Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1412 FOLYÓIK ATSZEMLE második vitacikke (1963/6.) a Nagy-Otta-cikkel vitatkozik, azt hangsúlyozza, hogy nem szabad elszakítani a nemzeti függetlenségi harcokat az osztályharctól. Sölér István : Az irodalom szerepe a „nemzeti ideológiában" c. írása kifejti, hogy а XIX. századi magyar és általában kelet-európai irodalomban a nemzeti ideológia túljut az uralkodó osztályok érdekeinek tükrözésén és társadalmunk szociális problémáinak tükrévé válik. Megállapítja, hogy а XIX. századi kelet-európai irodalomban kialakult egy plebejus-nemzeti irányzat, mely a társadalmi haladást képviselte. Molnár Erik : Válasz a nacionalizmus kérdésében írt vitacikkekre c. válaszcikke (1963/7. és 8.) Lenin nézeteit elemezve különbséget tesz a nemzeti kórdós két lehetséges marxista aspektusa között. Első, a szerző szerint döntő aspektus, amelyik kiemeli, hogy a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok között semmiféle érdekközösség nem lehetséges. A nacionalista ideológiák, amelyek ilyen érdekközösséget lehetségesnek tartanak, az uralkodó osztályok érdekeit tükrözik. A nemzeti kérdés másik aspektusa, amely az osztályharc konkrét nemzeti feltételeit, a nemzeti sajátosságokat tartja szem előtt. Ebből a szemszögből nézve nem közömbös a proletár számára, hogy milyen hazában él. А XVII-XVIII. századi Habsburg-ellenes felkelésekkel kapcsolatban a tanulmány felveti a történelmi események értékelésének problémáját olyan esetben, amikor a kizsákmányolt osztályok közvetlen osztályérdekeiket követve a haladással ellentétes irányban mozognak. A szerző maga sem foglal állást ilyen esetek történelmi megítélésében: véleménye szerint a marxista történetfilozófia még nem dolgozta ki a megfelelő elmélótet. Ez vonatkozik а XVII —XVIII. századi függetlenségi mozgalmakra is. A XVn — XVIII. századi magyarországi helyzetet Molnár Erik úgy jellemzi, hogy ekkor a feudális központosítást a Habsburg-udvar képviselte, s a parasz.tságót az attól elszenvedett elnyomás (s nem a haza védelme) indította harcba: ily módon a parasztság a haladást jelentő központosítás ellen foglalt állást. Kálmán Endre : Történelemfelfogásunk néhány kérdése c. cikke (1963/ 8.) szintén a-Molnár Erik-vitához kapcsolódik, de nem az ott felvetett konkrét történeti kérdésekkel foglalkozik, hanem egy általános történetfilozófiai problémát vet fel. Állíthat-e a történész egy kor szereplői — társadalmi osztályok, mozgalmak — elé követelményeket, feladatokat, amelyeket az illető történelmi erőknek a haladás érdekében meg kellett valósítaniok? A szerző szerint ez a követelményállítás a történelmi értékelés szükségszerű mozzanata, az értékelés mércéje. Ha a történész csupán elemzi a történelmi osztálymozgás, az osztályok, mozgalmak cselekvésének rugóit — ebben az esetben értékítéletre nincs módja. Kálmán Endre ezt az objektivizmust veti Molnár Erik szemére is. Lényegében ezt a problémát veti fel Fukász György : Reális Jászi-portrét c. cikke (1963/8.) Jászi Oszkár megítélésével kapcsolatban. Varga József : Mégegyszer Jászi Oszkárról е., a folyóirat 1962/6. számában megjelent írásával vitatkozva azt a kérdést feszegeti: lehet-e Jászit marxista elvi alapon állított követelmények szerint megítélni, vagy az adott történelmi kor szabta lehetőségek alapján fel kell mentenünk egyes opportunista nézeteiért. Ennek a gondolatnak továbbvitele az. hogy a szerző szerint nem szabad Jászi ideológiájának marxista elméleti kritikáját elszakítani Jászi nézetei bizonyos társadalmipolitikai körülmények között betöltött történelmi funkciójának megítélésétől. Va lóság Molnár Eriknek az Uj írásban megjelent cikkével vitatkozik Tóth Ede : Történetírásunk néhány problémája c. cikke (1963/3.). Eszerint Molnár Erik, a parasztság ideológiáját vizsgálva, elszakítja a tudatot — az ideológiát — a parasztság lététől. A függetlenségi harcokban résztvevő parasztság hazafias ideológiája elkendőzte ugyan a kizsákmányolást — tehát valóban hamis tudat volt —, ugyanakkor azonban tükrözte a feltétlenül pozitíve megítélendő függetlenségi harcok társadalmi-politikai viszonyait. Ránki György : Az ország német megszállása és Horthy hadserege c. cikke a német külügyminisztérium Londonba került iratai alapján elemzi a Kállay-kormány katonai ellenállásának lehetőségeit 1944. március 19-én a megszálló német csapatok ellen, és az ellenállást lehetségesnek ítéli. Világosság Egyetemes vallástörténeti problémát vet fel Tökei Ferenc : Valláskritika az ókori Kínában c. munkája, amely az időszámításunk előtti harmadik évszázadban uralkodó konfuciánus vallással szembeni vallási ellenállás társadalmi hátterét vizsgálja. Kína társadalmi alapja a törzsipatriarchális közösségre ráépülő központosított bürokratikus állam. Ennek vallási vetülete a konfucianizmus. A városi bürokrácia fejlettebb rétegeinek patriarcha-