Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A szovjet történettudomány napjainkban 1083

1090 BALOGH SÁNDORNÉ dalom része, szakaszainak egyike. Ezt a nézetet vallja például F. Konsztantyinov ,,Bolgarija na putyi к szoeializmu" — „Bulgária a szocializmus útján (Moszkva, 1961)", továbbá I. Dugyinszkij „Mirovaja szisztéma szocializma i zakonomernoszti ее razvitija" — „A szocialista világrendszer és fejlődésének törvényszerűségei (Moszkva, 1961)" c. művében és egy sor más szovjet történész is. A harmadik nézet szerint a népi demokratikus forradalom a forradalmi folyamatnak nem önálló szakasza, hanem a szocialista forradalom formája. Ennek a nézetnek hívei hangsúlyozzák, hogy a forradalmi folyamatnak semmiféle szakaszai nem voltak, következésképpen nincs átnövés a forradalom demokratikus szakaszából a szocialista szakaszba. Ugyanakkor a hódítók és a helyi fasiszták hatalmának megdöntését és a népi demokratikus hatalom megteremtését nem eredménynek, hanem a népi demokratikus forradalom kezdetének tekintik, s ezért a néptömegek fegyveres felszabadító harcát, amely a második világháború folyamán, azaz a népi hatalmat megelőző szakaszban bontakozott ki, nem foglalják bele fejlődésének folyamatába. Ezt a szemléletet vallja például I. Tanyevics „Borba bolgarszkogo naroda pod rukovodsztvom kommuniszticseszkoj partii za nacionalnoe i szocialnoe oszvobozsdenie v 1941 — 44 gg." — „A bolgár nép harca a kommunista párt vezetésével a nemzeti és szociális felszabadításáért (Kiev, 1959)" с. művében. A Közép- és Délkelet-Európa országaiban végbemenő forradalom lényegének különbözőségéről vallott nézetek természetesen egyúttal azt is bizonyítják, hogy e bonyolult és szerteágazó probléma tanulmányozása eddig igen hiányos volt. A Magyarország és Románia történetének tanulmányozásában mutatkozó hiányosságok felszámolása céljából ezen országok új-és legújabb kori történetéről két tanulmánykötet van már sajtó alatt. Folyamatban van a román történelem rövid vázlatának megírása, s a lvovi és az uzsgorodi egyetemek, valamint a Kamenyec-Podolszk-i pedagógiai főiskola képviselőinek együttes szerkesztésében megjelenő „Oeserki novoj i novejsej isztorii Vengrii" — „Magyarország új- és legújabb kori történetének vázlata" c. munkának az összeállítása. A magyar tudósokkal közreműködve készül az „Isztorija Vengrii" — „Magyarország története" c. két kötetre tervezett könyv, amely Magyarország történetét a legrégibb időktől napjainkig ölelné fel. Elkészült a kétkötetes „Isztorija Ruminii" — „Románia története" e. munka tervezete, amelyet szerzői kollektíva, dolgozott ki, sőt már a bírálata is megtörtént. A Magyarország és Románia történetéről készülő nagy kollektív tudományos munkák megírásában a Szovjetunió legjobb szakemberei is részt vesznek. Ami az afrikai és az ázsiai népek történetének tanulmányozását illeti, abban a XX. és XXII. pártkongresszus határozatai jelentették a fordtriópontot. Nagyon fontos szervezeti változtatásokat hajtottak végre és jelentős mértékben kiszélesedett a keleti országok történetével foglalkozó tudományos intézetek hálózata. így például többek között az Afrika történetét kutató intézeté is. A szovjet történészek figyelmének középpontjában az imperialista gyarmati rendszer szóthullásának és a fiatal nemzeti államok fejlődésének problémái állnak. Afrika és Ázsia új és legújabb kori történetéről már eddig is jelentős munkák, vázlatok és nagyszámú cikk látott napvilágot, (Ld. részletesebben a „Voproszi isztorii" 1963/3. számát 63-66. 1.) 1962 decemberében Moszkvában össz-szövetségi értekezlet volt a történettudomány feladatainak kérdéséről és a történettudomány területén dolgozó tudományos káderek jobb előkészítéséről. Mintegy kétezer történész, tudományos kutató, főiskolai tanár és régész vett részt az értekezlet munkájában. A fő referátumot a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, V. Ponomarjov tartotta, aki a szovjet történettudomány helyzetét igen sokoldalúan, részletesen elemezte és felvázolta a tudomány előtt álló feladatokat. Az értekezlet jelentősége abban állott, hogy a XX. és XXII. kongresszus határozataira és anyagára támaszkodva átalánosította az összegyűlt tapasztalati anyagot, feltárta a történeti kutatásban felfedezhető gyenge oldalakat és hiányosságokat, isten széles alapon és nagy körültekintéssel bírálta a történészképzés, a káderok előkészítésének. a történettudomány további fejlődésének legfontosabb kérdéseit. Az értekezleten; elfogadott határozat megállapította, hogy a szovjet történészek megtisztelő kötelessége a kommunizmus építésében való legaktívabb részvétel azoknak a feladatoknak a tervszerű megvalósítása érdekében, amelyeket a XXII. pártkongresszuson elfogadott program tűz a szovjet történettudomány elé. A szovjet történészek, ezekre a határozatokra támaszkodva, végérvényesen le kell hogy küzd jók a személyi kultusz maradványait a tudományos kutató és pedagógiai munkában; fokozniuk kell a harcot a betűrágás és a dogmatizmus, valamint a jobboldali opportunizmus ellen.