Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
1052 KÁLI,AV ISTVÁN vagyon szolgált volna.3 0 Ezzel szabad királyi városaink olyan lehetőséget kaptak kezükbe » melynek jelentőségét maguk sem látták. A fennálló vámrendelkezések ugyanis a városi kézben levő manufaktúrákat csak korlátozott mértékben érintették volna, mert a városok vámmentességüket évi összegben megváltották.3 1 A városi manufaktúrák létesítésének elsőszámú akadályai maguk a városi tanácsok, az ott ülő céhmesterek voltak. 1769-ben Székesfehérvár város tanácsa a Helytartótanácstól felszólítást kapott, lehetségesnek tartja-e gyapjúfeldolgozó manufaktúra felállítását a városban. A város nyersanyaghiárjja^, hivatkozva nem javasolta a manufaktúra felállítását. Ez a válasz azonbair csaknémegyidejű azzal a városi polgárok részéről beadott panasszal, mely szerint a városban a juhok úgy elszaporodtak, hogy az egész legelőt feleszik. A polgárok panaszára a tanácsnak limitálnia kellett az egy-egy polgár által tartható juhok számát. Ezenkívül a környék XVIII. századi fejlett juhtenyésztése is közismert. A „nyersanyaghiány" ürügyén visszautasított javaslat sokkal érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a városben 1769-ben 10 gyapjúkészítő és 18 takácsmester volt, akik megélhetésüket féltették a felállítandó manufaktúrától. Közülük többen — vagy rokonaik — bent ültek a városi tanácsban. Más városokban is előfordult, hogy egyes iparosok vagy maguk a céhek tiltakoztak iparosok betelepítése ellen. A céhek korlátozása — osztrák mintára — Magyarországon nem történt meg.3 2 1770-ben történt kísérlet az udvar részéről a magyar városok iparának felmérésére, illetve annak megállapítására, hol milyen manufaktúra létesítése lehetséges. Ebben az évben az udvar jelentést kért a szabad királyi városokban található iparosok számbeli megoszlásáról. A jelentéssel egyidejűleg bekérték a városok javaslatátjjnily^Ljpamsokra lennesziikség a város iparosításának előmozdítására: A jtíltílltéssél kapcsolatban a váro-Söíríeljes Közömbösséget tanúsítottak; mindössze hat város tartotta érdemesnek a válaszadást. Ezek közül is Breznóbánya csak egy posztóművest, Bélabánya általában kézműveseket kért. Egyedül Buda ós Kassa adott az összes városok közül elfogadható választ: megnevezve többféle iparágat, melynek fejlesztésére lehetőség lenne és melyet a város igényéi.3 3 A városok ilyenirányú passzivitásának fő oka kétségtelenül a fejletlen munkamegosztás volt, hiszen az iparosok nagyrésze a földművelést tekintette fő foglalkozásának, jövőjét föld- vagy szőlőtulajdonban látta biztosítottnak. A belső piac hiánya, alacsony népsűrűség, a munkaerőhiány mind gátolták a manufaktúrák létesítését. Az iparfejlődés-30 Camerale Ungarn, Fasc. 7. Rote Nr. 132. Subd. 1. 81/1770. szept. fol. 4/v. Az 1770. szept. 8-i leirat előírja, hogy a városok a manufaktúrákat saját tőkéjükből támogassák. A leirat Komárommal kapcsolatban elrendeli (fol. 140), hogy a városi polgárok és lakosok által termelt selyemgubókat és selymet, lia a kis mennyiség miatt nem tudnák eladni, a város házikasszájából keil megváltani. 1768. jiin. 30-i előterjesztés: A. Beer : i. m. 25—26. 1. Császári határozat uo, 130.1. Egy 1766 októberében kiadott leírat amiatt panaszkodik, hogy ha a nemesek iparosítanak (birtokukon, városaikban). ez a kincstár kárát jelentené. Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 507. 43/1765. okt. Subd. 2. fol. 327. köv, " Megjegyzem, hogy az évi megváltási összeg igen alacsonyan volt megállapítva. Ezzel kapcsolatos tárgyalások: Hoffinanz Ungarn. Rote Nr. 850. 1754. X. 1. fol. 62. köv. "Városi Levéltár, Székesfehérvár, Levelezőkönyv 1769—71. 1769. márc. 3-i bejegyzés. Uo. Iktatás nélküli iratok, 1760—64. fasc. 1763. máj. 31. 1767-ben a pesti tűkészítők tiltakoztak idegen mesterek betelepítése ellen. Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 509. Subd. 2. fol. 126. köv. 1767. aug. 19. Mária Terézia 1761. febr. 16-án kelt rendelete tartalmaz ugyan bizonyos céhkorlátozó vonásokat. Elrendeli, hogy a városi tanácsok terjesszék fel az összes céhkiváltságlevelet; újabbakat ne adjanak ki. Amelyik céh nem tud kiváltságlevelet felmutatni vagy egy éven belül beszerezni, törölni kell. Olyan kiváltságleveleket, melyek a jelenlegi rendszernek nem felelnek meg, a consilium regium meg fog változtatni. Camerale Ungarn. Fasc. 26. Rote Nr. 531. Sudb. 1. 12/1777. aug. fol. 128—129. 1761.' II. 16. 33 Camerale Ungarn, Fasc. 7. Rote Nr. 132. Subd. 1. 81/1770. szept. fol. 7—11. alatt taláható egyes városok iparosait feltüntető összeírás, melyet az alábbiakban közlök. Székesfehérvár Bakabánya Bártfa Bélabánya Breznóbánya Korpona Kassa Szeben Komárom Körmöcbánya Kőrös Debrecen Késmárk 383 150 309 59 191 145 303 241 469 193 52 1567 372 Lőcse Libetbánya Modor Újvidék Pozsony Szt. György Selmecbánya Sopron Szakolca Szeged Trencsén Zágráb Zombor 313 82 257 191 973 83 231 462 301 350 254 210 174 A jelentés nem tünteti fel az összes városokat. A forrásban az iparosok iparágak szerint vannak csoportosítva; az összesítés tőlem származik. Legnagyobb számban csizmadiák, tímárok, lakatosok, kovácsok, fazekasok, szűcsök, mészárosok, szabók, takácsok fordulnak elő. Városi igényekkel kapcsolatban: Camerale Ungarn, Ease. 7. Rote Nr. 132. Subd.l. 81/1777. szept. fol. 13. Eckhart megemlíti (i. m. 99. 1.) az iparosok számszerű megosztására vonatkozó jelentés bekérését, de arrólnemszól, hogy egyúttal a városi igényeket is be kellett jelenteni.
