Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1254 L. NAG V ZSUZSA nek nyilvánosság elé, leginkább csak általánosságban, elvileg foglalkoznak a „nemzeti állam" érdekében szükséges reformokkal, vagy támadják a retrográd irányzatokat. A fő tennivalók felvázolásán túl részletekbe alig bocsátkozik. Ennek magyarázatát csak részben adhatja az a tény, hogy Tisza kormányzásának ideje egybeesik Beksics tulajdonképpeni pályakezdésével, gondolatkörének kibontakozásával, első megfogalmazásával. Az ellentétek ui. nemcsak a cselekvés és a „non movere" elvének ütközéséből, hanem a dzsentri megítéléséből fakadtak. Az adott viszonyok között Beksics—Censor kirohanásai a dzsentri szellem ellen a kormánypártban legalább olyan visszatetszést keltettek, mint az ellenzéki dzsentri körében. Igaz, hogy 1885-ben, amikor ő is beállt a Tiszát ünneplők sorába, e problémákról nem szólt.67 De talán van némi jelentősége annak, hogy ezt követően négy teljes esztendőn át hallgat, ami nála kétségtelenül nagy teljesítmény és erős önuralom következménye. Amikor pedig 1889-ben ismét könyvvel áll a közönség elé, akkor Tisza kormányzati idejét ,„egy évtized tikkasztó aszályá"-nak nevezi, és rendkívül sötét képet fest róla: „egy évtized lehangoltság közepett múlt el", „aránylag szegény volt alkotásokban; tikkadt an várták a felüdítő esőt a reformok parlag földjei".68 2. ,,Új korszak" A fellegek, melyek esőt ígértek, a nyolcvanas évek második felében már összegyülekeztek. A szabadelvű pártban, a kormányzatban új irányzat került előtérbe, hamarosan Tisza is elhagyta a helyét. Mindenki reformokról, cselekvésről beszélt. Beksics már a változás alig észlelhető első jeleire lelkesen üdvözölt egy új korszakot, abban reménykedve, hogy korábban hirdetett reformtervei most megvalósulnak6 9 . Nem látta meg sem azt, hogy a valójában napirendre tűzött reformjavaslatok taktikai célt szolgálnak, sem azt, hogy a mozgás ós cselekvés nem az erő, hanem a kapkodás jegyeit viseli magán. Az „új korszak" egészen más értelemben hozott újat, mint azt Beksics hitte és felfogta. A nyolcvanas évek végétől ő maga teszi meg az első lépéseket programjának, eszmekörének új szakasza felé, amelyben, mint hosszú, és fárasztó úton a terhessé vált poggyászt, kezdi elhagyni a liberális örökség mind nehezebbé, feleslegesebbé váló útravalóját. A társadalmi és állami cselekvésben, a közjogi viták elcsendesedésében reménykedve újból programot ad, helyesebben, konkrétabb formában fejti ki a nyolcvanas évek elején leírt gondolatait. Ennek során már jelentkezik írásaiban az uralkodó osztályok egy részének az a törekvése, hogy Magyarország súlyát a Monarchiában megnöveljék. Ez, a hasznos energiákat rossz irányba terelő, mind népszerűbbé váló óhaj abból az objektív változásból is táplálkozott, mely a dualista rendszeren beiül mind gazdasági, mind politikai vonatkozásban Magyarország javára következett be. Beksics azonban olyan úton, olyan eszközökkel keresi a kettős cél (ti. a magyar elem súlyának növelése Ausztriával, valamint a hazai nemzetiségekkel szemben) elérését, amelyek bizonyos fokig összhangban vannak a törté-67 Ld.: Memor: i. m. Ez a kötet Tisza kormányzásának tizedik évfordulóján jelent meg, s tőle szokatlanul kerülte a kritikus kérdéseket. 68 Atticus : i. m. 4. 1. 69 Atticus : i. m. 3, 5. 1.
