Századok – 1963

Történeti irodalom - Zsigmond László: A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezői. 1918–1923 (Ism. Tokody Gyula) 1364

TÖRTÉNETI IRODALOM 1365 Ez a célkitűzés önmagában tartalmazza a téma politikai aktualitását, hiszen annak a folyamatnak első világháború utáni bemutatásáról van szó, amely a második világháború után — bár más körülmények között, így más formában — megismétlődött. A tudományos alapossággal történt feltárás nem hagy kétséget aziránt, hogy a szerző által feltett kérdésben, vajon „egyszeri történések véletlen egybeeséséről vagy megismétlődő, bár más történeti viszonyok között végbemenő törvényszerű folyamatról van-e szó", nincs alternatíva, a német imperializmus és militarizmus kétszeri talpraállítása szükségszerű következménye volt a szocializmus világméretű előretörését mindenáron meggátolni akaró imperialista nagyhatalmak politikájának. i J A Könyv alapkoncepciója nem ismeretlen a marxista történeti irodalom számára. Nemcsak marxista, de haladóbb szellemű politikusok, publicisták és történészek is rámutattak már a győztes antant-hatalmaknak a német imperializmus gazdasági, politikai és nem utolsó sorban katonai konszolidálásában betöltött szerepére. Ez azonban kijelentések, utalások, egyes, alapvetően fontos, mégis csupán kiragadott összefüggések formájában történt. A folyamat sokoldalú, szinte minden részletproblémát felölelő, törvényszerűségeit kiemelő bemutatására összefoglalóan csak most került sor. Másfelől a kérdésnek eddig inkább a politikai szférában való jelentkezését ismertük, azt is csak vázlatosan, de a gazdasági rugók, azok a szövevényes érdekeltségek, amelyek a nemzetközi erőviszonyok hullámzásától függően szinte hónapról hónapra változtak és magyarázatát adták a német kérdés egymástól eltérő megítélésének csakúgy, mint a nagyhatalmakon belüli különböző politikai orientációknak, kevéssé vagy egyáltalán nem voltak ismeretesek. Mindezeken túlmenően az eddigi marxista történeti irodalomban a német imperializmus és militarizmus újjáéledése vonatkozásában központba a Dawes-terv és az annak elfogadását követő korszak került. A Dawes-terv kétségtelenül fontos fordulópontot jelent, valójában azonban csak következménye. Németország feltámasztása és kelet felé terelése, az a politikai koncepció tehát, amely a nyugati nagyhatalmak magatartását a második világháború kitöréséig megszabta, kísértett a második világháború folyamán és újult formában jelentkezik azóta, az 1918 ós 1923 közötti években alakult ki. A Dawes-terv kikristályosodását, nem pedig kiindulópontját jelenti ennek a politikai vonalnak. Zsigmond László érdeme, hogy tudományos eszközökkel tárta fel az ide vezető utat. Ujat ad Zsigmond könyve a német imperializmus lényegének pontosabb megvilágításával is. Ez főleg annak tudományos bebizonyítása által történt, hogy a világháború előtti és alatti totális hatalmi törekvések átmeneti leszűkülése Kelet- és Délkelet-Európa térségére a német imperializmus vereségének következménye, újjáéledésének viszont egyik feltétele volt. A 12 részre tagozódó könyv mindegyik fejezete külön-külön is önálló, egymással mégis szorosan összefüggő kérdóskomplexumot dolgoz fel. Formailag a rendkívül szerteágazó problémaköröket a szerző által következetesen alkalmazott történelmi és logikai módszer fűzi egységes egésszé, tartalmilag pedig annak a folyamatnak a bemutatása, hogy miként jutott lélegzethez, majd kapott ismét erőre a német imperializmus nem utolsósorban a győztes nagyhatalmak közötti ellentétek kihasználása útján. E folyamatnak a könyv alapján történő ismertetésétől el kell tekintenünk, mert az szükségszerűen olyan rövid tartalmi kivonatot eredményezne, amely a gondolatokban gazdag munka túlzott leegyszerűsítésére, elszürkítésére vezetne. így csupán néhány alapvető probléma kiragadására szorítkozhatunk. Külpolitikai szempontból tekintve a német imperializmus és militarizmus újjáéledésének legfontosabb kezdő láncszeme — egyben a könyv kiindulópontja — a versaillesi békeszerződés aláírása és életbeléptetése volt. A szerződés gazdasági, társadalmi, politikai és katonai téren egyaránt érintetlenül hagyta a német imperializmus és militarizmus alapjait, sőt a nagyhatalmak mindjobban felszínre törő ellentétei — különösen az Egyesült Államok magatartása — már ebben a,z időben bizonyos — bár természetesen szűk keretek között mozgó — lehetőséget teremtettek a gazdasági és katonai pozíciók megőrzésére és némi kiszélesítésére. Ez a kiindulópont, amely alapvetően határozta meg a további eseményeket, nemcsak a német kérdés alakulásának, hanem a versaillesi szerződés, sőt ezen túlmenően az egész versaillesi — washingtoni rendszer lényegének megértését is elősegíti. A szerződés reakciós jellege elsősorban abban mutatkozott meg, hogy az minden vereséget szenvedett, országban — így Németországban is — az ellenforradalmi rendszereket erősítette meg a forradalmi erőkkel szemben. Ez volt az elsődleges oka annak, hogy a versaillesi— washingtoni rendszer egy újabb háború magját vetette el. A területi veszteségek ebből a szempontból alárendelt szerepet játszottak, és hatásukat tekintve közvetett módon 12*