Századok – 1962

Történeti irodalom - Forradalmi helyzet Oroszországban 1859—1861-ben (Ism. Balogh Sándorné) 901

902 TÖRTÉN ETI IROD A LOM nemcsak az antifeudális parasztmozgalmak jellegének, hanem a forradalmi demokratikus mozgalmak társadalmi alapjának tisztázásához is közelebb visz. Egyébként Pjodorov cikke az első olyan munka, amely kifejezetten az említett problémának van szentelve. G. T. Rjabkov és/. I. Ignatovics tanulmányai a parasztmozgalmakat, a szmolenszki, illetőleg a szaratovi és szamari kormányzóságok anyagi alapján vizsgálják. A kötetben külön fejezet elemzi: „A munkások helyzete és harca" kérdéseit. A. P. Bazsov és A. B. Zaksz cikkeikben az uráli munkások zendüléseit, illetve a Moszkva folyó melletti Mertvij-fóle gyárban dolgozó parasztok mozgolódásait mutatják be. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a „Mozgalom a hadseregben" c. részben közölt cikkek is. Ez a témakör a tudományos irodalomban viszonylag rövid ideje vált önállóvá. E téma köréből írt cikket: V. I. Nyeupokojev, V. A. Djakov, A. F. Szmirnov és V. G. Filgusz. A forradalmi mozgalom az orosz hadseregben a forradalmi helyzethez vezető tárasadalmi-gazdasági ós politikai körülmények összességének közvetlen behatására fejlődött ki. A haladó gondolkodású tisztek a jobbágyrendszer felszámolása és az önkényuralom ellen vívott harcba való bekapcsolódásuk után a katonatömegek politikai ébresztéséhez is hozzájárultak. A cikkek konkrét anyagon mutatják be, hogyan nőtt a forradalmi hangulat az orosz hadseregbén; Filgusz cikke pedig azt ábrázolja, hogyan bontakozott ki a forradalmi mozgalom a tisztek és katonák soraiban. így az olvasó megismerkedhetik a forradalmi mozgalom központjaival a hadseregben és láthatja, hogy milyen kapcsolatban állt a hadseregben kibontakozott forradalmi mozgalom az oroszországi forradalmidemokratikus mozgakommal és a paraszti megmozdulásokkal. Magas eszmei színvonalon mozognak a kötet egyik legjelentősebb és terjedelemben is legnagyobb, „Forradalmi demokrácia" c. fejezetében napvilágot látott cikkei is. Az idevágó tanulmányok azt vizsgálják, miként bontakozott ki a forradalmi-demokratikus mozgalom a forradalmi helyzet éveiben, és bemutatják a harcoló parasztság eszmei vezetőinek — a forradalmi demokratáknak —, Csernisevszkijnek, Herzennek, Dobroljubovnak, Ogarjovnak a tevékenységét. Az itt megjelent cikkek közül elsősorban M. V .Nyecskina „Az első»Zemlja i Volja« létrejötte" c. cikkét kell megemlíteni. A szerző igen bő levéltári anyagra támaszkodva, első ízben elemzi a XIX. század derekán kialakult nagyon jelentős forradalmi szervezet, a Zemlja i Volja történetét. M. V. Nyecskina cikkén kívül a Zemlja i Volja szervezetével foglalkozik J. I. Linkov, V. R. Lejkina-Szvirszkaja és R. Saubin cikke is. Külön részben tárgyalja a litvániai és belorussziai felkelés kérdéseit Sz. A. Lazutka és A. F. Szmirnov. összefoglalóan meg kell állapítanunk, hogy a „Forradalmi helyzet Oroszországban 1859— 1861-ben" c. tanulmánykötet szerzői kollektívája nagy és hasznos munkát végzett a forradalmi helyzet történetének tanulmányozásával. Nehéz azonban arra válaszolni, hogy mely kérdések nem nyertek még megvilágítást, ui. a szerzői csoport tovább folytatja munkáját ós a jövő évben újabb kötetet szándékozik kiadni a forradalmi helyzet kérdéseiről. Minden valószínűség szerint a következő kötetben már nem fognak szerepelni olyan fejezetek, mint „A forradalmi helyzet gazdasági előfeltételei", vagy „A parasztmozgalom a forradalmi helyzet időszakában". Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fentebbi problémákat jelen kötet teljesen megoldotta volna. Valójában a forradalmi helyzet gazdasági előfeltételének kérdései még nem nyertek megválaszolást a parasztok és a jobbágymunkások kizsákmányolásának fokozódásáról szóló négy cikkben. A gyűjteményből hiányoznak olyan cikkek, amelyek az ország gazdasági helyzetét a maga egészében tárgyalnák az egész feudális-jobbágytartó gazdasági rendszer válságának szemszögéből. Teljesen hiányzik a tanulmánygyűjteményből a „felső rétegek válságá"-nak bemutatása. Tudjuk — amint erre V. I. Lenin már rámutatott —, hogy bármely forradalmi helyzet fő ismérvei közül az egyik, hogy „az uralkodó osztályok számára lehetetlenné vált uralmuk változatlan formában való fenntartása; a »felső rétegek« valamilyen válsággal küzdenek, az uralkodó osztályok politikája válságba jutott, s ennek következtében rés támad, amelyen áttör az elnyomott osztályok elégedetlensége és forrongása. Ahhoz, hogy forradalom legyen, rendszerint nem elegendő, hogy az »alsó rétegek nem akarnak« a régi módon élni, a forradalomhoz még az is szükséges, hogy »a felső rétegek se tudjanak« a régi módon élni" (Lenin művei, 21. k. 208. 1.). Lehetséges azonban, hogy e hiány csak átmeneti, mert feltehető, hogy a „felső rétegek válságának" kérdése a következő, második tanulmánykötetben fog szerepelni. Azt is örömmel lehet üdvözölni, ha à következő kötetben olyan kérdések is tárgyalásra kerülnének, mint például a városi szegénység, a kispolgárság és a nincstelen városiak más csoportjainak részvétele a forradalmi megmozdulásokban. Ezenkívül kivánatos lenne még néhány további cikk a parasztmozgalomról a forradalmi helyzet tényleges időszakéból.