Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A szovjet történettudomány napjainkban 1083

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY NAPJAINKBAN A SzKP XX. és XXII. Kongresszusa új szakaszt nyitott a szovjet történettudomány fejlődésében. Ismeretes, liogy a személyi kultusznak milyen súlyos következményei voltak a történettudományban is. A személyi kultusz áldatlan körülményei nagymértékben korlátozták, sőt gyakran megbénították a történészek alkotó tevékenységét. A szocialista törvényesség megsértésének eredményeképpen azokban az években gyanakvás és bizalmatlanság honosodott meg, mely az alkotó tudományos munkát nagyon károsan befolyásolta. Sok jeles szovjet történész művét tiltották be (Lukin, Piontkovszkij és mások), ami komoly mértékben gyengítette a történettudományt a Szovjetunióban. A SzKP XX. ós XXII. Kongresszusának határozatai, amelyek a személyi kult usz következményeinek felszámolására irányultak, rendkívül jótékony hatást gyakoroltak a szovjet történettudomány fejlődésére. Tanulmányunk célja az, hogy rávilágítson a szovjet történettudomány XX. kongresszus utáni jellemző vonásaira és a szovjet történészek mai eredményeire. A történettudomány területén folyó tudományos kutató munka megjavítása szempontjából jelentős az az intézkedés, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának keretén belül tudományos tanácsokat hoztak létre. A tudományos tanácsok célja az ország különböző intézményeibon folyó kutatómunka koordinálása. Egyik feladatuk, hogy sokoldalúan megvizsgálják és értékeljék a történeti kutatások eredményeit, felvázolják a további fejlődés irányát, elemezzék a hiányosságokat, ós megmutassák kiküszöbölésük módját. A tudományos tanácsok másik feladata a tudományos kutató intézetekben s a felsőfokú tanintézetek történelmi tanszékein folyó tudományos munka tematikájának ellenőrzése, a felesleges párhuzamosságok megszüntetése és a rendelkezésre álló erők egységes, célirányos felhasználásának a biztosítása. A tudományos tanácsok ólén jeles szovjet történészek állnak. Tudományos tanácsok létesültek a Szovjetunióban folyó szocialista ós kommunista építés története (elnöke M. Kim), a nemzeti felszabadításért és a gyarmatosítók ellen vívott harc története, valamint a függetlenség vitjára lépett keleti népek története (elnök B. Gafurov), a Nagy Októberi Szocialista Eorradalom története (elnök I. Mine), a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi előfeltételeinek tanulmányozása (elnök A. Szidorov), a kapitalizmus kialakulásának története (elnök Sz. Szkazkin) területén. Ezen kívül a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történettudományi Intézetében munkacsoport okat hoztak létre a Szovjetunió és külföldi országok legfontosabb történelmi problémáinak tanulmányozására: oroszországi forradalmi helyzet a XIX. század 50 — 60-as éveiben (vezető: M. Nyecskina), a szovjet parasztság és mezőgazdaság története (vezető: N. Danyilov), a szocialista eszmék kialakulása (vezető: Sz. Szkazkin), Németország története (vezető: A. Jeruszalimszkij), Anglia és Spanyolország története (vezető: I. Majszkij) stb. Az egyes munkacsoportok munkájának jellemzésére megemlíthetjük például ,,A szocialista eszmék története" c. téma tanulmányozására alakult csoport tevékenységét. Ez a csoport abból indul ki, hogy jelenleg, amikor a szocializmus és a kommu. nizmus eszméi egyre nagyobb és nagyobb nóptömegeket hódítanak meg, a burzsoá filozófusok és történészek mindenképpen igyekeznek meghamisítani a szocialista eszméket, illetőleg azok kialakulásának történetét. Megkísérlik a marxizmust mint „véletlen" jelenséget feltüntetni, amelynek nincsenek mély történeti gyökerei. Tagadják a marxizmus előfutárainak utópista eszméi és a marxizmus közötti elvi különbséget. A csoport feladatul tűzte ki a burzsoá ideológusok torzításainak, hamisításainak leleplezését, a marxizmus és történeti forrásainak keletkezésével kapcsolatos kérdések feltárását. A csoport ülésein előadások hangzottak el a XVIII. század, valamint a XIX.