Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1266 L. NAG V ZSUZSA Magyarország ragadja magához a Monarchia vezetését. Ebben a koncepcióban veszi vizsgálat alá a kiegyezési művet létrejöttének huszonötödik évfordulóján. Magát a kiegyezést ennek megfelelően úgy állítja be, hogy arra elsősorban Ausztriának és nem Magyarországnak voit szüksége,123 arról nem ejt szót, hogy a magyar uralkodó osztályoknak milyen érdekei fűződtek hozzá. Ez már önmagában is tükrözi, mennyire távolodott Beksics attól a kiegyezési alaptól, melyben valaha csupán kölcsönös érdekeket látott. A kiegyezés már nem tökéletes alkotás a szemében. Erősen bírálja az 1867: XII. tc. 7. §-át, amely közösnek mondja az uralkodót, s nem pusztán annak személyét.124 Kárhoztatja, hogy „Magyarország nemzetközi egyénisége" a kellő mértékben nem domborodik ki bizonyos szerződések megkötésénél.12 5 Mindezekért Deákot, a kiegyezés előkészítőjét nem kis mértékben hibáztatja.12 6 A baj forrását abban látja, hogy a 67-es törvény nem tükrözi a felek közötti egyenlőséget. A változtatásoknak ezért oly módon és mértékben kellene megtörténniük, hogy Magyarország Ausztria mellett mint egyenrangú partner jelenjék meg. Tehát „igen helyes volna közjogi nomenklatúránkban jobban meghonosítani a »magyar állam«, a »magyar birodalom«, a »magyar monarchia« kifejezéseket", s szűkebb körre szorítani az „országot". Tovább menve, el kell vetni azt a helytelen , elnevezést, mely „osztrák-magyar monarchiát" ismer csupán, és nem az osztrák és magyar monarchia egyedül megfelelő kifejezést.127 Beksics távolodását az „érinthetetlen 67-es alapról" nemcsak a kérdés felvetése jelzi, hanem annak ünneprontó pillanata s az a körülmény, hogy 1889-ben az uralkodó a hadsereg elnevezésének ilyen fajta módosítását a leghatározottabban visszautasította. Ennek ellenére Beksics a hadsereg ügyét is feszegeti. Felfogása szerint magyar részről a bizalom megnyilatkozása volt a közös hadsereg vállalása; éppen azért, ha Ausztriának valóban nincsenek fenntartásai partnerével szemben, vállalnia kellene az önálló magyar hadsereget.128 E kérdések tárgyalásában feltűnően mutatkozik Apponyiék és a függetlenségiek hatása. Mindehhez az alapot, akárcsak az egyházpolitikai vitákban, egy sajátos formulában találja meg. Visszatér egy 1884-ben kifejtett gondolatához, amelyben azt hangoztatta, hogy „okos politika mellett" a közjogi kiegyezés keretén belül is megvalósítható a „nemzet erősödése".12 9 Ezt a gondolatot s az „okos politika" fogalmát most konkrétabbá és korszerűbbé teszi. Kimutatja, hogy „a dualizmusban még mindig vannak elvont jogok, melyek elvileg léteznek, megvalósításukat azonban eddig halasztatta vélünk a politikai eszély, vagy saját érdekünk".130 Azaz, magában a kiegyezésben rejlenek benne a dualizmus korszerűsítésének törvényes feltételei. Nincs hát szükség ellenzéki támadásra, a 123 Beksics : A dualisztikus Monarchia. 5. 1. 124 Beksics : A dualizmus története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink. 271. 1. 125 Ennek korrigálását 1894-ben a miniszterelnökségen szorgalmazza. OL. ME. Félhivatalos levelezés. 1894. 2. csomó. Beksics bizalmas felterjesztése Wekerléhez 1894 áprilisában. 12C Beksics : A dualizmus története. 117. 1. Uo. 270. és 273. 1. 128 Uo. 205. 1. Beksics számára az sem közömbös szempont, hogy az önálló magyar hadsereg, ha nem is gyorsan, de közrehathatna a nemmagyar anyanyelvű lakosság magyarosításában. Uo. 208. 1. 129 Memor : i. m. 9. 1. 130 Beksics : A dualizmus története. 279. 1. Az ón kiemelésem, L. N. Zs.
