Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1229 Ervinnek, összegezve a közöttük lévő nézeteltéréseket és azonosságokat — a nagy elvi dolgokban a különbség közöttünk legfeljebb abban keresendő, hogy én az integrális munka jelentőségét sokkal többre becsülöm, mint Te, s annál többre, minél gyöngébb valamely országban a mozgalom."64 Jászinak tökéletesen igaza lett volna, ha egy forradalmi munkáspárt figyelmét kellett volna a szövetségesek fontosságára felhívni, az ő terve ezzel szemben a munkáspártot tette volna teljesen harcképtelenné, illetve — ekkor már — a munkáspárttól és annak taktikájától független propaganda munkát kívánt kifejteni a proletariátuson kívüli társadalmi rétegek felé. Ez pedig legjobb esetben is csak a polgári demokratikus átalakulás céljait szolgálhatta — s csak tág értelemben a szocializmus ügyét. Felmerülhet joggal az a kérdés, hogy ilyen nekiindulás után Jászi és hozzá hasonló felfogású baráti köre nem válhatott volna-e szocialistává. A kérdésre igennel lehet felelni. Polgári származása s gondolkodását erősen meghatározó polgári társadalomtudományi iskolázottsága ennek nem lehetett volna akadálya. Csupán utalok itt Marx és Engels példájára, akik hasonló alapokról indulva — igaz, hogy más történelmi körülmények között — jutottak el a tudományos szocializmushoz; s a példákat sorolni lehetne akár később a kommunistává lett egyes polgári radikálisok esetéig. Azt vizsgálva, hogy Jászi és szűkebb baráti köre esetében miért nem következett be ez a döntő fordulat, elsősorban Kautskynak Mehringről mondott, általános érvényű s fent idézett megállapításaira kell utalnom. Másrészt viszont figyelmet érdemel ebből a szempontból az a körülmény, hogy a szocialista bírálatot Szabó Ervintől, tehát a polgársággal való minden együttműködés hasznosságát tagadó szindikalistától kapta Jászi. Ha nem szindikalista részről érkezik a szocialista bírálat, akkor esetleg segítséget kaphatott volna a polgári értelmiség előtt álló s Kautsky által jelzett nehézségek leküzdéséhez is. így viszont a szocialista mozgalom felé már eleve elzárult előtte az út, s szükségképp csak visszafelé, a polgári mozgalom felé léphetett. A szindikalizmusnak tehát jelentős szerepe volt a Jászi által képviselt polgári radikalizmus létrejöttében. Szinte azt lehetne mondani, hogy a magyarországi polgári radikalizmus vezető alakjának a nézetei a szindikalizmusnak mintegy pendantjaként alakultak ki. Talán nem túlzás a szindikalizmus és a radikalizmus viszonyát jellemezve azt állítani, hogy Jászi és Szabó között, egymás álláspontjának kölcsönös tiszteletbentartása alapján, hallgatólagos megállapodás jött létre, mely szerint Szabó a munkásosztály szindikalista tevékenységének szervezését vállalta, Jászi pedig a polgári társadalom progresszív, szosialista perspektívájú befolyásolására tett kísérletet. Azt is lehetne mondani, hogy a szindikalizmus, mint maximális program, a Jászi által képviselt radikalizmus pedig mint minimális program szerepelt ebben a Szabó—Jászi-féle együttműködésben. A szindikalista Szabó Ervin részéről, a későbbiekben határozottan polgári radikális tevékenységet folytató Jászi iránt megnyilvánuló politikai rokonszenv és személyes barátságuk további erősödése is csak a köztük kialakult, tudatosnak látszó együttműködés alapján érthető meg. 64 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1905. jún. 14. P. I. Arch. 507/33/b/36.
