Századok – 1963

Tanulmányok - Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája (1919–1922) 1279

1280 BET.I.ÉIi BÉLA a németek jogi helyzetére vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben vannak. Az erre vonatkozó rendelet a közlemény szerint rövidesen megjelenik.s A bejelentett rendelet azonban sem ekkor, sem később nem jelent meg, mert a Peidl-kormányt már két nap múlva a Friedrieh-kormány váltotta fel. 1919. augusztus 6-án Friedrich István gyáros ellenforradalmi csoportja — a Budapestre is bevonult román királyi katonaság segítségével — megbuktatta a szakszervezeti kormányt, és másnap nyílt ellenforradalmi kormányt alakított. Friedrichhel — az angol és az olasz imperialisták támogatásával — újból a hazai finánctőkések és a királypárti, legitimista nagybirtokosok ragadták kezükbe a hatalmat. Politikai gyengeségüket érezve azonban kezdetben a hatalom gyakorlásában jelentős szerepet juttattak a városi és a falusi középburzsoázia képviselőinek, a keresztényszocialistáknak és a kisgazdáknak. Nekik kellett szociális demagógiával is kiszélesíteniük az ellenforradalom kezdetben aggasztóan szűk tömegbázisát.7

Ennek a csoportnak egyik vezető tagja volt a parasztság — ezen belül a német parasztság — és az ellenforradalmi magyar uralkodó osztály érdekeinek közösségét hirdető, a klerikális Néppárt politikáját az ellenforradalmi korszak számára átdolgozó keresztényszocialista Bleyer Jakab, az egykori bácskai sváb parasztfiú, a kalocsai jezsuita gimnázium, » majd a budapesti, müncheni és lipcsei egyetemek neveltje, 1912-től a budapesti tudományegyetemen a német nyelv és irodalom tanára.8

1919-ben egyik vezetője Csilléry András ellenforradalmi csoportjának, amely a Friedrichcsoporttal együtt az augusztusi puccsot végrehajtotta. A Friedrieh-kormány uralomrajutásával az ellenforradalmár Bleyer is fontos szerephez jutott. Mint ahogy egyik párthíve és munkatársa nagyon jellemzően írta később: „Bleyert az ellenforradalomnak nem kellett előbb fölfedeznie, hisz ő maga egyike volt az ellenforradalom megteremtőinek, ő nem csak nemzetiségpolitikus volt, hanem sokkal inkább szabályos összeesküvő, aki ennek a cselekedetének teljes kockázatát vállalta."9 A Friedrich-kormányban való részvételre mint pobtikusok a miniszterelnökön kívül Csilléry András, Schnetzer Ferenc tábornok és Bleyer Jakab voltak kiszemelve. Bleyernek mint egyetemi tanárnak először a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot ajánlották fel, de ő maga inkább a nemzetiségi miniszterség felé hajlott. A tárgyalások közben az antant azzal a követeléssel hozakodott elő, hogy a kormány „demokratikus" jellegének bizonyítékául egy zsidó pobtikust, ill. szakembert, Polnay Jenőt is vegyék be a kormányba. Az élesen antiszemita Bleyer emiatt vonakodott a kormányban részt venni. Az 1919. augusztus 7-én József főherceg kormányzó által kinevezett első Friedrich-kormánynak nem is volt nemzetiségi minisztere.10

Nyilván e probléma megoldásával voltak összefüggésben azok a tárgyalások, amelyeket részben József főherceg, részben Friedrich miniszterelnök folytatott a hazai nemzeti-6 Die Autonomie der Deutschen. Volksstimme, 1919. aug. 5. 2. 1. 'A magyarországi munkásmozgalom 1919 — 1929. MSZMP KB Párttörténeti Intézete. Bpest,'Kossuth Kiadó. 1957-1958. 13. 1. 8 Hedwig Schwind : Jakob Bleyers Eintritt in den Kampf für das ungarländisehe Deutschtum. Südostdeutsche Forschungen, 1936. 78 — 115. 1.; uö .- Jakob Bleyer. München, Verlag des Südostdeutschen Kulturwerks. 1960. Utóbbi bírálatát ld. Bellér Bélától Acta Historica Vol. VIII. No. 3 — 4. 425-427. 1. 9 Árpád Török : Jakob Bleyer als Nationalitätenminister. — Denkschrift für Jakob Bleyer (1874-1933). Berlin'und Leipzig. 1934. 35-36. 1. Budapesti Közlöny (a továbbiakban = BK), 1919. aug. 8. (71.) sz. 1. 1.