Századok – 1963

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017

1042 NEMES DEZSŐ: AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS kodva, de megszavazzák. Néhány más liberális távol marad, mert sem a szerződés mellett, sem ellen nem akar szavazni. A törvényjavaslat parlamenti előadója dr. Illés József, az Egységes Párt egyik jogász képviselője, a budapesti Pázmány egyetem jogi karának a dékánja. (1922-beu és 1926-ban egyformán „egyhangúlag", vagyis ellenjelölt kizárásával „választották" képviselővé a nagykárolyi nyiltszavazásos választókerületben; az előző nemzetgyűlésbenő volt a felsőház létrehozásáról szóló törvényjavaslat előadója.) Előadói beszédében Illés professzor úr kijelenti: „A jelen nemzetközi szerződés nemcsak békéltető, nemcsak választott bírósági, hanem barátsági szerződés is. Ne tessék ezt frázisnak venni, hanem arra tessék figyelni, hogy itt, amikor barátsági szerződésről van szó, egy olyan érdekközösségre történik utalás, amely százados. . ., amelyet csak a háború szakított meg." A most kötött szerződéssel a megszakadt kapcsolat „ismét felvétetett és ez a baráti viszony ismét helyreállt". Az olasz és a magyar baladó nemzeti erők százados kapcsolatai a Habsburgmonarchia ellen folyt közös harcban fejlődtek ki. Viszont a Habsburg-uralom olaszországi híveinek és magyarországi híveinek is százados a kapcsolata a Habsburg-uralom kiszolgálásában. A múlt század második felében, tudvalevően, a Habsburg-uralmat Olaszországból csaknem teljesen kiszorították. Ebben a nemzeti harcban az olasz liberális és konzervatív monarchista erők is részt vettek, illetve a vezetőszerepet is magukhoz ragadták; viszont a magyar liberális és konzervatív monarchisták kiegyeztek a Habsburg-uralommal. 1882-ben Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország politikai és katonai szövetséget kötött, hármas szövetséget létesített, Franciaország és Oroszország ellen. 1902-ben Anglia feladta az úgynevezett „splendid isolation" politikát a kontinens egymással vetélkedő államaival szemben. Az „előkelő elszigetelődésének nevezett politika tulajdonképpen az európai államok egymással szembeni kijátszásának politikája volt. Németország megerősödése, valamint a cári Oroszország terjeszkedése azonban arra kényszerítette Angliát, hogy szakítson a „splendid isolation"-nal és szoros együtt működésre lépjen Franciaországgal. így jött létre az angol— francia „entente cordiale", az angol—francia antant. amelyhez ezután a cári Oroszország is csatlakozott. Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország hármas szövetségében testesült meg a magyar és olasz uralkodó osztályoknak az a „barátsága", melyet az olaszok az első világháború kitörése idején felrúgtak. Olaszország ugyanis átállt az antant blokk oldalára. A hármasszövetség államainak barátsága tehát nem „százados", hiszen alig élte túl a három évtizedet, de ez a „baráti kapcsolat" szakadt meg a világháború kitörésével. Illés erre a megszakadásra utal, de ugyanakkor a „százados" kapcsolatokra is; tudatosan kerüli a világos különbségtevést a magyar és olasz nép haladó és a Habsburgokkal kiegyezők és szövetkezők reakciós hagyománya között. A magyar tőkés-földbirtokos rendszer ugyanis nagy gondot fordított arra, hogy a történelemhamisítás durva vagy finomabb eszközeivel a haladó hagyományokat is népellenes nacionalista fegyvertárába iktassa. Illés József, aki így leteszi a maga obulusát a nacionalista népcsalás parlamenti asztalára, azt sem mulasztja el, hogy előadói beszédében a magyar—olasz szerződést békés jellegűnek nyilvánítsa. „Ez a nemzetközi szerződés —• mondja — békét és békés fejlődést jelent. . . méltóztatik abból meglátni, hogy éppen csonka Magyarország békés fejlődésének és a többi országokkal való békés