Századok – 1963

Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129

146 BORSÁNYI К ÁROLY nyebb tagjai, mindent elkövetnek, hogy a szakszervezeti vonalon megakadályozzák az afrikai nemzeti felszabadulási mozgalmak sikerét, s a világkommunizmus elleni harc ürügyén igyekeznek Afrikát beszervezni a NATO hidegháborús érdekeltségébe.153 A Szakszervezeti Világszövetség több ízben kinyilvánította azt a nézetét, hogy helyesli területi szakszervezeti szövetségek megalakítását, mert azok segítik a dolgozók harcát az imperialista monopóliumok ellen, s a világbékét szolgálják. Az egész világrészekre kiterjedő nemzetközi szakszervezeti önkormányzat az imperializmus politikai rendszerét gyengíti, s így a haladás fontos tényezője.160 Az összafrikai szakszervezeti egység terve először 1958-ban az accrai összafrikai népi értekezleten merült fel.16

1

Az U. G. T. A. N. 1959 januárjában Conakryban megtartott kongresszusán határozatilag csatlakozott a tervhez. A határozat szerint az afrikai szakszervezeti egység „döntő tényező lenne a kolonializmus és imperializmus elleni küzdelemben. . ., s politikai, gazdasági és társadalmi téren hatalmas erővel járul majd hozzá Afrikának oszthatatlan egységgé való alakításához."162

1959 augusztusában Lagosban a ghanai és nigériai szakszervezeti szövetség közös nyilatkozatban állapodott meg egyrészt a nyugat-afrikai szakszervezeti szövetség létrehozásában, amely az angol, francia és portugál területeket foglalja magában, másrészt kinyilvánították az összafrikai szakszervezeti szövetség tervével való egyetértésüket.16

3 Az előkészítő bizottság 1959. november 4-től 9-ig Accrában megtartott tanácskozásán a következőkben határozta meg az Összafrikai Szakszervezeti Szövetség feladatait: 1. A forradalmi szakszervezet i mozgalom egységének létrehozása. 2. Az Összafrikai Népi Értekezlet célkitűzéseinek előmozdítása, mozgósítás a függetlenségért, egységért és egy új társadalom felépítéséért s az Afrikai Személyiség érvényrejuttatása. 3. Afrikának a gyarmati rendszertől, a tőkés kizsákmányolástól és a faji megkülönböztetéstől való teljes megszabadításáért kibontakozó nemzeti mozgalom élcsapatának a kialakítása. 4. Minden kétkezi és szellemi munkás részére a szervezkedéshez, a nagyobb gazdasági és társadalmi jóléthez, a jobb munka- és életkörülményekhez és magasabb bérekhez való jog egyesült erővel történő kiharcolása. 5. Együttműködés mindazokkal a munkásokkal, akik hasonló célkitűzéssel, a társadalmi igazságosság és a munka megbecsülésének elismertetésével harcolnak a világbékéért.16

4 Azok az egyre nyíltabb mesterkedések, amelyeket az imperializmus szakszervezeti ügynökei a tuniszi összafrikai népi értekezlet óta Afrikában folytattak,16

6

döntő elhatározásra indították az afrikai egységmozgalom híveit. 1960. december 2-án és 3-án Accrában az Összafrikai Szakszervezeti Szövetség előkészítő értekezletén 19 afrikai ország 37 küldöttje úgy határozott, hogy az alakuló kongresszusnak a meglevő nemzetközi szervezetektől független afrikai szakszervezeti .Ф/.övetség megalakítását javasolja.166 A második afro-ázsiai szolidaritási értekezlet Afrika balkanizálása ellen. „Afrika évó"-nek eseményei között kiemelkedő helyet foglal el a második afro-ázsiai szolidaritási értekezlet, amelyre a szakszervezeti egységért vívott harc közben került sor. 1960. április 11-től 15-ig tartották Conakryban. Az értekezlet Nyilatkozatába foglalja a bandungi elveket. A Nyilatkozat kijelenti, hogy semmiféle imperialista mesterkedés sem rombolhatja szét az afrikai és ázsiai népeknek a függetlenségért és a haladásért létrejött egységét.. Az afrikai és ázsiai népek el vannak szánva arra, hogy határozott és döntő szerepet visznek a világ sorsának alakításában, hiszen ők alkotják az emberiség többségét, és véget vetnek a gyarmati és imperialista rendszernek.16

7 A határozatok kikelnek a neokolonializmus ellen, megbélyegzik az afrikai népek erőinek szétforgácsolására irányuló imperialista mesterkedéseket. Az értekezlet felszólítja „Afrika ós Ázsia valamennyi országát, hogy harcoljon az afrikai szárazföld balkanizálásának minden fajtája ellen". Szükségesnek tartja egy második bandungi értekezlet összehívását; annak a feladata lesz közös afroázsiai felszabadítási arcvonal megszervezése, tájékoztató központ megalkotása, felszabadít ási önkéntes hadtest felállítása és szolidaritási segélyalap létesítése. Azt ajánlja az ENSZ afroázsiai csoportjának, Uo. 50.1. Uo. 50.1. "'Charles Heymann : AATUF: Facet of Pan-Africanism (Ghana Labour. 1060. nov.), 12. I. '"Sékou Touré : Congrès General de l'U. G. T. A. N..(Ëd. Présence Africaine. 1959.), 47. 1. '"John K. Tettegah : Towards African Labour Unity. Accra. 1959. 15—16. 1. "•Ch. Heitmann : i. m. 18.1. 1,5 E. A.Cowan : ICFTU Subversion in African Trade Unions (Ghana Labour. 1961. jan.), 18—21. 1. AATUF Preparatory Conference Resolutions (Ghana Labour. 1961. jan.), 9. 1. 1,7 Labour Monthly (1960. jún.): Declaration of Conakry Conference, 285. 1.