Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

926 KRÓNIKA igen szerencsós volt abból a szempontból, hogy már 1703-ban vissza tudta szerezni városi kiváltságit, s rôszbsn talán ez, részben móg a további kutatás során felderítendő tényezőknek volt köszönhető, hogy lakossága egy század alatt megháromszorozódott. Bsnda Kálmán az előadás általános magyar történeti vonatkozásának egy kérdésével foglalkozott hozzászólásában. Debrecennel kapcsolatos kutatásai alapján úgy látja, hogy a XVIII. században a már teljesen megmerevedett városi vezetőróteggel szemben az abszolutisztikus központi kormányzat képviselte a haladást, s Kállay előadása ugyanerre a jelenségre mutatott rá. Ezt a kórdé3t nemcsak a magyar várostörténet szempontjából tartja fontosnak, hanem azért is, mert ez egyike azoknak a fogodzóknak, „amelyeken keresztül közelebb kerülhetünk a XVIII. századi Habsburg-abszolutizmus jobb megértéséhez 03 jobb értékeléséhez". Kipisz Gábor (Pécs) hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a XVIII. század második felében a fehérvári városi tanács két részre, egy főbíró vezetésével igazságszolgáltató és egy igazgatási teendőket végző részre bomlik fel. * Pesti János főelőadó (Székesfehérvár) „Az ipar fejlődése ós a munkásság mozgalmai Székesfehérvárott (1895—1905)" címen tartott előadásában rámutatott arra, hogy a fehérvári burzsoázia ugyan elfogadta az iparfejlesztés szükségességének elvét, de az ipari vállalatok létrehozását a külföldieknek engedte át, a megyei nagybirtokosság pedig még a mezőgazdasági ipar kifejlesztéséig sem jutott el. A ténylegesen megalapított néhány üzemben (Déli vasúti műhely, Felmayer textilgyár) a munkásság egy része is idegen (cseh ős német) nemzetiségű volt, a magyar agrármunkásság feleslege csak az őszi és a téli hónapokban talált elhelyezkedésre a városban folyó építkezéseknél és a Déli-vasút üzemében. Az első nagyobb sztrájk is a kőművesek között robbant ki 1902 áprilisában, közülük került ki a fehérvári mozgalmak vezére és szervezője, Pintér Károly is. Pintér 1902 októberében a munkanélküliséggel kapcsolatos nagygyűlésen lépett fel először, majd az 1903. március 15-i tüntetés megszervezése után megalakította a „Magyarországi Építőmunkások és azok Segédmunkásai Országos Szakegyletéinek fehérvári csoportját, ugyanazon év végén pedig a szociáldemokrata párt Fejér megyei szervezetét. Pesti János részletesen foglalkozott Pintér működésével, annak visszhangjával, s az 1905-ös forradalom fehérvári hatásával. Szabó József (Székesfehérvár) hozzászólásában rámutatott arra, hogy a Pintér Károly életművére vonatkozó adatok összegyűjtése és a helyi munkásmozgalom múltjának feltárása a megye történelem tanárainak munkáját nagy mórt ékben elősegítené. Simon Péter (Budapest) az előadásból elsősorban azt a tényt emelte ki, hogy Fehérvár az ország más városaihoz képest későn csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Az iparosodás hiányának egyik oka a tőkehiány. A munkásmozgalom története azonban itt sem vezethető le az ipari fejlődés elmaradásából. Simon Péter hozzászólásában részben Pintér Károly további sorsának bemutatását sürgette, részben a Fejér megyei helytörténet olyan fontos kérdéseinek kidolgozását, mint amilyen Zichy Jenő gr. szerepe volt. Paezolay Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy a helytörténet és a munkásmozgalom adatait a tanároknak rendelkeze'sre kell bocsátani. A hozzászólásokra Pesti János válaszolt . * Az utolsó előadást Lencsés Ferenc főelőadó (Székesfehérvár) tartotta meg „Summások az előszállási uradalomban 1941—44" címen. Horthy Magyarországának háborúbalépésének következtében a katonai behívások, a hadiipar fejlesztése egyre nagyobb mértékben csökkentette a mezőgazdasági munkások tartalékseregét, s egyre inkább arra serkentette a nagybirtokosokat, hogy a mezőgazdasági munkásokat karhatalommal is munkahelyükhöz kössék. A „nagybirtok hazája", Fejér megye éves viszonylatban 7000 summást alkalmazott, s ezeknek tekintélyes része a zirci apátság kereken 31 ezer holdas előszállási uradalmában kapott szerződést. A szerződés feltételeit a jószágkormányzó határozta meg. A summásgazda a szerződés alapján toborozta — 1941-től kezdve mind nehezebb körülmények között — a csapatot, melynek összeállítását (munkabírás szempontjából) az uradalom megbízottja ellenőrizte. Általában különböző vidékekről való summásokat szerződtettek, hogy ezzel a munkások közt az összefogást eleve megakadályozzák. Az előszállási summások szállása még az akkori elöljáróság szerint sem elégítette ki a minimális követelményeket (nem beszélve az istállóban ökrökkel