Századok – 1963

Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205

I A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ ( Jászi Oszkár ideológiai fejlődése 1900—1906 között)* Az 1848 — 1849-es forradalomra következő abszolutizmusnak sikerült csaknem teljesen kiirtania, vagy elnémítania a magyar forradalmi demokrata irányzatot . A feudális, illetve burzsoá eredet ű osztályszövetségre támaszkodva , felülről megoldott polgári átalakulás az egyre jobban elsekélyesedő liberalizmus hosszan tartó uralmát eredményezte. Mégis ennek a távolról sem egészséges politikai fejlődésnek a keretei között, viharos gyorsasággal bontakozott ki a kapitalizmus Magyarországon. A fejlődés eredményeként a proletariátus mellett jelentkeztek és szervezkedtek a polgárság köreiben is azok az erők, amelyek hangot adtak a dualizmus rendszerével terhelt, imperializmusba hajló kapitalizmus bírálatának. Elsősorban a szabadkőművesség soraiban észlelhető mozgolódásra, a nagyváradi László király páholy híres társadalmi programjára, valamint a Vázsonyi-féle párt országos zászlóbontására utalnék ezzel kapcsolátban. A szervezkedő polgári és kispolgári csoportok azonban sorra visszariadtak a szocializmus nagy problémájától — olyan korban, amikor a polgári demokratikus elképzeléseket is csak a proletariátussal szövetségben lehet megvalósítani —, s így természetszerűleg rövidesen visszahullottak a hagyományos pártok szintjére: a közjogi harcok mocsarába. A századfordulón csak egyetlen polgári csoportosulás tudott felülemelkedni ezen a szinten, az a néhány intellektuel, akik — már ekkor a Huszadik Század körül, illetve a Társadalomtudományi Társaságban csoportosulva — a későbbiekben magvát alkották a Polgári Radikális Pártnak. Tulajdonképpen ennek a csoportosulásnak a tagjai is a polgárság alsóbb rétegeiből, főleg a kispolgárságból kerültek ki. Fennállott tehát a lehetősége annak, hogy gyorsan a többi polgári szervezkedés sorsára jut ez a társaság is. Mégis, éppen intellektuel mivoltuk következtében meg tudták tartani különállásukat a liberális többségű Társadalom* A jelen dolgozat része a magyarországi polgári radikális mozgalmakat feldolgozó, készülő nagyobb tanulmányomnak. Ez a körülmény szolgál talán mentségemül, ha ezúttal csak érintek néhány olyan fontos kérdést, mint a polgári radikalizmus osztálybázisa, vagy a csoport jobbszárnyának a kérdése stb. Úgy gondolom, ugyanez a körülmény, részben pedig az, hogy munkám e fejezete már jóval korábban elkészült, felmentést ad az alól is, hogy a jelen szűkreszabott keretek között foglalkozzam az ugyanebben a témakörben keletkezett, újabban megjelent tanulmányok (elsősorban Fukász György munkájára gondolok) megállapításaival. Éppen Fukász munkájával kapcsolatban azonban mégis szeretném megjegyezni, hogy az ő logikai és nem történelmi tárgyalási módja folytán tanulmányában elsikkad e csoport több jellemző vonása. A történelmi összefüggéseket keresve, megkísérelve a történelmi egymásután rekonstruálását, az eseményeket, nyilatkozatokat és véleményeket az adott korszak körülményei között vizsgálva és értékelve, szükségképpen más eredményekre kellett jutnom. Ez a magyarázata annak, hogy e munka néhány vonatkozásban eltérést jelent az e tárgyban újabban megjelent tanulmányoktól. 2*