Századok – 1962

Történeti irodalom - Kazsdan; A. P.–Litavrin; G. G.: Bizánc rövid története (Ism. Moravcsik Gyula) 899

900 TÖRTÉN ETI IROD A LOM elhunyt leningrádi professzor, M. V. Levcsenko megkísérelte Bizánc történetének marxista feldolgozását (История Византии, M.—L. 1940, angol fordítása: Moszkva 1940, francia fordítása: Paris 1949), de hiányzott.még az azóta eltelt két évtized folyamán végzett szovjet részletkutatások összegezése. Ezt igyekszik megadni a jelen munka, amely a szó szoros értelmében Bizánc belső történetére, a társadalmi és gazdasági fejlődésre helyezi a súlyt. Egymásután következnek a könyvben azok a fejezetek, amelyek Bizánc és a „barbárok" IV—Y. századi viszonyáról, a VI. századi osztályharcokról, a rabszolgatartó rendszer bukásáról, a szlávok szerepéről, a faluközösségről, a bizánci feudalizmus kialakulásáról és fejlődéséről, a keresztes hadjáratokról, a latin császárságról, a bizánci faluról és városról, a zélóta-felkelésről, az oszmanli hódításról és Konstantinápoly elestéről szólnak, s amelyekbe bele van szőve a bizánci birodalom és fővárosának földrajzi leírása s a bizánci birodalom államapparátusának ós a IX—XII. századi bizánci kultúrának ismertetése. Mindezeket a kérdéseket a szerzők a legújabb szovjet kutatások és jórészt saját kutatásaik alapján tárgyalják. Eközben bőven merítenek a bizánci elbeszélő forrásokon kívüla szentek életére vonatkozó hagiográfiai, továbbá különböző törvénykezési, jogi, közigazgatási ós egyéb művekből, amelyek a hivatásos történetírók műveivel ellentétben, melyek elsősorban a külső eseményekről és az uralkodó körök szerepéről tájékoztatnak, az alsóbb néposztályok életére és a bizánci élet hétköznapi eseményeire vetnek fényt. E forrásokból gyakran közölnek egy-egy jellemző részletet fordításban, ami élénkíti az egyébként is szines és lebilincselő előadást. Természetesen sok olyan megállapítással találkozunk a munkában, amely vitatható. D. Angelov professzor a szovjet eredetiről írt beható bírálatában több ilyenre mutatott rá.2 De figyelembe kell vennünk, hogy a szerzők mindenütt elsősorban saját nézeteiket közlik az egyes problémákról és — amint erre kifejezetten utalnak is — munkájuk jellege nem engedte meg, hogy a különböző ellentétes véleményekre kitérjenek. Ilyenek pedig, tekintve, hogy a bizánci társadalom- és gazdaságtörténeti kérdések kutatása javában folyik, szép számmal adódnak. így pl. a bizánci feudalizmus kialakulásának kezdeteit a kutatók jó része s így a munka idevonatkozó fejezetének szerzője, A. P. Kazsdan is, a VIII. századra teszi, míg mások az ún. korai feudalizmus első csíráit már a IV—VI. századi fejlődésben vélik felismerni.3 Ami a munka magyar fordítását illeti, amely Meggyesi János munkája, az eredeti szines és élvezetes stílusát egészében hücn adja vissza, de egy-két tévedés belecsúszott, így pl. az 57. oldal második kikezdésónek eleje helyesen így hangzanék : „A szláv hódítás progresszivitása tehát abban foglalható össze, hogy előmozdította az ekkorra már idejét múlt rabszolgatartó gazdálkodási rendszer pusztulását", de a fordítás ennek éppen az ellenkezőjét mondja. A 202. oldalon „A besenyőket kiirtották egy szálig. . ." tévesen áll ,,A besenyőket tönkreverték. .." helyett (egyébként а разбить наголову kifejezés ugyanilyen téves fordításával a 17. oldalon is találkozunk). A 237. oldal utolsó sorában „athéni monostor" helyett „athosi monostor" írandó. A magyar fordítás a görög szavak átírásában — amint a szerkesztő 3. oldalon levő jegyzetében olvassuk — „a klasszikus betűképnek megfelelő módszert" követte, de ennek következetes és hibátlan keresztülvitele elmaradt. így pl. „Basileios" helyett hol „Basilios" (98. 1. stb.), hol meg „Basileos" (179) áll; „protimisis" (87. 1.) helyesen „protimésis" stb. Orosz nyelvű munkák fordításánál sokszor nagy nehézséget okoz, hogy az orosz nyelv az idegen neveket ós műkifejezóseket kiejtés szerint, azaz fonetikusan adja vissza, éspedig a görög neveket és műszavakat a bizánci korban használatos itacisztikus vagyis újgörög kiejtés szerint. Ha tehát valaki nem ismeri az eredeti görög nevet vaey terminust, nem tudja rekonstruálni annak a magyar átírásban használatos betűképét. Ebből származik a magyar fordításban olvasható számtalan hibás torzalak. Ilyenek pl. a következők: „Theophilastrs Symocattus" (51. 1.) és „Theophilactus Symocattus" (58. 1.) „Theophylaktos Simokattós" helyett; „Kibyaiotó" (78.1.) és „Kibyraioté" (01., 97. 1.) „Kibyrraiótai" helyett; „Trapezos" (138. 1.) „Trapezunt" helyett; „Akropolitos" (170. I.) „Akropolités" helyett; „pronium" (107. skk. 1.) „pronoia" helyett; „metoikia" (159. 1.) „metoehé" helyett, stb. stb. Kívánatos lett volna a magyar kiadás végére egy — az eredetiben is hiányzó — kis bibliográfiai ós szójegyzéket csatolni. Említett hiányai és szépséghibái ellenére a könyv értékes gyarapodása a magyar szakirodalomnak. Nem csak szélesebb körök számára ad érdekfeszítő képet a bizánci művelődés egyes részleteiről, hanem a szakemberek számára is tanulságosan világít bele a marxista szovjet bizantinológiai kutatás műhelyébe és feltárja e kutató munka módszereit és eredményeit. MORAVCSIK GYULA 1 Византийский Времечник 17 (I960) 226—1. sLd. a Szovjetunió Tudományos Akadémiája történeti osztálya 1958-ban Leningrádban tartrtt bizantinoló-Riai ülésén e kérdésre vonatkozólag lefolyt vita ismertetését: Визл-пйский Временник. 17 (19Ü0) 3J0—3-3.1.