Századok – 1963
Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT MEGALAPÍTÁSA Az ellenzéki pártok felbomlása és belső ellentétei A kiegyezést követő évek sokoldalúan felszínre hozták az Osztrák-Magyar Monarchia kül- és belpolitikai gyengeségét. A rendszer funkcionális zavarokkal küzdött. Ez a körülmény arra kényszerítette az osztrák politikai vezető köröket, hogy fokozzák a rend fenntartására irányuló erőfeszítéseiket, de úgy, hogy az erőszakos intézkedéseket a látszatengedmények rugalmasabb politikájával kombinálják. A magyar politikai életben elkerülhetetlenné vált az ellenzéki nagytőkés, nagybirtokos politikai vezetőcsoport politikai befolyásának közvetlen felhasználása a dualizmus rendszerének megszilárdításában. Az 1872. évi választások óta a balközéppárt vezetői hajlandónak mutatkoztak e szerep vállalására, csupán az a kérdés maradt nyitva, milyen módon, milyen formában lépjenek a dualizmus megerősítőinek sorába. A kormánypárt belső ellentéteit és gyengéségét felhasználva az ellenzék dualizmus-elleni küzdelmének egvik lehetősége a parlamenti váltógazdaság kiharcolása lehetett volna, a balközép többsége azonban nem ezt az utat választotta, hanem a kormánypárthoz fúzió vagy koalíció formájában való csatlakozást. Az 1873. november 7-i határozatában a balközéppárt többsége a kormánypárthoz való csatlakozás, a dualizmus megszilárdítása mellett foglalt állást. A párt jobbszárnya Ghyczy vezetésével kivált a pártból és hajlandónak mutatkozott a Deák-párti kormányzat megerősítése érdekében aktívan bekapcsolódni a kormányzat munkájába, miniszteri tárca vállalásával. A Tisza Kálmán mögött csoportosuló mintegy 40 képviselő viszont úgy nyilvánította ki hajlandóságát a dualizmus támogatására, bogy a kormánypárthoz való csatlakozásnak egy látványosabb formáját választotta, a látszatellenzéki politikai presztízs egy részének megőrzésére alkalmas koalíció létrehozásával. Biztosítani kívánta az új kormánypártban a volt Deák-párti elemek felett is a balközéppárti hangadók vezető szerepét.1 A párt „programhű" balszárnya ezzel szemben elítélte Ghyczy és Tisza csoportjának álláspontját és kivált a balközéppártból. Igv a balközéppárt az értekezlet eredményeként három részre bomlott.2 A Tisza és Ghyczy által kidolgozott, a dualizmus megszilárdítására siető parlamenti ellenzéki párttaktika nagyvonalú ellentervét Kossuth dolgozta ki. Fontosnak tartotta, hogy az általa hirdetett függetlenségi program célkitű-1 A balközéppárt 1873. nov. 7-i értekezlete: Oláh Gyula : A fúzió története. Bpest, 1908. 1G4—165. 1. Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogramok (1867 — 1914). Bpest. 1934. 24. 1. 2 A programhű balszárny szerepót ismerteti: (Simonyi Ernő) : A balközép értekezlete. Szombati Lapok 1873. nov. 8. (54. sz.). 3*
