Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1150 FOL YÓI I! ATSZEMLE pozitívumának, s egyre inkább hangoztatta a fejlődés irracionális elemeit, a démonit, amely nem magyarázható, s amely számára Napoleonban testesült meg. Csakhogy a forradalommal való szembefordulása saját szavai szerint nem jelentette egyúttal a meglevővel való teljes megbékülést, a lemondást a meglevő rossz kiküszöböléséről. Az emberiséget a munka viszi előre, ez a megállapítása sokkal többet tárt fel a történelmi fejlődés alapvető elemeiből, mint az a kísérlete, hogy a magántulajdont és a vagyonközösséget összekapcsolja. G. Förster a század végén már feltétlenül igenli a forradalmat, de csak a nagy magántulajdon ellen fordul, kispolgári demokrata nézetein nem jutott túl. Az első ut ópikus szocialisták közül K. W. Fröhlich már a magántulajdon ellen foglalt állást. A. Einsiedel a bajok forrását nem a kultúra fejlődésében látta, mint Rousseau, hanem éppen abban, hogy a kultúra nem eléggé fejlett. Ezekben látja Guliga a hegeh történetfilozófia előzményeit. (N) Voproszi Isztorii A folyóirat a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Osztályának és a Felsőfokú és Középfokú Szakoktatási Mimsztériumnak a kiadásában jelenik meg, a szovjet történészfront vezető folyóirata, elvi-módszertani tanulmányok mellett nagy recenziós anyagot is közöl, beszámolókat a hazai és külföldi történettudomány eseményeiről, valamint az előző hónapban megjelent szovjet történeti munkák, könyvek és folyóirat- meg évkönyvcikkek bibliográfiáját. 1963. évi 2. számában N. A. Popon : Az oroszországi hadifoglyok forradalmi fellépései az e'ső világháború éveiben (76 — 87. 1.) a megjelent visszaemlékezések, a sajtó és levéltári anyag alapján összefoglaló képet ad a hadifoglyok mozgalmairól, amelyek már 1915-ben megindultak, közeledésükről a bolsevik párthoz. A tanulmány hangsúlyozza a magyar hadifoglyok tevékeny szerepét, idézi visszaemlékezéseiket, Kun Béla, Münnich Ferenc, Pataki Ferenc, Ligeti Károly, Szamuely Tibor tevékenységét tárgyalja. Kiemeli, hogy Kun Bélát megválasztották a tomszki kormányzósági pártbizottság tagjává. Egy magyar hadifogoly, Ruppert Mátyás 1917-ben azt írta levelében, hogy nem az oroszok a magyarok ellenségei, hanem a központi hatalmak és az antant tőkései, azok ellen kell fordulni. A folyóiratnak ebben a számában részletes beszámoló jelent meg (3 — 75.1.) a történészek 1962. december 18 — 21. lezajlott össz-szövetségi tanácskozásáról, amely elsősorban a történészoktatók kérdéseit tárgyalta, de ezen túlmenően a szovjet történettudomány sok elvi kérdését is felvetette. B. N. Ponomarjov bevezető előadásában azt hangsúlyozta, hogy az eddiginél jobban fel kell kelteni a történelem iránti érdeklődést. A párttörténeti szekcióban P. N. Poszpelov tartott előadást, s ebben a kutatások összehangolásának a fontosságát állította az előtérbe. A Szovjetunió történetével foglalkozó szekcióban M. P. Kim és I. A. Fedoszov bevezető előadásai a szovjet társadalom fejlődésének a kutatását tekintették a legfontosabb feladatnak. Az egyetemes történeti szekcióban F. M. Hvosztov és B. G. Gafurov előadásai főképp gyakorlati kérdéseket vetettek fel. A nagyszámú hozzászólás ismertetésére az adott keretek között nem tudunk kitérni (a folyóirat is csak kivonatosan ismerteti), ezért inkább a tanácskozás végén hozott határozatot ismertetjük, ez kimondotta, hogy a szovjet történészek tevékeny részt vállalnak a kommunizmus felépítésében, ennek érdekében kutatási tematikájukat magasabb színvonalra kell emelni, s elsősorban a legújabb kor kérdéseivel kell foglalkozni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közeledő 50. évfordulóját nagy összefoglaló munkákkal kívánják megünnepelni. Fontos feladat a marxista szociológia módszereinek a tanulmányozása. Nagy figyelmet kell fordítani a Szovjetunió népei közötti kapcsolatokra. Alkotó viták rendezése mellett fontosnak tartják, hogy az oktatásban tevékenykedő történészek időnként kutató intézetekben dolgozzanak, a k,utatók pedig egyidőre kapcsolódjanak be az oktatásba. Az aspiránsképzés színvonalának az emelése mellett az egyetemi oktatásban a legfontosabbnak azt tartják, hogy csökkentsék az általános előadások számát a hallgatók speciális képzését szolgáló szemináriumok javára. A történettudomány történetével többet kell foglalkozni, hazai és külföldi viszonylatban egyaránt. A kutatások elősegítése érdekében a levéltári anyagot minél szélesebb körben kell a kutatók rendelkezésére bocsátani. Ki kell építeni a kapcsolatot a hadtörténészekkel, jobban össze kell hangolni a párttörténészek és a Szovjetunió történetével foglalkozó szakemberek munkáját, sőt általában javítani kell a kapcsolatokat egyéb társadalomtudományi ágak képviselőivel. A szovjet tudománynak alapvető feladata egy összefoglaló egyetemes kultúrtörténet megírása, amihez ez az együttműködés, más tudományágakkal elengedhetetlenül szükséges. A kollektív munkák elősegítése érdekében azt javasolják, hogy kollekt ív munkában való részvételért is kaphassanak a kutatók tudományos fokozatot. Az elkészült munkákat