Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1222 SZŰCS I.ÁSZI.Ó mindenekelőtt abból származtak, liogy a szociáldemokrácia doktrínáitól nem tudott elszakadni. Mindezek folytán, jóllehet egy állítólagos szocialista párt programtervezete szempontjából vizsgálta a problémát, nem azt kereste és vizsgálta, ami a nemzetiségi kérdésben sajátos, ami plusz erőként jelentkezhetnék a szocialista mozgalom számára, hanem csak arra figyelt fel, hogy mi az, ami azonos a nemzetiségi proletár és a magyar proletár életérdekeiben. Tulajdonképpen tehát a nemzetiségi kérdést is csak munkáskérdésnek — legfeljebb más nyelven beszélő — munkások kérdésének tekintette. Mivel pedig a proletariátus nagy ügyét, a szocializmust, nem kezelte — hisz nem is kezelhette — forradalmi ügyként, a nemzetiségi proletariátus ügyét sem mérhette fel úgy, mint a forradalmi feladatok részét. A nemzetiségi kérdést a maga összetettségében egyébként már azért sem vethette fel, hiszen csak azért érintette az egész problémát, hogy tisztázza a nacionalista hatás alatt álló értelmiség számára a szocializmus és a nemzetiségi kérdés viszonyát. Márpedig, amennyiben a különböző ideológiai hatások folytán az értelmiség megnyerését tekintette a szocializmus magyarországi kibontakozása szempontjából a legfontosabb kérdésnek, nem sérthette meg ennek a tulajdonképpen polgári társadalmi rétegnek a nemzetiségi problémák iránti igen nagyfokú érzékenységét. Elzárkózott tehát a nemzetiségi kérdés forradalmi megoldásától, s ,,észjogi idealisták" okoskodásának nyilvánította a nemzetiségek „végletekig menő egyenjogúsításának" követelését. Ebben a gondolatkörben maradva, annak a bebizonyítására törekedett, hogy csak a szocializmus nemzetiségi politikájától lehet várni a magyar állam szuverenitását — és a magyarságnak a nemzetiségek feletti szupremáciájának megszilárdulását. „A magyar, a tót, a német, az oláh stb. proletár érdekei tökéletesen egyek, s ezeknek nincs oly érdeke, mely a magyar állam souverainitásával és a magyarság történelmi vezető szerepével ellentétben volna. Ilyen érdekei — írta — csak a nemzetiségi középosztálynak vannak."44 Ezekből a nemzeti közvélemény megnyugtatására szánt argumentumokból ütközik ki egyébként a legélesebben az, hogy a reformista szociáldemokrata ideológia és Jászinak ezzel rokon elképzelései tulajdonképpen a polgári nacionalista felfogás körén belül maradtak. A nemzetiségi kérdés nacionalista polgári felfogása és a revizionista szociáldemokrácia e kérdésben vallott nézeteinek összeegyeztetéséhez ez esetben is a pozitivista szociológia biztosított lehetőséget. A pozitivista szociológia által vallott azon nézet, mely szerint a társadalom fejlődése — tekintet nélkül a társadalmi formációkra — a társadalmi alakulatok integrációja formájában megy végbe, elfogadhatóvá tette Jászi számára a több nemzetet elnyomó magyar államot is. Ezen hibás gondolat-körben ugyanis a több nemzet integrációjaként felfogott soknemzetiségű magyar állam úgy tűnhetett fel, mint a fejlődés magasabb fokán álló alakulás. így került Jászi abba a helyzetbe, hogy a szocializmus nemzetiségi politikájának útjait keresve, a legelfogultabb polgári nacionalista állásponttal találja magát azonos véleményen. Mint állította: ,, . . .nincs antiszociálistább gondolat, mint az, mely a már kifejlődött nemzettesteket fel akarná bontani alkotóelemeire. A magyar állam fennmaradása szocialista érdek ennélfogva."4 5 Ezt, a pozitivista társadalomszemléletből folyó és a polgárság nacionalista elképzeléseit igazoló álláspontot 44 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. okt. 16. P. I. Arch. 607/33/a/16. 45 Uo.
