Századok – 1962

Történeti irodalom - Donini; Ambrogio: Korok; vallások; istenek (Ism. Bellér Béla) 913

Ö14 TÖRTÉNETI IRODALOM a kezdetleges vallási kultuszoktól egészen az őskereszténységig, amely minden eddigi vallástörténeti munkánál sokoldalúbban és meggyőzőbben mutatja be azt a törvényszerű és szigorúan történeti folyamatot, amely a kereszténység kialakulásához vezetett. Próbáljuk fölvázolni Donini könyve nyomán az egyetemes vallástörténetnek ezt a primitív vallási kultuszokban kezdődő és a kereszténységben tetőződő folyamatát. Donini könyvének kiindulópontja az, hogy: ,,A vallás nem az emberrel együtt született meg" (25. 1.), hanem csupán az alsópaleolitban, a neandervölgyi emberrel alakult ki a totemizmus fői-májában (29. 1.). Az első kezdetleges munkaeszközökkel megjelenik a maiidban, ebben a titokzatos hatalomban való hit, amely már nem kizárólag anyagi, de mindig és kizárólag anyagi testekben nyilvánul meg (61.1.). A szellemhit, az animizmus a termelőerők fejlődésének viszonylag magas fokán, az osztálytársadalom kialakulásának küszöbén tűnik fel (65. 1.). Mint látnivaló, Donini gyökeresen szakít azzal a vallástörténetben évtizedekig uralkodó irányzattal, amely E. B. Tylor angol antropológus nyomán az animizmust, ill. revideált formában az animatizmust, preanimizmust stb. teszi a vallásfejlődés élére, s ehelyett — N. J. Marr, V. N. Gyakov és N. M. Nyikohzkij nézeteihez hasonlóan, s úgy véljük, megalapozottan — a totemizmus elsősége mellett tör lándzsát. A totemizmus és az animizmus alapjain indul meg a vallások történelmi fejlődése azoknál a népeknél, amelyek a magántulajdon, a személyi hatalom ós a rabszolgaság, majd a hűbériség szakaszába léptek, tehát az egyiptomiaknál, mezopotámiaiaknál, a görögöknél, zsidóknál, rómaiaknál, indiaiaknál, kínaiaknál és araboknál. A szerző ragyogó okfejtéssel mutatja ki az egyiptomi vallás totemista alaprétegét, a mitológiákból, Hórusz ós Szet harcából kihámozható politikai küzdelmet s megfordítva: a politikai küzdelmek mitológiai tükröződését Amon-Ró, majd Áton kultuszában (84—90. 1.) s végül a rabszolgaság fejlődésének csúcspontján a megváltás misztériumának Ozirisz és Izisz alakjához való kötődését (93—94, 101—105. 1.). Az asszír-babilóni vallásban : szintén fölfedezhetők az egyiptomi vallásra jellemző fejlődési fokok: a totemizmus, ' az zíristen fogalmának kialakulása különösen Mardukkal kapcsolatban, a Tammuz-Istár misztériumkultusz (109—110, 115—120. 1.). Az asszírok ós babilóniaiak a zsidókkal való történelmi kapcsolat révén már kész mítoszokat is közvetítettek a zsidóknak, így pl. az első ember teremtésének és bűnbeesésének, az özönvíznek, Bábel tornyának a mítoszát (111—115, 120—126. 1.). Marduk húsvéti misztériumai pedig a rabszolga-király egynapos uralmával s aztán halálra vesszőzésével és megfeszítésével már a keresztény típusú váltságkultuszhoz vezetnek bennünket (126—127. 1.). A görög vallási fejlődós rajzában a totemizmus ós a matriarchátus nyomainak kimutatása, majd pedig a társadalmi dualizmusnak megfelelő vallási dualizmus, az olümposzi istenek és a szolga istenek, Démétér és Dionüszosz kultuszának elkülönülése érdekelhet bennünket (139—149. 1.). Ez utóbbiakkal ismét a keresztény típusú váltságkultuszokhoz érkeztünk. A zsidó vallás fejlődése nyomról-nyomra követi a többi hasonló típusú keleti vallás fejlődését. Hogy természetfölötti kinyilatkoztatásról szó sincs, hanem csupán a gazdasági, társadalmi fejlődés fantasztikus kivetítéséről a vallás szférájába, világosan mutatjaa tízparancsolat fejlődésének története (165—171. I.). A zsidó vallásban is éppenúgy megtalálható a totemizmus, a többistenhit (156-—164. 1.), mint a többi keleti vallásban. * A többistenhitet csak a VII. század vége felé, az ún. Józsiás-féle reformmal kezdi felváltani az egyistenhit. A messiáshit a politikai függetlenség elvesztése után a zsidó népre szorítkozó merőben politikai, vallási felszabadítás reménye volt, mely az ún. apokaliptikus irodalomban tükröződött (226—233. 1.). Ez a megváltáshit a rabszolgaság fejlődésének csúcspontján átterjedt más népekre is, és a zsidótól eltérő formák közt mint a nyomortól, a fizikai és lelki szenvedéstől, a rabszolgaság bilincseitől való misztikus megváltáshit jelentkezett (172—175. 1.). Ezzel viszont már ott állunk a kereszténység kapujában. i A kereszténység kialakulását, létrejöttének különböző történeti körülményeit és tényezőit Donini részletesen tárgyalja (202—239. 1.). Bár a részletekben sok éleselméjö és eredeti megállapítást tesz, eredményei lényegileg megegyeznek a szovjet vallástörténészek közismert eredményeivel, úgyhogy ezek ismertetésétől most eltekintünk. Viszont a szélesebb magvar olvasóközönség Donini könyvéből kap először részletes ismertetést az 1947 óta felfedezett holt-tengeri tekercsek nyomán (240—260. 1.) a kereszténység kialakulása egyik legfontosabb tényezőjéről, a Khirbet Qumrân-i Új Szövetség szektáról és legendás alapítójáról, az Igazság Tanítójáról. Az i. е. II. és i. sz. I. században tevékenykedő szekta a kereszténységhez hasonlóan már szembenáll a hivatalos zsidó vallással annyiban, hogy a zsidó néppel kötött réqi szövetség helyett egy új szövetség eszméjét hirdeti, amelynek közvetítője egy kb. 100 évvel Krisztus előtt élt s mártír-, sőt valószínűleg kereszthalált halt, majd feltámadt kivételes személyiség, az Igazság