Századok – 1962

Történeti irodalom - Scheiber Sándor: Magyarországi zsidó feliratok a III. századtól 1686-ig (Ism. Ferenczy Endre) 915

916 TÖRTÉN ETI IROD A LOM A zsidóság magyarországi történetének kutatása csaknem 100 éves múltra tekinthet vissza. 1864-ben ismertette Rómer Flóris az intercisai követ — a zsidóság ma ismert legrégibb emlékét a honfoglalás előtti Magyarország földjén —, bár e felirat zsidó vonatkozása akkor még nem nyert megállapítást (Arch. Közi. IV. 60. Nr. XXVIII.). Azóta Kohn Sámuel és mások jelentős tevékenységet fejtettek ki a magyarországi zsidóság történetének kutatásában, a legújabb kutatások tükrében azonban eredményeik jelentékeny részben túlhaladottakká váltak. Scheiber könyve egyfelől tudománytörténeti szempontból nagyon jelentős, mert pontosan regisztrálja az eddig végzett kutatások eredményeit, másfelől — és főleg — annak az új ós gazdag anyagnak a felsorakoztatása és értelmezése következtében, mely jelentős részben éppen a szerző kutatásai nyomán vált ismertté. Scheiber könyve a zsidóság magyarországi történetének három korszakát öleli fel: az ókort, a középkort és a török hódoltság korát. Különösen gazdag az új, eddig nem ismert vagy helytelenül olvasott feliratok közlése tekintetében az ókort tárgyaló rész. Az esztergomi és az aquincumi, valamint az egyik dunaújvárosi feliratot javított kiadásban közli a szerző, és ennek megfelelő új magyarázatokkal kíséri. Közli továbbá — helyesen — az oescusi sírkövet, melyen egy Jozes nevű személy magát Maximinus Pannonius fiának mondja. Ennek a feliratnak itt kapjuk először a helyes szövegét, mert a Dobóféle olvasatból nem tűnt ki sem a név, sem pedig az, hogy emelője Archisynagogus volt. A brigetioi Bar Kochba-érem kapcsán bemutatja a szerző Pannónia és Judaea kapcsolatát, különösképpen az utolsó zsidó szabadságharc leverésekor. Érdekes, hogy a pannóniai zsidó feliratokon héber szövegek vagy betűk nem találhatók, ellentétben más római tartományok zsidó felirataival, melyeken nem egyszer összefüggő héber szövegek is olvashatók. A középkorból fennmaradt magyarországi zsidó feliratok egytől-egyig héber nyelvűek. Az irodalmi és jogi jellegű dokumentumok alapján a szerző felsorolja a középkorban fennálló zsinagógákat és temetőket, ami azért fontos, mert ezek az adatok útmutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a jövőben honnan várhatók esetleg zsidó feliratos emlékek. Eddig Budáról, Nagyszombatból, Szakol.'áról és Sopronból kerültek elő középkori zsidó feliratok. Ezek közül többnek a megfejtése és első kiadása a szerző érdeme. Tartalmi szempontból legértékesebbek a nagyszombati kövek, melyeket 1862-ben a szeredi kapuból bontottak ki. Ezek a német megszállás idején sajnos elpusztultak, úgyhogy szövegüket Deutsch Henrik nyomán (Arch. Közi. VI. 1866. 104. sk. 1.) volt kénytelen közreadni Scheiber, bár olvasatukban sokszor kételkedik. E feliratok, valamint héber kódexmaradványok (melyeknek felkutatása ugyancsak a szerző érdeme: Magyar Könyvszemle, LXXIII. 1957. 105. sk. 1.) némi képet nyújtanak a középkori magyar zsidóság szellemi életéről is. A török hódoltság korából maradt fenn a legtöbb héber felirat (83 sírkő és 4 egyéb feliratos tárgy). A sírkövek túlnyomórészt a felszabadulás utáni romtalanítás és újjáépítés során kerültek elő. Elolvasásuk és közzétételük most történik meg először. A legkorábbi hódoltságkori sírkő 1539 —40-ből való; németajkú zsidóság bejövetelére vall, hogy héber neveken kívül kizárólag német nevek fordulnak elő a mohácsi vész utáni zsidó feliratokon. A köveket egy-egy feliratos menyasszonyi gyűrű, díszkard, pecsétnyomó ós függő egészíti ki. A pecsótnyomóról szóló legendát (mely szerint a népvándorlás korából származik) a szerző végleg megcáfolja. A gazdagon illusztrált, ízléses kiállítású könyvet több mutató ós német nyelvű összefoglalás teszi jól használhatóvá. Kohn Sámuel műve óta Scheiber könyve a legfontosabb forrásmunka a magyar zsidóság történetéhez. FERENCZY ENDBK