Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927 . ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS 1051 Amikor az Új Március idézett cikke készült és megjelent, akkor még nem következett be a diplomáciai szakítás Anglia és a Szovjetunió között, de a Baldwin -kormány szovjetellenes háborús politikája teljesen nyilvánvaló volt. Az angol—olasz együttműködés értékelésében azonban mutatkozik bizonyos túlzás az összes magyar lapokban, s az Új Március cikkében is. Nem abban a tekintetben, hogy a fasiszta Olaszország készséges partnere lehet Angliának a szovjetellenes háborúban, hanem abban a tekintetben, hogy betöltheti-e Olaszország az angolok fő partnerének a szerepét egy ilyen háborúban. Ezt a szerepet nem töltheti be, csupán csatlakozhat egy szovjetellenes háborúhoz, ha abban Franciaország és Németország is részt vesz, s ha a háborúban való részvételért a francia befolyás rovására megerősítheti befolyását a Balkánon és a Dunavölgyében. A Mussolini-kormány sem követi a Baldwin-kormányt a Szovjetunióval való diplomáciai szakításban, hanem kivárja, mit tesz a francia és a német kormány. Miután a francia—szovjet és és a német—szovjet diplomáciai kapcsolatokat fenntart ják, az 1924 óta fennálló olasz—szovjet diplomáciai kapcsolat is fennmarad. Az Új Március cikke érinti a trón betöltésére irányuló terveket, feltételezve, hogy a Bethlen-kormány ezt mielőbb meg akarja oldani. Ekkor ugyanis még nem volt világos, hogy Bethlen nem kapta meg a várt biztatást Mussolinitői az Albrecht főherceggel kapcsolatos tervre, s hogy ebből ő már levonta azt a következtetést, hogv a tervet félre kell tenni. A KMP vezetői azonban még nem látják. Az Új Március cikke felteszi a kérdést, hogy ki harcol ténylegesen a háború ellen. Ennek kapcsán utal arra, hogy a szociáldemokrata párt az olasz orientációt nyilvánosan elutasítja és jugoszláv orientációt ajánl. A cikk ezt közönséges álellenzékiségnek nyilvánít ja. „Soha ennél mesterségesebb ellenzékieskedést — írja —, soha a magyar szociáldemokrata párt még az utóbbi években hűebben nem illeszkedett be »ellenzéki tevékenységével« a Bethlenrendszer politikai stratégiájába, mint ezúttal." Megállapítja az Új Március, hogy „a tömegekre való tekintettel a magyar szociáldemokrácia époly kevéssé állhat ki nyíltan a háborús tervek, az »aktív külpolitika« mellé, mint ahogy nem helyeselheti a készülő szakszervezeti törvényt. Az egyik ellen azonban olyan látszatharcot folytat, mint a másik ellen." Végül levonja a következtetést: „A békét csak a tömegek vívhatják ki, amennyiben a háborút készítő Bethlen-rendszert megdöntik ! A harc a köztársaságért, a Habsburg restauráció ellen egyben harc a háború ellen !"4 8 Való igaz, liogy a Népszava leplezte a Bethlen-kormány háborús terveit, olyannyira, hogy hitelesnek nyilvánította azt a hihetetlen ámítást, mely szerint a kormány külpolitikája az általános leszerelésre törekszik. A szociáldemokrata pártvezetőség és különösen a parlamenti frakció tevékenységében tényleg sok a tömegek megtévesztését szolgáló látszat-ellenzékiség, amelyet le kell leplezni. Mégsem volt helyes az olasz—magyar szerződés elutasítását úgy jellemezni, mintha az teljes egészében álellenzéki manőver volna, amely szinte Rendelésszer űen illeszkedik bele a Bethlen-rendszer politikai stratégiájába. A későbbiek során Peyernél és különösen Peidlnél — aki a szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke — erős hajlam mutatkozott az olasz orientáció elfogadására. A szerződés megkötése idején azonban a szociáldemokrata pártvezetőség és a parlamenti frakció álláspontja elutasító az olasz orientációval szemben 18 Új Március. 1927. ápr.
