Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I A magyar renaissance hatása nem egyedül Zsigmond király olasz művészeinek ós a Laski János prímás által foglalkoztatott Johannes Fiorentinus munkásságában nyilvánul meg. Hatását megtaláljuk az ötvösségben és a kerámiában is. „Országaink művészettörténészei ugyan számos tanulmányt szenteltek ezeknek a kérdéseknek, mégis úgy tűnik, hogy a Mohács előtti lengyel— magyar művészeti kapcsolatokat nem világították meg kellőképpen. Azt hiszem, hogy csak a magyar és lengyel kutatók által nem csupán a műemlékeknek — a formákat illetően végzett — elemzésére, hanem a levéltárakban folytatott alapos kutatásokra épített közös erőfeszítése oldhatja meg a XV. század végi, XVI. század eleji lengyel magyar tényleges művészeti kapcsolatok problémáinak megvilágítását. ' ' Angyal Endre ,,A szarmatizmus európai jelentősége" című korreferátumában a lengyelországi és délkelet-európai fejlődés közötti párhuzam kérdését vetette fel. „Szarmatizmuson ma a kutatás a lengyel nemesség kultúráját érti, mely már a XVI. században kialakult és a XVIII. századig fennmaradt," Angyal bevezetőjében ismertette a szarmatizmus kezdetére vonatkozó lengyel tudományos vitairodalmat, majd megállapította, hogy a szarmata vonások nemcsak Lengyelországban, hanem Délkelet-Európa nemesi, sőt részben polgári műveltségében is megtalálhatók. A Varsót ól Dalmáciáig terjedő nagy területen a szarmatizmus összekapcsoló megnyilvánulásának minősítette az aranyozott oltárok, az áttört toronysisakok, a történeti képfestészet és az arcképfest észét terén feltűnő közös vonásokat. Rámutatott a magyar és a horvát költészetben és irodalomban feltűnő szarmata vonásokra, s korreferátumát azzal a megállapítással fejezte be, hogy „Délkelet-Európa XVII. és XVIII. századi kultúrája a legszorosabban összefügg a szarmatizmussal és lehetetlen ennek a területnek irodalom- vagv művészettörtéretét a lengyel komponensek messzemenő tekintetbe vétele nélkül megírni." * Angyal korreferátuma élénk vitát váltott ki. W. Tomkiewicz és K. Vaculik (Csehszlovákia) a művészettörténet szempontjából foglalt cl vele szemben elutasító álláspontot, Ján Tazbir pedig a szarmatizmus ideológiájának szempontjából vette vizsgálat alá Angyal megállapításait. A szarmatizmus a lengyel nemességnek csak önmagát tekintő, minden külföldi hatást elutasító, önelégült és nagvzási hóbortban szenvedő gondolkodása. IIa ez a gondolkodás Magyarországon is hatott, akkor elsősorban azt kellene behatóan megvizsgálni, hogy valóban lengyel hatás befogadásáról van-e szó, vagy hogy hasonló feltételek (a nemesség kiváltságos helyzete, az országnak a keleti és, nyugati hatásterület határán levő fekvése) hoztak-e létre hasonló életstílust. * Október 14-én délután került sor a konferencia záróülésére. A lengyel—magyar vegyesbizottság által kidolgozott záróközleményt, melyet Székely György olvasott fel, az alábbiakban közöljük. Záróközlemény A lengyel—magyar történész vegyesbizottság kezdeményezésére és rendezésében nemzetközi történész megbeszélés folyt Budapesten és Egerben 191)1. október 10—14. i napjain. A konferencia tárgya a renaissance és reformáció korszakának lengyelországi és magyarországi fejlődése voit, de — helyesen — kiterjedt más országoknak a korszakra vonatkozó elvi jelentőségű problémái vizsgálatára is. A konferencián kijelölt magyar előadók és korreferensek mellett a hattagú lengyel delegáció valamennyi tagja tartott előadást vagy értékes hozzászólást. A vegyesbizottság elnökei örömmel mondhatnak köszöntetet azért, hogy a Szovjetunióból megjelent két, Csehszlovákiából jött két, Belgiumból érkezett egy tudóstársunk számottevő segítséget nyújtott a konferencia tematikájának bővítésében, a lengyel—magyar összefüggések1 szélesebb keretekbe helyezéséhez. A tanácskozások Molnár Erik, Révész Imre, M. M. Szmirin akadémikusok, Jan Dhondt, Gerevich László, I'aeh Zsigmond Pál, Szántó Imre professzorok elnökletével folytak, akiknek ezúton mondunk köszönetet. А/. előadásokat alkotó viták kísérték és a munkában résztvevőkön kívül a hallgatóság soraiban is megjelentek a Magyarorszá-