Századok – 1963

Vita - A Magyar gazdaságtörténet c. tananyag programjának vitája a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Szakács Sándor) 1072

A MAGYAIl GAZDASÁGTÖRTÉNET С. TANANYAG VITÁJA 1081 Vita folyt arról is (s ez volt a periodizációs vita második kérdése), liogv a szocialista korszak oktatásában időben meddig jusson el a tanszék. Kapcsolódva korábban a program erényeként jellemzett korszerűség gondolatköréhez, Hánki György túlzásnak találta, hogy a tervezet a szocializmus gazdaságtörténeti tárgyalását 1962-ig igyekszik kiterjeszt ni. Elvileg ugyan helyesnek tartotta azt az elgondolást, hogy amennyire lehetséges, napjainkig kell a fejlődést nyomon követni, ennek megfelelő színvonalon történő megvalósítását azonban legalább is kétségesnek tartotta. Ehhez nem látta ma még biztosítottnak a szükséges feltételeket. A korszak gazdaságtörténeti rajzánál ui. 1967-től kezdve valójában csak a közgazdaságtudományok eredményeire lehet támaszkodni, ez pedig önmagában a történeti, a gazdaságtörténeti szempontok érvényesítéséhez nem elegendő. Elsősorban ezért nem tudja elfogadni az 1962-es zárópontot, nem beszélve arról, hogy az utolsó néhány óv áttekintését a hallgatók amúgy is megkapják, a marxizmus-oktatásban ós egyéb tantárgyak keretében. Éppen ezért úgy látta, hogy (a szükséges megalapozottságot figyelembe vévé is) 1956-ig volna helyes eljutni, utána pedig kitekintést, nemzetközi összehasonlító részt kellene adni. Mások a második három éves terv megindulását vagy befejezését, a második ötéves terv kezdetét ajánlották időhatárnak. Elhangzott ezzel kapcsolatban az az álláspont is, hogy egyáltalán nem szükséges ilyen zárópont meghatározása, hiszen időben mindig előbbre és előbbre jutva úgyis új és újabb anyagok, témák bedolgozása válik majd szükségessé. Az oktatás anyaga így mindig új fejezetekkel egészülne ki (Reményi Lajos). Mindkét felfogással szemben láthatóan számos résztvevő egyetértésével találkozott Kahulits László hozzászólása, aki szükségesnek, helyesnek tartotta, hogy a program 1962-ig kívánja a népi demokratikus korszak gazdaságtörténetébe oevezetni a hallgatókat. Úgy találta, éppen bizonyos oktatási célok követelik meg, hogy a gazdaságtörténeti oktatás 1962-ig bezárólag jusson el. Ezzel az egyetem azt kívánja elérni, hogy az érintett tárgyak a történeti részektől mentesüljenek. S ilyen módon jellegüknek, feladatuknak megfelelő szakmai anyagokra összpontosíthassák a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy így, a programban közreadott elképzelés révén, egyben a gazdaságtörténeti folyamat egészéről is egységes, átfogó történeti képet kapnak a hallgatók. Csak 1956-ig menni el a fejlődés tárgyalásában — tette hozzá —, politikai szempontból is kedvezőtlen hatást váltana ki. Meggyőző volt Berend T. Ivánnak a periodizációval kapcsolatos észrevételekre adott válasza. Nem osztotta azt a nézetet, mely szerint a 3 éves terv befejezése, az első 5 éves terv megindítása, 1949 vége, 1950 eleje lehetne az utolsó fejezet kezdő időhatára. Ugyancsak nem fogadta el, hogy 1956 vagy 1958, esetleg a második 3 éves terv beindítása vagy annak befejezése és a második 5 éves terv kezdete legyen a záróvonal, ameddig a tárgyalást vezetni kell. Megítélése szerint a szocialista korszakra vonatkozó erősen vázlatos — mert kutatásokkal még csak részben alátámasztott — program legfőbb érdeme éppen az a szemlélet, mely szakít a tervek vagy kongresszusok, fontosabb párthatározatok időpontjával történő periodizációval, s e korszak esetében is a gazdasági folyamatokból indul ki, azt veszi alapul. Márpedig ez esetben nyilvánvaló, hogy a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása 1948 és 1961/62 között játszódott le Magyarországon: ez a korszak egységes fejezet gazdaságtörténetünkben. Erről az alapról tekintve nyilvánvaló, hogy az első 3 éves tervnek sem kezdete, sem befejezése nem nyit vagy zár korszakot. S annak ellenére, hogy e terv alapjában a helyreállítás terve volt, történetileg a helyreállítás korszaka 1948-ra lezárult, hiszen a termelés, az életszínvonal lényegében elérte, vagy erősen megközelítette a háború előtti szintet, új gazdaságpolitikai irányvonal alakult ki, kezdetét vette az iparosítás és kollektivizálás, s az ezzel kapcsolatos súlyos hibák is ez időtől alakultak ki, törtek felszínre. Az első 5 éves terv kezdete tehát semilyen szempontból sem szakaszhatár, s ugyancsak nem — mint ma még elég általánosan vallják — a terv 1951 eleji felemelése az MDP. II. kongresszusán. A korszak záró határvonalával kapcsolatban nem fogadta el azt az álláspontot, sem, hogy ilyen határvonalra tulajdonképpen nincs is szükség, s a következő években fokozatosan lehet időben tovább és tovább haladni. Ez ugyanúgy hibás lenne, mint ha 1956 —1957-ben lezárnánk a tárgyalást. A határ a szocializmus alapjai lerakásának befejezése. Ezt követően új — természetesen jó ideig még nem a történeti kutatás tárgyát képező — fejezet nyílik gazdaságunk történetében: a szocializmus teljes felépítésének korszaka. * A gazdaságtörténeti tanszék program- és tananyag vi Iái már a korábbiakban is hasznosaknak bizonyultak mind a gazdaságtörténeti oktatás, mind a gazdaságtörténeti kutat ás szempontjából. A fentiekben vázlatosan áttekintett vita serkentő hatása minden 9*