Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
A TOKAJI OROSZ BOItvAsAltLÓ BIZOTTSÁG TÖRTÉNETE 111 futárt bocsátottak rendelkezésére. A bort Ukrajnán keresztül Szevszk-ig orosz állami szekereken kell fuvarozni.4 9 Visnyevszkij tevékenységének nyoma 1730 márciusában tűnik fel először a magyar hatóságok iratanyagában.5 0 A helytartótanács „ex certa relatione" úgy értesült, hogy „certus moscoviticus" több felső-magyarországi helyiségben bort vásárol, de szüret idején aszúszőlőt is összevásárol ós így borokat készít, „vel plane adultérasse". Ámde a legutóbbi országgyűlés 12. artikulusa szerint az ország területén birtokkal nem rendelkező személyeknek tilos aszúszőlőt vásárolniok, éppen ezért „pro conservatione crediti" az efféle szabálytalanságokat meg kell előzni. Êzért a helytartótanács felvilágosítást kér Borsod, Abauj, Sáros és Zemplén-megyéktől arra vonatkozólag, hogy ez az orosz milyen területeken, kitől, milyen mennyiségű, milyen minőségű borokat vásárolt, kinek a számára, s vajon hogy útlevéllel vagy anélkül tartózkodik-e ott, továbbá hogy miként jár el az aszúszőlő dolgában, miféle bort s milyen mennyiségben készített abból. Vajon kivit te-e már külföldre a vásárolt borokat, vagy pedig kipréselve (ti. az aszúszőlőt) hol s milyen mennyiségben tárolja. A helytartótanács leiratában hivatkozott 1729. évi 12. cikkely 2. §-a ugyanis kimondotta, hogy „a borok meghamisítását az által is megelőzhetik, ha az aszúszőlők összevásárlását az országban nem birtokosoknak (következésképpen, kik a közönségnok visszaélés esetén elégtételt adni nem tudnak) eltiltják". Régi panaszt kívánt orvosolni ezzel az országgyűlés, nem utolsó sorban idegen-ellenes éllel, és nem vitás, hogy Visnyevszkij — aki a magyar törvényeket ekkor még nem ismerhette — tevékenységével tételes jogszabályba ütközött. Olyan megoldást kellett találnia — és később a lehetőségek szűk korlátai között talált is —, amely jogilag megengedett keretek között biztosíthatta küldetése sikerét. Zemplén megye Kossuth András szolgabírót bízza meg az ügy kivizsgálásával, egyben másolatban megküldi a tokaji városi magisztrátusnak a helytartótanács fenti tartalmú leiratát,5 1 „cum tarnen Dominationibus vestris Statum ejusdem Moscovitici, ac per consequens negotii quoque nobis injuncti circumstantias melius notas esse ambigeremus". A tokaji magisztrátus válaszát nem ismerjük, de tény, hogy Visnyevszkij második magyarországi borvásárló útját jóval a tervezett tíz esztendő előtt befejezte, mégpedig akként, hogy feladatának legalább részben megfelelt, amennyiben a borvásárlás céljára kapott összeget rendeltetésszerűen, de a tervezettnél lényegesen költségesebben felhasználta. Ugyanis a felvett pénzből mindössze 1089 antal bort sikerült vásárolnia, amelyből — a beszáradás, kiszivárgás, ömlés stb. leszámításával — az orosz hatóságok Moszkvában 822, Kievben 7 antalt vettek át, — vagyis egy antal bor mintegy 25 rubel 27 kopekjébe került az orosz kincstárnak,5 2 szemben az előirányzott 13 rubel 33 kopekes átlagárral.5 3 Visnyevszldj védelmében meg kell jegyeznünk, hogy a tokaji borok ára ebben a korban szélsőséges ingadozásoknak volt kitéve; egymást követő esztendőkben a termés mennyiségétől, minőségétől, a háborús vagy békés viszonyok okozta keresletnövekedéstől vagy csökkenéstől függően kétszeresére-háromszorosára növekedett, illetve ilyen mértékben csökkent, anélkül, hogy e tényezőkkel előre számolni lehetett volna. De hazájában is nehézségekkel kellett megküzdenie. Külföldi, főleg lengyel kereskedők jelennek meg Rigában, Reveiben, Szentpétervárott és Kievben. Az udvari gazdasági hivatal 1737. június 22-én pártolóan terjeszti fel a cári kabinethez Visnyevszkij kérését, mely abban áll, liogy őrajta kívül mindenkit tiltsanak el a magyarországi borok behozatalától — kivéve a főnemeseket, de csak saját házi szükségleteik erejéig. A kabinet nem ért ezzel egyet. Ha az előkelőségek részére a kereskedők ilyen borokat behoznak, az nem csekély bevételt jelent vám alakjában az orosz kincstárnak; ha az állami jövedelem kiesik, igen nehéz volna pótolni ezt, s a borkereskedésből származó nyereség kizárólag Visnyevszkijt gazdagítaná. Ha Visnyevszkij nem tudja a versenytársak miatt borait eladni, úgy szabjon olcsóbb árat azoknak.54 " Keppen : i. m. 42. I. t0 O. L. Helyt, oszt., 1736., fasc. mens. exp. márc. 16. 61 Kazinczy-lt. (Sátoraljaújhely) prot. 28., p. 275—276 (1736. ápr. 5-én Terebesen tartott nemesi megyegyűlés). 62 Keppen : i. m. 210. 1. 58 Egyébként Visnyevszkij második itt-tartózkodása alatt sem szorítkozott a magyar bor oroszországi kiszállítása egyedül az ű tevékenységére. Így pl. az északi megyékben királyi engedéllyel katonákat toborzó Cummings orosz őrnagy is nagyobb tételt visz ki Oroszországba (O. L., kam. lt., Cam. Poson., lit. Cam. Seep., 1738. márc. 7.); 1736—1737-ben pedig „Jagann Stegelin" (nyilván Stegner János, e kor legnagyobb tokaji borkereskedője) szállít a cári udvarnak komolyabb bormennyiséget, melynek fejében Erzsébet cárnő elrendeli, hogy számára a cári jószágok kancelláriája 350 rubelt fizessen ki (ЦГИАЛ, ф. 466. on. I. д. 51). " ЦГИАЛ ф. 1329, оп. 3, д. 90.
