Századok – 1963
Tanulmányok - Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája (1919–1922) 1279
1288 BET.I.ÉIi BÉLA Ebből a rövidre fogott ismertetésből is kiviláglik, hogy a rendelet végrehajtása nem éppen könnyű feladat elé állította volna az államapparátust, ill. az önkormányzati szerveket. Az uralkodó körök azonban nem gondoltak komolyan a kisebbségi rendelet végrehajtására. Az egész ügyet propagandamanőverként kezelték, melynek legfőbb célja a nemzetiségek megtartása s az integritás visszaálbtása volt. Bár a nemzetiségi kérdést — mint láttuk — Bleyer is fenntartás nélkül alárendelte az integritás kérdésének, mégis úgy vélte, hogy propaganda szempontból sem elegendő a kisebbségi rendelet meghozatala, hanem épp az integritás érdekében haladéktalanul végre kell azt hajtani. Ebből a módszerbeli eltérésből származott Bleyernek és minisztériumának kormányával szembeni látszat-ellenzékisége, amely hozzájárult áhhoz, hogy Bleyer személyéhez és minisztériumához kezdetben bizonyos demokratikus illúziók tapadtak. Ezeknek a demokratikus illúzióknak kialakulását maga Bleyer is elősegítette azzal, hogy mind a kormány, mind a közvélemény felé úgy mutatkozott, mint a kisebbségi rendelet végrehajtásának „félelem és gáncs nélküli lovagja". Alig egy hónappal az említett rendelet kibocsátása után Bleyer már foglalkozni kénytelen a végrehajtás útjában álló akadályokkal. Az 1919. szeptember 20-i minisztertanácsi ülésen megállapította, hogy a nemzetiségi törvényt és rendeletet különösen Budapest vidékén, Tolna vármegyében és Nyugat-Magyarországon nem hajtják végre. A törvény és rendelet végrehajtásának propagálóit a magyarság ellenségeinek, pángermánoknak bélyegzik, sőt itt-ott le is csukják őket, Nem hajtják végre — panaszkodik Bleyer — a törvénynek és rendeletnek azt az előírását sem, hogy a bírói és közigazgatási hivatalokra, elsősorban a főispánságokra és más vezető állásokra a nemzetiségi nyelveket ismerő s egyébként is alkalmas személyeket kell alkalmazni. A kisebbségi rendelettel szembeszegülő tisztviselőket — vonja le a végkövetkeztetést Bleyer —• a főispánoktól le egészen a szolgabírókig le kell váltani s megfelelő szakemberekkel felcserélni. A minisztertanács magáévá tette Bleyernek a nemzetiségi rendelet végrehajtására vonatkozó előterjesztését,4 1 A felhatalmazás birtokában Bleyer 1919. október 2-án a társminiszterekhez intézett átiratában újból indokolni igyekezett a maga politikáját a társminiszterek előtt, nyilván azért, hogy a rendelet végrehajtásában való közreműködésre bírja őket. A Kisebbségek Minisztériumának politikája — úgymond — a kisebbségeket „jogosult népfaji és kulturális igényeik kielégítése mellett" meg akarja tartani a magyar állam iránti hűségben. Ëzt a politikát nemcsak bel-, hanem külpolitikai meggondolásból is feltétlenül végre kell hajtani, hogy „az ellenség által megszállott, illetőleg az esetleg elszakítandó országrészekben tekintélyes számban élő nemzeti kisebbségeknek a magyar hazához való ragaszkodását és azt a vágyát , hogy a régi hazához visszakerüljenek, ilyképpen is állandóan ébrentartsuk."42 Ezért az 1868: XLIV. tc.-et és a 4044/1919. ME. sz. rendeletet haladéktalanul végre kell hajtani — állapítja meg Bleyer. — A társminiszterek sürgősen készítsék el a végrehajtási utasítás tervezetét, s indítsák meg a szükséges propagandát, A kormánynak végre cselekednie kell, mégpedig oly irányban, hogy egyrészt a kisebbségek jogos nemzetiségi és kulturális érdekei kielégíttessenek, másrészt hogy fellépjen a nemzetiségi irredentizmussal szemben.43 41 OL ME 1919. XXII. 5440. 42 OL ME 1920. XLIII/a 8634. 43 Uo.
