Századok – 1963

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz 1187

1190 H. BALÁZS ÉVA A professzort és a szerkesztőt kell előbb közelebbről megismerni — mert magyar hatása oktatói és publicisztikai tevékenységében szinte egyforma erővel gyökerezik. Visszaemlékezései csak az oroszországi évekre vonatkoznak, viszont fia teljes életrajzot ad, sőt közöl számos olyan levelet is, amit apja iratai között megtalált. Christian Schlözer éppen apja tudományos hagyatékát rendezte 1812-ben, amikor Moszkva leégett — ott élt, s változatos tudományos és politikai pályát futott be —, s ekkor az iratok egy része is elpusztult. De a publikált anyag így is nagyon érdekes. Rendkívüli szorgalom, akaraterő, ambíció, jókora hiúság, amit méltán táplál a nagy kortársak között is kimagasló műveltség — ez a legszembeszökőbb Schíözernél. Hihetetlen munkabírás — csak ezzel magyarázható az, hogy elfoglalt egyetemi tanár létére sikerrel vállalhatta folyóirata irányítását közel egy évtizeden keresztül. Munkabírásán nyugodott az is, hogy tudományos és publicisztikai tevékenységét olyan széleskörű, sok országra kiterjedő kapcsolatokra építhette. Professzortársaival, mesterét, Michaelist kivéve, meglehetősen feszült viszonyban élt, éles személyi és sajtó-viták követik egymást, s csak lehiggadva, kissé már visszaszorítva békül meg a nagy filológussal, Hevnével, vagy Herderrel. Családját állandó rettegésben tartja, hallgatóit lenyűgözi, de gyakran megbotránkoztatja szabados szókimondásával — a szűkebb környezettel tehát nem él harmóniában. Akik azonban távolról olvassák írásait, leveleit, azok hívei maradnak. Hosszabb francia és svájci, itáliai tanulmányútja sok hasznos ismeretséget szerzett Schlözer számára, aki értett ahhoz, hogy a kapcsolatokat évtizedeken keresztül elevenen tartsa. A korszakra amúgy is jellemző az írásbeliség hihetetlen felduzzadása, a levelezéseknek, naplóknak, útleírásoknak, személyes visszaemlékezéseknek rendkívüli bősége, amely egyesek szakmai munkája mellett mint melléktermék jelentkezik. Schlözer — ezt Winter kötetéből is tudjuk — évtizedeken keresztül volt rendszeres levelező kapcsolatban oroszországi barátaival és jóakaróival. Ezek közül a nagy Euler matematikus fia és J. Stalin irodalomtörténész, pétervári professzor és akadémikus a leglényegesebbek. De levelezett porosz és dán miniszterekkel, francia professzorokkal és akadémikusokkal, és nem utolsó sorban magyarokkal. Míg azonban az előző kapcsolatokat publikációkban nyomon kísérhetjük, a magyarokra — bár meglehetős biztonsággal — csak következtethetünk. A magyar relációk vázlatos vizsgálatánál először a göttingai egyetem szerepét kell érintenünk. A XVHI. század második felében német területen ez a legújabb, legmodernebb, egyben leghaladóbb szellemű egyetem. Amikor a braunschweigi fejedelmi ház Hannover mellett az a

ngolkóron

я. bjftokowa. lfd.t,, a. personál-unió egyik fontos líövitEézmenye a kicsmy, alig ezer házból álló Göttingának egyetemi várossá emelése.8 H. György király és a porosz I. Frigyes Vilmos közötti ellentét is mozgatója ennek az alapításnak. Hannovernek, s így közvetve Angliának az volt a célja, hogy Haliéból elvonják a német és más országokból odatóduló hallgatókat.9 Az 1737-ben megnyílt egyetem dotációja is versengést jelez — kétszerese a haliéinak. A legjobb tanerők odavonása, a leggazdagabb könyvtár felállítása, tudományos társaság és folyóirat életre-8 0. Zelle : Universität Güttingen. Wesen und Geschichte. Göttingen. 1953. 13. 1. 9 F. Paulsen: Geschichte des gelehrten Unterrichts. Berlin —Leipzig. 1921. Bd. II. 9. 1.