Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

AZ ABSZOLUTIZMUS TÖ ÉTÉN Eli KÉRDÉSEI 853 és a szállítás alacsony kapacitása nehezítette a hadseregek ellátását — bizonyos létszámot túllépni nem lehetett. A hivatali apparátus hiányosságai miatt az állam a hadsereget a nemesség támogatása nélkül nem tudta fenntartani Г Ez azt jelenti, hogy az uralkodó az irányítást is megosztja a nemességgel. Végezetül Perjés Góza az állandó hadseregek létrejöttének különböző módozatairól beszélt. Surányi Bálint az abszolutizmus és árutermelés kapcsolatairól szólt, majd az itáliai fejedelmi abszolutizmusok kérdésével foglalkozott. A folyamat rugóit, Antonio Gramsci véleményét idézve, a városok gazdasági erejének megroppanásában ós az ezzel kapcsolatban, különösen a XIV. század végén kiéleződő osztályharcban látja. Surányi kiemelte, hogy a fejedelmi abszolutizmus az állami fejlődés szempontjából előrehaladást jelentett, viszont figyelemreméltó az a tény is, hogy a signorék hatalomrajutása a gyorsan fejlődő „koraszülött kapitalizmus" kudarcának következménye. Niederhauser Emil referátumához ketten szóltak hozzá. Je. N. Koszacsevszkaja, a leningrádi egyetem docense, kiegészítve az előadást, utalt arra, hogyan periodizálta Lenin a forradalmi mozgalmat, és ebből a szempontból hiányolta a dekabristák szerepének kifejtését. Nem értett egyet az előadóval abban, hogy a XX. század elején a liberáhs nemesség és a burzsoázia is ellenzékivé vált, hiszen ezek a polgárháborúban a cári reakció oldalán álltak. Bartha Antal hozzászólásában azokkal az eszmei harcokkal foglalkozott, amelyek a pravoszláv egyház reformációs kísérleteivel kapcsolatosak. E törekvések egyik irányzata a fejedelmi hatalom erősítését szolgálta, a cár központosítási törekvéseit, szemben a kolostori és bojári partikularizmussal, s ily módon szorosan kapcsolódik az orosz abszolutizmus kialakulásának politikai előzményeihez. Bartha Antal a továbbiakban az orosz állam területi terjeszkedésének és a rendszeres adóztatás, az igazgatási apparátus kialakulásának kapcsolatairól beszélt, majd kifejtette, hogy a cári gazdasági és igazgatási politika teljesen feudális jellegű volt. A cári magánbirtokoknak és a hódított területeknek mindvégig nagy szerepük volt a cári abszolutizmus gazdasági alapjában, noha a XVII. század első évtizedeitől kezdve megjelentek a kereskedőtőke exponensei is. A vita első részéből Makkai László válaszára szükséges még kitérnünk. Makkai — bírálóival szemben — kifejtette, hogy az abszolutizmust alapvetően feudáhs államtípusnak tartja. Történeti szerepének pozitív oldalát viszont abban látja, hogy a feudális rend uralma meghosszabbításának érdekében alkalmazkodni kényszerült a termelés új feltóteleihez. Az abszolutizmus lényegót a feudalizmust védelmező s egyúttal a kapitalizmust fejlesztő ellentmondásos történeti szerepében látja, s úgy véli, hogy ezt az angol-francia fejlődésben legélesebben és legkorábban megmutatkozó lényeget jogosan keresi más országok történetében is. Pach Zsigmond Pállal vitázva úgy látja, hogy ha a kapitalizmus, vagy a feudalizmu-ból a kapitalizmusba való átmenet korszakát az abszolutizmus keletkezése feltételének tekintjük, még nem tesszük az abszolutizmust átmeneti államformává. Az átmenet periódusának a manufaktúrakorszak kezdetétől a polgári forradalomig terjedő időt tekinti, de eredeti elgondolását hajlandó úgy módosítani, hogy az abszolút monarchia korszaka a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet első szakaszával esik egybe. Kelet-Európában — mivel az abszolút monarchia ott a XVIII. században, a manufaktúrakorszakban alakult ki — ugyanez a törvényszerűség érvényesül. A különbséget a nyugati és keleti abszolút monarchiák között abban látja, hogy keleten hiányzott az erős hazai polgárság, de a kapitalizmus itt is jelen volt a nyugati kapitalizmus formájában, s a kelet-európai uralkodó osztályoknak a nyugati kapitalizmushoz való alkalmazkodásából született meg a felvilágosult abszolutizmus manufaktúra-alapító merkantilista politikája. Makkai nem fogadta el azt az álláspontot, hogy a kelet-európai abszolutizmus a robotoltató földesúri árutermelés érdekeit védelmezi, mert a robotgazdálkodás általában a rendi monarchia politikai keretei között jött létre. A kelet-eurppai abszolút monarchiákban is megkezdődött a tőkés manufaktúrák alapítása, részben a majorkodó földesurak kezdeményezésére. Pach Zsigmond Pál véleményét, amely a nyugati ós keleti fejlődés érintkezését és szétválását az árutermelésben ragadja meg, azzal a módosítással fogadhatja csak el, hogy az elkanyarodást visszakanyarodás, a kapitalizmusba való átmenet kezdete követi, amely már az abszolút monarchia politikai keretei között megy végbe. A tőkés polgárság fejletlensége sem jelenti azt, hogy a kelet-európai abszolutizmus nem a polgárság elleni harcban született meg, mert a nyugat-európai kapitalista fejlődés erőteljesen éreztette hatását. Mindez nem jelenti azt, hogy a kelet-európai kapitalista fejlődés a Nyugat egyszerű importja. Makkai vitathatatlannak tartotta válaszában azt a tényt, hogy az abszolutizmus elsősorban a paraszti osztályharc visszaszorításának erőszakszervezetc. Azt azonban konkrét vizsgálatok alapján kell majd elemezni, hogy a centralizáció és a decentralizációs harc hogyan függött össze a paraszti osztályharccal. Mindezeket megfontolva sem vezetné