Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
116 TARDY LAJOS hanem feladatát szőlőskertek liaszonbérbevételével kell megoldania, hogy ílyképpen — mint birtokos — eleget lehessen tenni a magyar jogszabály követelményeinek; f) viszont ugyancsak a 8. pontból (befejező rész) kicsendül az a jogi aggály, hogy Magyarország törvényei esetleg nem engedik meg ingatlanok haszonvételét. A magyar törvények már az aranybulla8 1 óta tilalmazzák külföldiek bármiféle birtokszerzését, ideértve a haszonbérletet is; az 1660. évi 30. törvénycikk pl. kimondja, hogy a külföldiek ,,a honfiaknak jogsérelmére fekvőjószágot ne vásárolhassanak és ne birtokolhassanak". Ennek ellenére kialakult egy törvényrontó gyakorlat, amit az is bizonyít, hogy időnként a tilalmat törvényhozási úton meg kellett újítani. Az 1 723. évi 64. törvénycikkből pedig világosan kitűnik, hogy külföldi — nem honosított — személyek igenis de facto birtokoltak ingatlanoltat valamilyen formában; ezeket a szóbanjforgó jogszabály telekadóval rendeli megróni. ílyképpen a törvényileg tiltott, valóságban tolerált birtokszerzésnek két módja volt lehetséges: a haszonbérlet és a zálogbirtok. Jogilag mindkettő felettébb gyenge lábon álló birtoklás volt, amennyiben a vonatkozó jogszabályok időnként megismételt rendelkezése értelmében ezek a külföldiek kezén levő ingatlanok a jogosult személyek tág köre részéről visszavehetők, ill. megválthatók voltak. E két szükségmegoldás — a haszonbérlet és a zálogbirtok — közül az első még kedvezőtlenebb volt; egyrészt a rövid felmondási idő miatt, másrészt azért, mert a tulajdonos személyében beálló változás még a haszonbérleti szerződés lejárta előtt lehetővé tette a haszonbérlet felmondását; mindez eleve meggátolta a tervszerű, hosszabblejáratú gazdálkodást a haszonbérlő számára. Ezzel szemben a zálogszerződésnél a zálogbirtokosnak az ingatlan valóságos értékét kellett a zálogosítóhoz lefizetnie — tehát igen nagy összeget, mely az akkori hitelviszonyok mellett nem volt bármikor előteremthető és — eltekintve az előbbemlített idegenellenes rendelkezésektől — a lejárat (rendszerint 15—20—25 esztendő) előtt a zálogszerződés egyoldalúan felbontható nem volt. Persze a külföldiek esetében az 1715. évi 23. törvénycikk értelmében az ilyen zálogos javak „ezeknek a becslő bíró részéről igazság és méltányosság szerint lelkiismeretesen leendő megállapítása mellett bármely magyar nemzetbeli embernek folyamodására s bármely bíró közben jötté vei mindonkor megválthatók s kifizethetők legyenek".82 Ezek a jogi problémák a továbbiak során a magyar hatóságok és a tokaji Orosz Bizottság között valóban véget nem érő jogviták okozói lettek; g) a tokaji borbeszerzésen túlmenően orosz szőlőmívesek kiképzését is célozza, mint az —- ugyancsak a 8. pontból - kitűnik. * Visnyevszkijék Magyarországra érkezésének pontos dátumát nem ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy maga Visnyevszkij a koraőszt már a Hegyalján töltötte, mert 1745. október 10-i jelentésében8 3 arról tájékoztatta a cárnőt, hogy kiváló minőségű óborok Tokajon és vidékén ez idő szerint nem kaphatók. Viszont a küszöbönálló szüret, tekintettel a tartós forróságra, a délnyugati oldalon a legkiválóbb eredményeket igéri ós bízni lehet abban, hogy minősége az 1719. és 1727. évi terméssel egyenrangú lesz.81 Tokajról keltezett jelentéseiből kitűnik, hogy már alaposan hozzálátott nagyszabású bortermelési tervei megvalósításához: tizenhárom szőlő, valamint három ház és borospince tulajdonosaival folytat tárgyalásokat; az első házat Tokajban akarja megvenni -— itt gyűjtené össze a tokaji, tarcali, bodrogkeresztúri szőlőket; a másodikat Tállyán — ahol a szántói, mádi és mezőzombori —, a harmadikat Tolcsván, ahol az újhelyi, pataki, olaszliszkai és bényei termést tárolnák. Minden egyes házhoz magyar vincellért kíván alkalmazni.8 5 1745. november 8-án a cárnő — aki Visnyevszkij jelentései alapján teljesen tájékozott volt a hegyaljai termés- és gazdasági viszonyok felől — a következő levelet intézte Visnyevszki jhez : 81 „Birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak. Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza liai válthassák meg" (26. cikkely). — Csaknenuszó szerint megismétli az 143»: XVI., 1635: XLII., 1542: XII., 1599: XXXI., 1630: XXX. tc. stb. 'г Vű. Frank Ignácz: A' közigazság törvénye Magyarhonban (Buda. 1845) I. г., 102—103. 1. •> Russzkij Vesztnyik id. h. 192. 1. és Russzkij Arhiv 1870. évf. 273—275. 1. Bí Keppen : i. m. 211. 1. 86 Visnyevszkijnek Magyarországra érkezésekor egy tájékozatlanságából származó vámügye is akadt, amennyiben 60 cobolyprémet hozott magával, de nem tudott azok vámkötelezettségéről és ezért nem mutatta be azokat egyik harmincadállomáson sem. Az ügy egészen Mária Teréziáig került fel, aki úgy döntött, hogy a tábornokot fel kell világosítani a szőrmék vámkötelezettségét illetően, ugyanakkor „ex speciali nihilominus consideratione erga Aulám Moscoviticam" a hatvan cobolyprémet a tábornok részére visszaadni rendeli (O. L., kam. lt., Szepesi kam., Minutae máj. 10., lit. „T").
