Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
100 RÁNKI GYÖRGY szabályok formai megsértését, s tették szóvá, hogy a 3 éves terv konkrétumairól csupán egyes újságcikkek alapján szerezhettek tudomást. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez csak formai alapját szolgáltatta az ellenzék támadásának. Ha az ellenzéki képviselők beszédeinek érdemi részét elemezzük, úgy egyrészt azokkal az érvekkel találkozunk, melyek az előzetes tárgyalások során a kisgazdák részéről elhangzottak. A vagyondézsma ellen már korábban is tiltakoztak,145 s bár az előzetes elképzelésekhez képest a dézsma alsó határát 25 hold földbirtokra s 75000 Ft vagyonra emelték,146 továbbra is ez volt a támadások egyik fő célpontja. Az agrárdemagógia a legkülönbözőbb formákban jelentkezett. Dénes István azt hangoztatta, hogy „a magyar föld, a magyar parasztság kell hogy kiizzadja a 3 éves terv pénzügyi fedezetének nagyrészét"14 7 ; Vásáry István Sulyok-párti képviselő is a vagyondézsma súlyosságát tette szóvá, elsősorban a mezőgazdaság vonatkozásában. A vagyondézsma elleni támadások alapján azonban — különösen azután, hogy 25 holdban állapították meg a vagyondézsma alsó határát — aligha lehetett a paraszti egységet megteremteni. Ezért az agrárdemagógia általánosabb igénnyel abban a formában lépett fel, hogy keveselte a mezőgazdaság beruházását. Acsay László, aki áprilisban még a kisgazdapárt soraiból vezette a 3 éves terv elleni támadásokat, most mint pártonkívüli képviselő fejtette ki véleményét, mely szerint „nálunk is helyesebb lenne, ha az előirányzott milliárdokat a magyar mezőgazdasági •élet természetes alapjainak juttatnák, elsősorban a mezőgazdaságnak".148 Pfeiffer Zoltán nem értett egyet a 3 éves terv iparfejlesztő célkitűzéseivel. Álláspontja a magyar gazdasági fejlődés jövőjét illetően nem hagyott kétséget: szerinte az ország gazdasága illeszkedjék az európai munkamegosztásba úgy, ahogyan az a két világháború között történt, vagyis ne fejlesszük az ipart, hiszen a jelenlegi helyzet csak ideiglenes, hanem maradjon mezőgazdasági jellegű az ország; „bármit hozzon is a sors, bármilyen legyen akár tőszoms2édságunkban, akár a világ minden táján a mezőgazdaság előrehaladása",149 az országnak a kisparaszti gazdaságokra kell alapoznia jövőbeni sorsát, s nem kell az ipart olyan mértékben növelni, mint a terv előírja. Pfeiffer s néhány más képviselő hatásvadászó beszédeikben nem igen törekedtek a konkrét kérdésekre kitérni, hiszen így módjuk nyílott arra, hogy megkerüljék a kérdést, hogyan képzelik ténylegesen az ország gazdasági fejlődését. Dénes István már adatokkal dolgozott.150 Nehéz lenne azonban megállapítani, hogy közgazdasági járatlanságból vagy politikai célkitűzéssel igyekezett-e a 3 éves terv célszámait meghamisítani, aminek során a nemzeti jövedelmet a termeléssel is összekeverte. Valójában azonban az ellenzéki felszólalások lényege egy mozzanatra volt visszavezethető, mégpedig arra, hogy felismerték: a terv — noha közvetlenül az újjáépítést célozza — a szocializmus felé teendő jelentős lépés, s ezt szerették volna minden-eszközzel megakadályozni. Sulyok Dezső, a Szabadságpárt vezetője, ezt világosan meg is fogalmazta: „Az infláció nehézségein átesve és a stabilizációt megvalósítva, most már valóban eljutott a magyar gazdasági élet oda, hogy választania kell, hogy a további és végleges újjáépítést milyen úton akarja megvalósítani. Ennél választhatja a szabadverseny elvén felépülő 145 1946—49. évi Nemzetgyűlési Napló. VII. köt. 592 1. 1947. jún. 19. Nagv Vince. 116 Szabad Nép, 1947. jún. 3. 147 Nemzetgyűlési Napló. VIII. köt. 287. 1. 1947. júl. 1. Dénes István. 148 Nemzetgyűlési Napló. VIII. köt. 273. 1. 1947. júl. 1. Acsay László. 149 1945—49. évi Nemzetgyűlési Napló. VII. köt. 923. 1. 1947. júl. 9. 160 Uo. Vili. köt. 287. lik. 1. 1947. júl. 1.
