Századok – 1963

Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055

A BÉCSI UDVAR VÁROSPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY К ÉR DÉS К 1059 ben ezért egymásután jelennek meg azok a rendeletek, melyek a polgároknak a patriciusság elleni fellépését vannak hivatva mérsékelni.1

4 A bécsi udvar várospolitikája jelentős figyelmet szentelt a birodalom legfejlettebb városainak, a cseh- és morvaországi városoknak. Az iparosításra — Ausztriához hasonlóan — itt is az volt jellemző, hogy a manufaktúrákat nem városi polgárok, hanem földesurak, egyházi móltóságok kezdeményezték és tartották fenn.1

5

Az udvar Csehország iránti érdeklődését vele kapcsolatban kiadott nagyszámú rendelet mutatja. Lotharingiai Ferenc 1748-ban Csehországba utazott az iparosítás lehetőségeinek felmérése céljából. Utazását követően egymásután jelennek meg a cseh ipart és kereskedelmet előmozdító rendelkezések. 1753. június 25-én Prágában az ország iparának fellendítésére Manufaktúra-hivatalt (Manufacturamt) állítanak fel. 1753-ben a brünni nagykereskedőket biztatják exportálásra. 1754-ben Braunauban egy rendi összetételű bizottság jön létre a finom lenvászon gyártásának előmozdítására.1

6 Történtek intézkedések a nyersanyag biztosítására is. Az 1754. december 2-i rendelet szerint minden kerületben lerakodóhelyet kell létesíteni, a Hamburgból jövő lenmag tárolására. 1763. március 8-án kelt az uralkodónak az a rendelete, mely kamarai birtokokon macedóniai juhok tenyésztését írta elő. A munkaerőhiány leküzdésére is tett az udvar — eredménytelen — kísérleteket.1

' Az iparfejlesztési politika ellenére — a munkamegosztás adott fejlesztési fokain — a cseh - és morvaországi városok csak a birodalom határain belül voltak fejlettebbeknek tekinthetők.1

8 A cseh- és morvaországi városok autonómiájának visszaszorítása korábbi folyamat, már a XVI. században — a királyi bírák intézményének bevezetésével — jelentős méreteket öltött. A királyi bírák a királyi városok biztosai fölé voltak rendelve; ellenőrizték a városi igazgatás és jogszolgáltatás minden ágazatát; megsemmisíthették a törvényellenes városi határozatókat. Elnevezésük ellenére tényleges bírói funkciót nem töltöttek be.19 A XVIII. század második felében, az udvar reformjai nyomán, a cseh és morva városok még jobban császári befolyás alá kerültek. A jus gladii megmaradt ugyan a városok kezében, de egy jogban és gyakorlatban jártas,felsőbb bíróság előtt vizsgát tett városi ügyész állítására kötelezték őket. 1751-ben kapták meg a kerületi hivatalok Csehországban is a városi vásárrendészet feletti felügyeletet. 1759-ben a morvaországi Repräsentation der Cammer mellett a városok gazdasági ügyeit figyelemmel kísérő ,,administrator"-t állítanak fel, aki tanácsadói minőségben jelen volt olyan kamarai üléseken, melyeken a városok gazdasági ügyeit tárgyalták.20 A bécsi udvar Mária Terézia alatt az örökös tartományokban lényegében elődei politikáját folytatta. A városokban működő manufaktúrák fejlődését előnyösen befolyásoló merkantilista gazdaságpolitika a tárgyalt korszakban bontakozik ki teljes egészében. A városi polgárok kezén levő ipar fejlesztésére tett kísérletek sem voltak eredménytelenek, mert a mutatkozó ellenállást a céhek háttérbeszorítása vagy megszüntetése nagymértékben mérsékelte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az örökös tartományok városai elérték volna a munkamegosztás fejlettségének európai színvonalát. 14

1750. márc. 7-én császári rendelet tiltotta meg, hogy a választás alkalmával a választási biztosnak olyan panaszokat is előadjanak, melyek nem igazgatási ügyeket érintenek. 1752. aug. 1-én Sankt Pöltenben a választási biztos megtiltotta, hogy a polgárság panasziratokat szerkesszen, aláírásokat gyűjtsön és azokat közvetlenül az alsóausztriai kormánynak megküldje. Az 1750. aug. 19-i rendelet megtiltotta, hogy városok különleges engedély nélkül követeket küldjenek az udvarba, hogy „azt kéréseikkel zaklassák". A. Hermann : i. m. 594.1. Codex Austriacus, V. k. 523. 1. 15

Ilyen alapítások voltak a potsteini és bürgsteini lenvászonmanufaktúra, a braunaui gyapjúgyár, a prágai gombmanufaktúra és kalapgyár, a waldsteini harisnyagyár, a kamnítzí és reichenbergi lenvászongyár. Morvaországban a namjesti gyapjúgyár, a janowitzi lenvászonmanufaktúra, a rochnitzi len- és barchetgyár, a lettowitzi gyapotfeldolgozógyár és a gödlngi lenvászonárugyár. Arnoit Klima : Über die grössten Manufacturen des 18. Jahrhunderts in Böhmen (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 12. k. Wien. 1959). 145—146.1. H. L. Mikoletzky : i. m. 41.1. A. Fournier : i. m. 477—478. 1. A. Beer : i. m. 101. 1. " 1750: Csehország külön „Garn und Leinwandpatent"-et кар. 1753.III. 3.: rendelet lenvászon manufaktúrákkal kapcsolatban. 1755. IV. 21.: rendelet cérna-, szövő manufaktúrákkal kapcsolatban. 1755. VI. 26.: rendelet fehérítéssel kapcsolatban. 1755. VII. 4.: rendelet posztógyártással kapcsolatban. A. Fournier: i. m. 843. és 345. 1. 17

A. Klima: i. m. 157. 1. A. Beer: i. m. 124. 1. A. Fournier: i. m. 343. 1. "Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatsratprotokoll 1766. I. Nr. 263. (Febr. 3.) Fogyasztási adót akartak bevezetni a cseh 'és osztrák városokban. Ezzel kapcsolatban hivatkozik az előterjesztés arra, hogy az új adó a városi polgárok nagy részét — akik mezőgazdaságból élnek — károsan sújtaná. Az Államtanács a legfejlettebb morvaországi városokról is azt állapítja meg. hogy mezőgazdasági jellegűek. " E. Hellbing : i. m. 266. és 234. 1. F. Tezner : i. m. II. k. 31.1. Csehországban a királyi bírák 1547-ben, Morvaországban csak 1621-ben jelennek meg. !0 E Guglia : i. m. II. k. 36—37. 1. Ignaz Beidtel : Über österreichische Zustände um den Jahren 1740—93 (Sitzungsberichte der österreichischen Akademie der Wissenschaften 1851—52.) 57. 1. Hofkammerarchiv, Handschriften, Nr. 702. fol. 234. és köv. 1. és Protokoll über Instructionen 1749—62. 1759. máj. 19.