Századok – 1963

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017

1044 NEMES DEZSŐ: AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS Várnai ezúttal tehát a sokat propagált „nyugati demokrácia" vezető országát, Angliát olyan gyarmatosító kapitalista országnak nyilvánítja, amely Magyarországot is „gyarmatává" tette. E tekintetben Várnai „harciasan" odamond az angol konzervatív kormánynak persze az angol—olasz együttműködés miatt, „Harciasságának" megértéséhez tudnunk kell, hogy az angol Munkáspárt és jelentős angol polgári ellenzék is támadta a Baldwin-kormányt a szovjetellenes kalandorpolitika és a Mussolini-kormánnyal való fokozódó együttműködés miatt, mert ezt a politikát irreálisnak tartja. Szemben áll az angol—olasz együttműködéssel a francia kormány, az olasz—magyar együttműködéssel pedig szembenáll, Franciaországgal együtt, a kisantant, valamint Ausztriában a szociáldemokrata párt és a polgárság jelentős része is. Ez a körülmény határozottabbá teszi a szociáldemokrata párt állásfoglalását az olasz—magyar barátsági szerződéssel szemben. A parlamenti vitán Várnai a már háttérbe szorult magyar—jugoszláv közeledés kísérlete mellett áll ki. „A mi utunk az én meggyőződésem szerint — mondja — a Balkán felé vezet, a külpolitikai érdekeink elsősorban a jugoszláv orientációt parancsolják reánk." Valójában a szociáldemokrata párt sokkal inkább egy csehszlovák—magyar közeledés és megegyezés híve, de ezt nem meri hangsúlyozni, amikor a nacionalista propaganda a főtüzet éppen Csehszlovákia ellen irányítja. Várnai felszólalása után nem akad több képviselő, aki szót kérne a javaslathoz. A liberális ellenzék hallgat, a legitimista ellenzék nevében Apponyi, bár lelkesedés nélkül, de a sajtó útján már leadta a voksot. Bethlen kapja meg tehát a szót, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. A „moszkvai diktatúrával" való „rokonlelkűség" ostoba vádját, amelyet Várnai a kormány szemére bánvt, Bethlen persze fölényesen visszautasítja és — visszadobja. „1919 elején a t, képviselő úrnak a pártja volt az" — mondja Bethlen —, „amelyik Leninnel sietett szövetséget kötni úgyszólván abban a pillanatban, amint hatalomra jutottak. (Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Ezt nem tagadhatják lé a képviselő urak, hiszen tagjai voltak annak a pártnak. . . Az első napon táviratilag publikálták ezt a szövetséget." Bethlen könnyűszerrel használta ki azt a körülményt, hogy Várnaiék tagjai voltak a Tanácsköztársaságot kikiáltó egyesült szocialista—kommunista pártnak; szovjetellenes piszkálódásukat ezzel vágja vissza a szociáldemokrata képviselők arcába. Viszont az olasz fasizmust és személyesen Mussolinit — akinek az első világháború idején az antant mellett kifejtett háborús kampányát a szociáldemokrata képviselők többször is orra alá dörgölték — Bethlen hamis frázisokkal igyekezett megvédeni. Az olasz barátságot méltatva. Bethlen Elés József megállapításait ismétli. Ennek során kijelenti, hogy a .szomszéd államokkal is olyan viszonyt kíván, „amely a normális, jó szomszédi viszonynak megfelel, abban az esetben, ha ők is a maguk részéről megépítik, megszerzik azokat az előfeltételeket, amelyek egy ilyen jó szomszédi viszonyhoz kellenek". Óvakodik konkrétan megjelölni az „előfeltételeket"; a területi követelésekkel ugyanis nem állhat elő, mert rögtön fellebbentené a fátylat az olasz barátsághoz fűzött titkos reményeiről. A szerződés külföldi kommentálásával foglalkozva megemlíti: „E mögött a szerződés mögött is titkos megállapodásokat kerestek és firtattak" — ő persze tagadja, hogy ilyesmiről egyáltalán szó lehetne. „Mindazok a kombinációk — mondja —, amelyek ehhez a szerződéshez fűződnek az irányban, hogy ez a szerződés bizonyos éllel bírna egy másik vagy egy harmadik állammal szemben, teljesen légből kapottak." Persze, akik a titkos egyezményt