Századok – 1963

A történelemoktatás kérdései - Szebenyi Péter: Történelemtanítás a Szovjetunióban 1103

1106 SZEBENYI PÉTER történelem igazi alkotóinak, az anyagi ós szellemi értékek megteremtőinek történeim i szerepe és az egyén történelmi jelentősége." A kidolgozott tantervek alapján írták, illetve írják meg az új tankönyveket. Az 1962 —63-as tanévig nyolc jelent meg. A nyolcosztályos iskola öt — történelmet tanuló — évfolyama teljesen rátérhetett az új program szerinti oktatásra. Megkapta külön tankönyvét a dolgozók iskolájának néhány osztálya is. (Ez az iskolatípus igen elterjedt a Szovjetunióban. Önálló tematikával dolgozik, melyet szintén erősen átalakított a reform — ismertetéséről azonban ezúttal eltekintünk.) Érdemes megjegyezni, hogy a könyvek íróit 288 pályázó — köztük 131 gyakorló pedagógus — közül jelölték ki. Mi jellemzi az új tankönyveket? Elsősorban az, hogy a szerzők a történelemtanítás alapvető célkitűzéseit tudatosan szolgáló és a tanulókat érdeklő olvasmányos műveket igyekeztek alkotni, melyekben „mélyebben, de konkrétabb anyagon keresztül tárulnak fel a társadalmi fejlődés törvényszerűségei", mint a régi tankönyvekben. A hatodikos könyv írói például ,,. . .azt a feladatot állították maguk elé, hogy 12 — 13 éves gyerekek számára elérhető mélységben a feudális társadalom tudományos alapokon nyugvó fogalmi rendszerét alkossák meg". Ugyanakkor arra törekedtek, „hogy olyan könyvet alkossanak, amelyet érdeklődéssel olvasnak a hatodikosok". Ezért „azokat a történelmi tényeket választották ki, melyek nemcsak a legfontosabb fogalmak teljesebb feltárását teszik lehetővé, de hatnak a tanulók érzelmeire is". Több szempontból újszerű a könyvek módszertani apparátusa. Bevezető és összefoglaló fejezetek, szemelvények különböző dokumentumokból, a szöveg feldolgozására vonatkozó tanácsok, kérdések és feladatok a leckék, megtanulandó évszámok a témák és ajánlott népszerű tudományos és szépirodalom a fejezetek végén, ezenkívül illusztrációk és térképek teszik még érdekesebbé és hasznosabbá a könyveket. Mindez a tanulók tetszését is megnyerte. Mint az előzetes kísérletekben résztvett egyik moszkvai iskola tanulói írják: „Ez a könyv egyszerű és érthető nyelven van megírva." „A történelemkönyv tetszik nekem. Nagyon jól írja le, hogyan dolgoztak régen az emberek." „A történelem sokkal érdekesebb, mint az előző években volt." (Lejbengrub : A Szovjetunió történetének alaptanfolyama a VII. osztályban. Az OSZSZK Pedagógiai Akadémiájának kiadása, Moszkva. 1962. 437. 1.) Az új tantervek ós tankönyvek egymagukban nem biztosíthatják, hogy a történelemtanításban szükséges változások valóban végbemenjenek. A reform ügye végeredményben az iskolákban, a történelemórákon dől el. Ezért hangsúlyozta az 1959-es^határozat olyan erősen a módszertani munka fontosságát . Közelebb kell kerülni az élethez, a gyakorlathoz ezen a téren is. Ez mindenekelőtt a tanítás fokozott céltudatosságát követeli. Nem felesleges erről beszélni a Szovjetunióban sem. Hiszen az SZKP titkárának, L. F. Iljicsovnak bírálata szerint „a harmincas évek elején az egyoldalú szociologizálás tengett túl az iskolai oktatásban, most viszont a másik végletbe jutottunk: az ifjúságot felvértezik a tudományos alapismeretekkel, a marxista—leninista következtetésekhez szükséges anyaggal, de nagyon keveset törődnek magukkal a következtetésekkel, a dialektikus materialista világnézet kialakításával.. . A tanulóknak szájukba rágják a tananyagot. . . Nemigen tanítják őket az önálló gondolkodásra." (Az SZKP XXII. kongresszusa és az ideológiai munka kérdései. Goszpolitizdat, Moszkva. 1962. 35.1.) Az a tanár, aki világosan érti, hogy mi a történelemtanítás és ezen belül egy-egy fejezet vagy téma tanításának célja, nem követ el ilyen hibákat. Aki céltudatosan dolgozik, nem ragaszkodik mere von az óra hagyományos felépítéséhez, és mindent megtesz azért, hogy a tanulókat aktivizálja, az oktatás formáját annak tartalmától teszi függővé és nem fordítva. A határozott célkitűzésekből következik a tantárgyak közötti együttműködés fokozott igénye is. A tanítás és az élet kapcsolatának erősítése különösen időszerűvé tette az olyan kérdéseket, mint a sokoldalú szemléltetés, a helytörténet felhasználása és a szakköri munka változatos formái. (Ezekről a módszertani problémákról olyan gazdag irodalom jelent meg az utóbbi években, hogy ismertetésük külön helyet kíván.) Az új tantervek, tankönyvek és módszerek fokozott felelősséget és munkát rónak a Szovjetunió általánosan képző iskoláiban történelmet tanító, mintegy 120 ezer tanárra. Éppen ezért segítségükre számos intézkedés történt. A pedagógus továbbképző intézetek szervezett hálózata és a felsőoktatási intézmények történelem tanszékei (pl. a Moszkvai Állami Egyetem Történelem Tanszéke) rendszeresen tartanak konferenciákat a tanárok számára. Minden évben rendeznek továbbképző előadássorozatokat, ahol a legjobb pedagógusok tapasztalatait népszerűsítik. 1961-ben például 78 ilyen beszámoló volt. Igen sok módszertani kiadvány látott napvilágot. Néhány példát erre. Az ateista nevelésről két év alatt több, mint tíz könyv, illetve cikkgyűjtemény jelent meg, az iskolákban végzendő helytörténeti munkáról legalább harminc. Az új hetedikes könyvhöz két módszertani segédkönyv is készült.