Századok – 1962

Történeti irodalom - Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Ism. Mucsi Ferenc) 884

887 TÖRTÉN ETI IROD A LOM lapodásokat, melyek szerint „Dalmácia... Horvátországgal egyesíttetnék.. . Bosznia-Hercegovina a magyar szent korona országaihoz csatoltatnék, de utóbb ez országok saját elhatározása lesz mérvadó arra nézve, vájjon mint corpus separatum Magyarországhoz vagy pedig közvetlenül Horvát-Szlavónországhoz csatoltatnak-e ?" (507 — 508. 1.). Ezek a tervek természetesen a legélesebb ellenállásba ütköztek az érdekeltek, mindenekelőtt a lengyel ós a délszláv népek részéről, akik körében erre az időre már megértek ez elszakadási illetve nemzeti felszabadító törekvések. A dokumentum-kötet főként a magyar—horvát ellentétekre vonatkozóan közöl új, eddig ismeretlen anyagokat, de jól dokumentálja a magyar uralkodó köröknek azt az általános, az akkori Magyarország területén élt népekkel szemben folytatott elnyomó politikáját is, amely megfosztotta a nem-magyar népeket önálló politikai képviseletük lehetőségétől, s minden eszközzel — a katonai erőszaktól a nemzeti elnyomást szolgáló iskolapolitikáig — elmagyarosításukra törekedett. A délszláv egységmozgalmakkal szemben folytatott harcuk során feloszlatják Fiume képviselőtestületét, a városba magyar helyőrséget vezényelnek, a város környékének Magyarországhoz csatolását követelik, közjogi viták sorát provokálják a horvát autonóm kormánnyal Horvátország maradék állami függetlenségének megnyirbálása céljából; Románia hadbalépésekor egész falvakat ürítenek ki Erdélyben, rendőri felügyelet alá helyezik a román értelmiség nagyobb részét, a román egyházi zsinatokat és iskolákat állami felügyelet alá helyezik; a szerbekkel szemben a háború kezdete óta a legvadabb kollektív megtorlás politikáját folytatták, amire talán legjobb példa a kötetben közölt néhány dokumentum a szerbek-lakta Pancsova város és környékének sorsáról: a háború kitörésekor több tízezer szerb nemzetiségű lakost összefogtak és áttelepítettek más, magyarlakta vidékekre; a kárpátukránok magyarosításában szerzett érdemeikórt több kárpátukrajnai hivatalos személyiséget, köztük egyháziakat is, kitüntettek, a kárpátukrán értelmiség magyar szellemű nevelésének előmozdítására Budapesten ösztöndíjat létesítettek a Szent Imre kollégium keretében stb. (85 — 87, 120-121, 215-217, 232, 234 — 235, 252-253, 374-375, 386, 396, 484-485. 1. stb.). A második orosz forradalomról érkező hírek, különösén pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hírei felrázták a világ valamennyi népét, s rendkívül nagy hatást gyakoroltak a hadviselő államok népeire. Az orosz forradalmak hatására forradalmi erjedés indult meg a hadseregben és a hátországban egyaránt. Ez időtől fogva a magyar minisztertanács üléseinek egyre nagyobb része közvetlenül az orosz forradalom hatása elhárításának módozataival foglalkozik; a hazatérő, „a bolsevizmus bacillusaival fertőzött" hadifoglyok megfigyelése, a magyarországi forradalmi érzelmű orosz hadifoglyok elleni intézkedések, a munkásság forradalmi sztrájkharca — íme az orosz forradalmak utáni magyar minisztertanácsi ülések tematikája. Idézzük a minisztertanács 1918. február 7-i ülésének jegyzőkönyvét: „Belügyminiszter úr előadja, miszerint — a hozzá beérkezett jelentések szerint — az ország ipari városai s főleg Budapest forradalmi tendenciákkal teljesen alá vannak aknázva. A társadalmi rendet a készülő tömegsztrájkok legkomolyabban veszélyeztetik. Konstatálja, hogy a fronton keresztül sok lázító irat csempésztetik be Oroszországból s a nálunk lévő orosz foglyok nagyban terjesztik a forradalmi propagandát, sőt megállapíttatott az is, hogy „Katonák, testvérek" című lázító nyomtatvány a kaszárnyákba is becsempésztetett. Ezekre bejelentése kapcsán, s miután ezen aggasztó jelenségeket tétlenül nézni nem lehet, szükségesnek jelzi a kellő preventív, sőt szükség esetén a megtorló intézkedések megtételét" (389. 1.). A fentiek szellemében rendelték el „egészségügyi vesztegzár" létesítését az Oroszországból hazatérő hadifoglyok számára, hogy „a bolseviki eszméktől átitatott, megbízhatatlan ós az állami rend szempontjából veszedelmes elemek kiválasztása és megrendszabályozása" (389. 1.) lehetővé váljék. A munkásság sztrájkmozgalmainak letörésére 1918 tavaszán a minisztertanács által jóváhagyott, a fent idézett belügyminiszeri jelentésben jelzett preventív intézkedések sorát dolgozták ki, a sajtócenzúra szigorításától egészen a statárium bevezetéséig (367 — 368, 413 — 414. 1.). Budapestre vezényeltek 1500 csendőrt, elrendelték egy tizenötezres létszámú karhatalmi egységnek készenlétben tartását, a militarizált üzemekben sztrájkba lépő, katonai fegyelem alá rendelt munkásokkal szemben „hadbíróságilag jártak el", ami nem egy esetben halálbüntetést jelentett stb. (358, 413, 454. 1.). A karhatalmi költségek egyébként a háború alatt fokozatosan emelkedtek. Részben a nemzeti függetlenségi mozgalmak, részint pedig a forradalmasodó munkásmozgalmak elfojtására egyre nagyobb karhatalomra volt szükség. A minisztertanács már 1917 szeptemberében jóváhagyta a belügyminiszternek azt a rendelkezését, amelynek értelmében „a budapesti helyőrség megerősítésére s az esetleges sztrájkmozgalmak és