Századok – 1963

Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205

1236 SZŰCS LÁSZLÓ hatalmas nemzeti szimfóniába. És meg fog történni a csoda: — jövendölte — a barbár ázsiai Oroszország, az elnyomatás ősi hazája, az európai reakció melegágya a radikális haladás avant-gardeja lesz." Minden fogyatékosságuk és következetlenségük ellenére az orosz események fényénél tehát bizonyos fokig mégis megközelítették a magyarországi politikai válság problematikájának a lényegét. Üj politikai irányvonal kidolgozására azonban még sem futotta az erejükből. Ez szinte természetes folyománya volt annak, hogy nem álltak közvetlen kapcsolatban a forradalmi tömegekkel, s szinte mindvégig csak társadalomtudományi ismereteikre támaszkodva próbáltak ebgazodni az események útvesztőjében. Abban hogy a döntő kérdések felismerésében, néhány elejtett megjegyzésen, egy-két cikken túl nem igen jutottak, jelentős szerepe volt a magyar szociáldemokráciának. A szociáldemokrata pártvezetőség egyáltalán nem állott hivatása magaslatán, s megközelítően sem tett még annyit sem a politikai válság kiaknázása érdekében, mint a radikábs értelmiség kis csoportja. Utóbbiak helyesebb álláspontot alakítottak ki például a választójog, az önálló vámterület, az agrárkérdés, az orosz forradalom jelentőségének felismerése — tehát a válság minden lényeges kérdése tekintetében. Amíg tehát a válság tömegmozgalmai, forradalom felé mutató eseményei balra tolták a radikális csoport tagjait, addig a szociáldemokrata vezetőség tétlensége, különösen pedig a forradalmi válság előjeleit mutató helyzet felülről való megoldására irányuló törekvése — hibás nézeteikben erősítette meg őket. Mindezeknek megfelelően vonták le végül az események tanulságait is. így megerősödve abban a nézetükben, hogy a szocializmus még egy távoli valami, visszasüllyedtek arra az álláspontra, hogy a polgári demokratikus átalakulásban elsősorban a polgárság érdekelt. Éppen ezért a szindikalizmus kiegészítéseként vállalt szerepüket, vagyis a burzsoázia megszervezésének a szükségességét tekintették a politikai válság elsősorbani tanulságának s a továbbiakban fő feladatuknak. * Összegezésként megállapítható, hogy 1906-ig fennállott annak a lehetősége, hogy a fiatal intellektuelekből álló radikális csoport bekapcsolódjék a szocialista mozgalomba, s ennek részesévé váljék. Erről az útról egyrészt ideológiai hatások (szindikalizmus), másrészt pedig az 1905—1906 évi eseményekből levont következtetések térítették le a csoportot. Szinte jelképezi a fejlődésükben beállott fordulatot az a körülmény, hogy a szocialista mozgalomhoz való közeledés helyett (amit egész eddigi fejlődésük alapján várni lehetett) ebben az évben csatlakoztak csoportosan a polgárság szabadkőmíves mozgalmához. Ezzel a realizálódás útjára lépett az az 1905-ben elvben vállalt feladatuk, hogy a haladás irányába mozgósítják a munkásosztályon kívüli társadalmi rétegeket. A szabadkőművesség segítségével — bár sokszor csak heves összetűzések árán, mégis — viszonylag gyorsan kiépültek azok a szervezetek, amelyek a polgári radikalizmus fórumaivá váltak. A viták elsősorban azért robbantak ki, mert a radikális csoport egy ideig teljesen nyíltan hangoztatta, hogy a szocialista perspektívájú fejlődés érdekében kívánja szervezni a polgári társadalmi rétegeket. Fokozatosan mégis hozzáidomultak ahhoz a lényegesen konzervatívabb, legfeljebb liberális polgári tömeghez, amellyel kapcsolatba kerültek. A Huszadik Század tizedik évfordulóján pedig szinte már önbírálatszámba menő értékelést adott Jászi a radikábs csoport szocialista irányba tett. tapogatódzásairól: „Úgy éreztük — írta —, hogy ex occidente