Századok – 1962

Történeti irodalom - Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon. 1790–1848 (Ism. Csatáry Dániel) 877

TÖRTÉNETI 1 UOOA I.ОМ 877 A közzétett iratok gondozása, a jegyzetapparátus összeállítása példamutató. Az egyes iratok elé írt bevezetések jelentősen megkönnyítik majd a Rákóczi-szabadságharc különböző részletkérdéseinek feldolgozását. Benda és Maksay a foriásanyag „megszólaltatása" érdekében sokkal többet tettek, mint amennyi forráskiadványokban szokásos. A későbbi monografikus feldolgozó munkát mozdítja elő az iratoknak a kronológiai rendet néhol áttörő tárgyi csoportosítása is. Csak a 24. sz. irat elhelyezése történt következetlenül. Az ónodi trónfosztást a keresztény világ elé táró kiáltvány, mint arra a sajtó alá rendezők rá is mutatnak, 1707 június második felében keletkezett, május 16-iki keltezése tehát ugyanolyan jellegű antedatálás, mint az I. kötetben közölt híres Manifestum 1703. június 7-i dátuma. Mint ahogy a Manifestum sem e „költött dátum", hanem tényleges keletkezési ideje szerint nyert besorolást az 1. kötetben, a tónfosztásról szóló kiáltványt is jobb lett volna 1707. május 1G. helyett június 13., a trónfosztás napja utánra tenni. Befejezésül a hatalmas terjedelmű és egészében imponálóan megbízható jegyzetanyag néhány apró tévedését szeretnők itt kiigazítani, a sajtó alá rendezők dicséretére nem tallózásként, hanem a viszonylagos teljesség igényével. Olasz Ferencet nem 1706-ban, hanem 170ő-ben, a szécsényi országgyűlésen nevezték ki a Consilium Oeconomicum tagjává (15. 1.), ilyen minőségben azonban soha nem működött. Ottlyk György nem a Consilium Oeconomicum, hanem a Rákóczi magánbirtokait kezelő Consilium Oeconomicum Aulicum alelnöke (16. 1.), Lányi Pál nem a vasbányák igazgatója (87. 1.), hanem a vashámorok inspectora, Hellenbach nem a bányavárosok administratora (283. 1.), nem is főbányagróf (392. 1.), hanem az alsómagyarországi főkamaragrófság administratora volt. Végül a 396. I. 3. jegyzetével szemben a szövegben ott említett „Kamara" alatt nem a Concilium Oeconomicum administratiója értendő, hanem valamelyik alsómagyarországi bányakamara; minthogy a- külkereskedelem fedezete a réz volt, valószínűleg a besztercebányai. 11 кг к EN AST GUSZTÁV А К АТС) EN Olt К. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. 1740-1848 (Budapest, 1960. I. k. 403 1.. II. k. 442 1. + 5 térkép) A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének kutatása sohasem állott arányban a nemzetiségi mozgalmak szerepének nagyságával. Igaz. ugyan, hogy egy-egy történeti esemény ideig-óráig ráirányította a közvélemény s a történetírás érdeklődósét e témára, de azután a kataklizmák elmúltával minden maradt a régiben, s a történetírás mulasztásainak következtében a közvélemény tekintélyes része továbbra is álomvilágának bűvöletében élt. Szekfű Gyula még 1942-ben is ezt írta: „Különös jelenség, idegen ember talán el sem hinné, hogy a magas színvonalú, fejlett magyar történeti irodalomban egyetlen munka sincsen, mely a hazai nemzetiségek történetét és hozzánk való viszonyát tárgyalná." IIa ehhez fftég hozzávesszük, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalása azzal a szemléletmóddal függött össze, amely csak részérdekeket volt képes érvényesíteni általános érdekek helyett, s szűkebb nemzeti közösségek érdekeit szolgálta más nemzeti közösségekre való tekintet nélkül, előttünk áll az a kép, amely a nemzetiségi történetkutatást a második világháború előtti Magyarországon jellemezte. Ez a helyzet a második világháború után kezdett megváltozni, abból következően, hogy új szemléletű történetírásunk, magáévá téve azt a gondolatot, miszerint minden népnek joga vau a haladásra, az állami önállóságra, a nemzetiségi történetet is ebből a szempontból kezdte vizsgálni. E munkálatok eredményeképpen, főként az egyetemi tankönyvírás feladataihoz, kapcsolódva, eleinte egy-egy nemzetiség történetét feldolgozó részlettanulmányok jöttek létre, majd megszületett a kezünkben levő szintézis. Ahogy az eddig megjelent hazai elismerő ismertetések írói: Vadász Ferenc, Tóth Ede, Surányi Imre és Szoboszlay Béla hangsúlyozták, Arató Endre munkája nagy űrt tölt be, és ezzel magyarázható többek között, hogy az újdonság erejével ható könyv külföldön is visszhangot váltott ki. Dubnicky J. : „A szlovák nemzeti ébredés és problémái" című, Budapesten 1961 októberében elhangzott előadásában kitűnő és alapos munkának minősítette Arató Endre könyvét, Ernst Metz a Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1961. évfolyamában adott róla részletes összefoglalót, G. F. Gushing a The Slavonic and East European Review 1961 júniusi számában azt a széles horizontot dicsérte, amellyel a szerző e sokat vitatott kérdéscsoport felé közeledett, s nem kevésbé