Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I sóge, vagyoni helyzete csökkenőben, a mezőgazdaság termelést űzők száma viszont növekedőben volt. Ezen a helyzeten Mátyás király központosító törekvései sem változtattak. A városok fejlődésében keresendő Szűcs szerint a második jobbágyság kialakulásának egyik csírája, mert a parasztság termékfeleslegét a városi piac nem tudta felvenni. Hazánk nyugat-európai gazdasági kapcsolatainak erősödése így válik végső fokon a magyar városfejlődés eltérő irányának forrásává, a kelet-európai típusú fejlődés alapja tehát már aXV. század második felében kialakult. A XVI—XVII. század folyamán nem új fejlődésnek vagyunk tanúi, hanem a XV. századi kezdet robbanásszerű növekedése, a polgári fejlődés elakadása után annak az ország körülmenyei (török hódítás stb.) által fokozott eltorzulása következik be. Makkaihoz és Sinko>'icsho7. hasonlóan Szűcs is azt vallja, hogy a világpiac központjának áthelyeződése nem jelentett változást, de a Nyugat-és Kelet-E írópa közti különbséget szakadékká szélesítette ki. A beözönlő iparcikkek volumene nőtt, most már egyre több egyszerű cikket tartalmazott, s ezen a tényen az sem változtatott, hogy a dél-német tőke helyére a XVII. században a bécsi tőke lépett. A kivitel 80%-át alkotó marha- és borkivitelből a birtokosok szorították ki a városokat. A polgárság vagyona rohamosan csökkent, a felhalmozódott igen szerény tőkét most is nemesi birtokok vásárlására fordították. A parasztságnak a városi ipar szempontjából oly fontos vásárló erejét a majorsági gazdálkodás kezdetben nem befolyásolta, később azonban a kényszerfelvásárlás révén két módon is elvágta a parasztok és a városi piac közötti kapcsot, egyrészt azzal, hogy a paraszt áruját kisajátította, másrészt azzal, hogy a paraszt jövedelmét a kényszerfelvásárlás diktált ára révón csökkentette. A földesúri politikának az a látszólagos ellentmondása, hogy részben a paraszti árutermelés korlátozására törekedett, ugyanakkor elősegítette a mezővárosok fejlődését, mégjobban meglazította a parasztok és a városi piac kapcsolatait. Ez magyarázza meg azt a jelenséget is, hogy a városi fejlődés elakadása idején a mezővárosok megerősödtek, mezőgazdasági monokultúrájuk felvirágzott, népességük nőtt, piackörzetük bővült. Nem volt újdonság, hogy ez a fejlődés a városok rovására következett be, csupán a formák élesedtek ki. A szabad királyi városok lakossága, iüara egyaránt stagnált, a XV. század végén meginduló agrárosodás továbbhaladt. Nem kaptak támogatást városaimt a központi hatalomtól sem, sőt a Habsburgok politikája méginkább elzárta a fejlődés útját városaink elől. A korai kapitalista fejlődés helyett a nemesség hatolt be városainkba, s azokat a központosításellenes politika hordozóivá tette. Befejezésül Szűcs rámutatott arra, hogyaXVI—XVII. század és a XVIII. század nagyobbik fele a teljes gazdasági pangás korszaka volt, mert a városi-ipari fejlődés hiányában a túlnyomórészt gazdaságon kívüli kényszeren nyugvó földesúri gazdálkodás sem tudott agrárkapitalista fejlődést megindítani. * A társadalmi-gazdasági fejlődésnek a fenti előadásokban ismertetett kérdéseihez szólt hozzá Pach Zsigmond, Pál akadémiai levelező tag, Perényi József professzor, a törnettudományok kandidátusa, a külföldi vendégek közül pedig Ju. V. Bromlej, a történettudományok kandidátusa és K. Lepszy professzor. Pach Zs. Pál hozzászólásában örömének adott kifejezést, hogy a referátumok az egész magyar, illetve lengyel fejlődés áttekintésével megmutatták, melyek azok a kérdések, amelyeket további kutatás tárgyává kell tenni, ahol hiányokat kell pótolni. A XV. század második felének magyar mezőgazdasági fejlődósét összefoglalva hangsúlyozta, hogy a XV. század végéig a magyar feudalizmus alapjában véve behozta lemaradását, legalább is mennyiségileg, így megtalálhatók a szabad parasztság felé vezető fejlő-I dés jelei is. Akósőbbi (XVI. század végi) fejlődés azonban ezzel ellentétes volt, s ezért a XVIII. századig terjedő időszak nem minősítliető a kapitalizmusba vezető átmenet, hanem csak a feudalizmus késői korszakának. Makkai és Szűcs megállapításával szemben, hogy a dél-német kereskedő-tőke nyomasztó fölénye akadályozta a magyar ipari fejlődést, Pach rámutatott az 1542-i harmincadkönyv Ember Győző által végzett vizsgálatára, amely ugyan igazolja a hátrányos árustruktúrát, de a német kereskedők fölényét nem. A Malowist által felvetett kérdésre (hogy ti. a növekvő gabonaexport hasznát a paraszt ok, a polgárok, vagy a nemesek fogják-e lefölözni) adott válasszal kapcsolatban kifejtette, hogy a nemesek esetében azt is mérlegelni kell, hogy milyen irányban kívánták felhasználni nyereségüket, a kapitalizmus (a burzsoázia felé), vagy a feudalizmus feló vezető tendencia érdekében. Magyarországon — amint azt Sinkovics kifejtette — a kereskedő nemesek között a burzsoásodó fejlődés is megfigyelhető.