Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

FOÍ.YÓIKATSZBMLK 1145 s betöltő szervek (elsősorban az ipari központok) rovására. Érdekes példákkal illusztrálja az új szervezet túlzott bürokratizmusát is. Az öthónapos terv tárgyalása kapesán kiemeli, hogy ekkor alakult ki az iparágakon belüli profilirozódás, ami az ipar további fejlődésének egyik előfeltétele volt. Kifejti, hogy már ekkor megmutatkoznak az ötvenes évek bizonyos tipikus gazdaságvezetési hibái, pl. a beruházások mennyiségének egyoldalú növelésére irányuló tendencia, amely ugyanakkor súlyosan elhanyagolta a felújítási keret növelését, s ezáltal súlyosan gátolta az üzemek technikai modernizálását. Ugyanebben a számban két tanulmány foglalkozik az ellenforradalmi korszak munkásmozgalmának történetével, Horváth Zóltánné: A Kommunisták Magyarországi Pártjának П. kongresszusa c. cikke folytatása azoknak a korábbi, a folyóirat hasábjain megjelent munkáknak, amelyek a KM P-nek a húszas évek második felében és a harmincas évek elején folytatott tevékenységével foglalkoznak. Ebben az időszakban a Párt helyes egységfront-politikáját (amelyet az I. kongresszus határozott meg) egy időre szektás stratégiai vonal váltja fel, egészen 1936-ig, amikortól kezdve a nemzetközi munkásmozgalomban meginduló népfront-politika a magyar pártban is érvényesül. A tanulmány a KMP II. kongresszusának tevékenységét beleágyazza a Kommunista Internacionálé akkor követett általános politikai vonalába. Elemzi a Komintern VI. kongresszusának elvi tételeit. Különösen figyelemreméltó, hogy érinti a húszas években a nemzetközi kommunista mozgalomban és a Komintern plénumain a fasizmusról kialakult teóriákat. A tanulmány megállapítja, hogy a kongresszuson kidolgozott stratégiai vonal szektás volt. Hibás volt az „osztály osztály ellen" jelszó és különösen a „nyíltsisakos politika", a KMP nyílt, tehát nem fedőszervek neve alatt végrehajtott politikai akcióinak (pl. sztrájkok, tüntetések) szorgalmazása. A kongresszus a parasztpolitikáról határozva a szövetségi politikát leszűkítetteaszegényparasztságra, a kulákréteget teljes egészében és minden vonatkozásban ellenségnek tekintette, a középparasztságot pedig - ez vonatkozott a városi kispolgárságra is — formálisan értelmezve Lenin tételét, semlegesíteni akarta. A dolgozat képviseli azt az, a folyóirat hasábjain korábban kialakult álláspontot, hogy a hibás stratégia ellenére a. Párt taktikája alkalmazkodott az adott helyzethez, és spontán gyakorlati tevékenységében sok esetben közömbösítette a hibás stratégia káros hatását. Erre példaként említi a Szakszervezeti Ellenzék működését, és a KMP-nek az értelmiségre gyakorolt jelentős hatását, amelynek legjelentősebb bizonyítéka volt József Attila és Dési I Iuber István bevonása a Párt befolyási körébe. A szociáldemokrata mozgalom történetének egy kevésbé kutatott szakaszáról tudósít Fehér András : A Magyarországi Szociáldemokrata Párt újjászervezése és politikája (1919. augusztus 6,—1919. november 23.) c. cikke. A cikk sokoldalúan elemzi a magyar szociáldemokráciának ezt a dicstelen időszakát. Figyelemre méltó munkájának az a középpontban álló fejtegetése, amely megállapít j a, h ogy a MS ZDP G arami— Buchinger—Peidl-féle szárnya — a háború előtti jobbszárny — a párt újjászervezése után a polgári demokrácia plattformján állt; mivel ennek az ellenforradalom táborán belül számottevő bázisa nem volt, az antant bizonyos köreire támaszkodva akarta elképzeléseit megvalósít ani. A szociáldemokrata pártvezetés másik frakciója , amelyet a Vanczák—Peyer—Miákits-csoport vezétett, viszont a „keresztény nemzeti" erőkkel való fokozott együttműködést szorgalmazta. Tehát a régi centrum itthonmaradt része, amelynek — mint a cikk részletesen megmutatja — rövid idő alatt sikerült a Garami-féle frakcióval szemben fölénybe kerülni a párton belül, reakciósabb j)olitikát folytatott ebben az időben, mint az eredeti jobbszárny. Az egyetemes munkásmozgalom-történettel Boros Ferenc : Adalékok a Kommunista Internacionálé alapító kongresszusának történetéhez e. írása foglalkozik, amely részletesen tárgyalja az alapító kongresszust megelőző előkészítő-megbeszéléseket. Különös figyelmet szentel a német Spartakusbund Eberlein által vezetett küldöttsége tevékenységének. Ez volt az egyetlen frakció, amely ellenezte a második Internacionáléval való teljes szakítást és egy új Internacionálé létrehozását, és ebben a kérdésben kompromisszumos megoldást javasolt. A folyóirat forrásközlés rovatában összeállítást találunk Kende János közlésében: A MSZDP nemzetiségi szekcióinak állásfoglalása a Párt 1918. október 13-i rendkívüli kongresszusán címen a Népszava szerkesztőségi anyagából, a cenzúra által nem engedélyezett, közlésre szánt kongresszusi tudósításokból, amelyek a nemzetiségi küldöttek felszólalásairól tájékoztattak. Ugyanott Kohut Mária közöl életrajzi adalékokat Politzer (Csapó) Zsigmond XIX. század végi jelentős magyar munkásmozgalmi vezető, továbbá Polányi Máté, a húszas évekbeli kommunista földmunkás mozgalom jelentős alakja, a MSZMP funkcionáriusa pályájához. Előfe-13*