Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

AZ ABSZOLUTIZMUS TÖ ÉTÉN Eli KÉRDÉSEI 851 viszonyaiból nemcsak az abszolutizmus, hanem a részállamiság, a saját földesúri erőszakszervezet szükségessége is levezethető. Hogy miként alakult a „hűbéri kíséret", magánhatalmi apparátusok sorsa, annak vizsgálata épp oly beható elemzést igényelne a marxista történészektől, mint ahogyan a polgári történetírók elmélyednek az állami hivatali szervezet tanulmányozásában. Vagyis — szögezte le Pach Zsigmond Pál — a második Leibeigenschaft viszonyai közepette kiéleződő osztályharc körülményei az abszolutizmus kialakulásának főtendenciája mellett egy másik tendenciát is magukban hordoznak, a részállamiság, a rendi magánhatalmak tendenciáját. A közép-kelet-európai abszolút monarchiák a földesurak érdekeit képviselték. Olyan földesurakét, akik bekapcsolódtak az árukereskedelembe — árutermelésbe — , akik nem a paraszti-polgári árutermelés lefölözésére törekedtek, hanem szembefordultak az árutermelés fejlődésének paraszti-polgári tendenciájával. Itt van — s ezzel érkezett el az előadó leglényegesebb mondanivalójához — az érintkezési pont s egyben a szétválás, a nyugat-európai (angol-francia) és a közép-kelet-európai abszolutizmus között. Az érintkezési pont: az árutermelés fejlődése. Az abszolutizmus általában nem a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet. Az egyszerű árutermelésből a tőkés árutermelésbe való áttérés államtípusa, mint Makkai László vélte, — hanem a feudalizmuson belü 1"ÍTnaturálgazdálkodással szemben tért nyerő árutermelés fejlődésének követelményei vezetnek kialakulására. Ezek élezik ki az osztályharcot, teszik szükségessé a centralizációt, az abszolutizmus kiépítését. A szótválás gazdasági síkon ma már nem vitatott tézise a marxista történetírásnak. Nyugat-Európában továbbfejlődik a paraszti-polgári árutermelés, tovább fejlődik a pénzjáradék, megkezdődik a tőkés árutermelésbe való átmenet, melynek első szakasza még az abszolút monarchia keretei között pereg le. Ezzel szemben Közép-Kelet-Európában a földesúri osztály bekapcsolódása az árutermelésbe, jóval a tőkés termelésbe való áttérés megindulása előtt kiváltja az abszolút monarchia létrejöttének szükségességét. Mindennek konzekvenciáit a felépítmény vonatkozásában is le kell vonni. Pach Zsigmond Pál felhívta a vitaülés figyelmét egyben arra is, hogy a nyugat- és kelet-európai fejlődés differenciáinak hangsúlyozását nem szabad túlhajtani, hiszen számos átmeneti változat figyelhető meg a fejlődésben, s a nyugati országokban sem hiányoznak teljességgel a második Leibeigenschaft irányú tendenciák. Maguk a közép-kelet-európai országok is különböznek egymástól a fejlődósben, ós sehol sem következett be az árutermelés polgári-paraszti írtjának teljes kiiktatása. Mindebből az előadó azt a konklúziót vonta le, hogy az abszolutizmus tanulmányozása során a történészeknek figyelmet kell fordítaniok mindazon osztályokra, rétegekre, csoportokra, amelyek egy-egy országban az árutermelés útjára léptek, s nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a földesúr—jobbágy ellentét az árutermelés fejlődésének előrehaladtával mind kevésbé jelentkezik „vegytisztán". Egyre inkább összekapcsolódik a mind bonyolultabbá váló osztályviszonyok más mozzanataival, a különböző városi-polgári és vidéki-falusi árutermelő rétegek kapcsolataival, ellentéteivel. Hanák Péter az abszolutizmusnak a történeti fejlődésben betöltött helyével foglalkozva, Makkainak azt az álláspontját, amely a központi hatalomnak a polgári fejlődéssel való összekapcsolódását hangsúlyozta, csak azzal a fenntartással fogadta el, hogy a centralizált államhatalmat nemcsak a feudális széttagoltság erőivel kell szembeállítani. Véleménye szerint a vitatkozók azért jutottak különböző álláspontokra, mert részben azt tekintik döntőnek, hogy mi tette az abszolút monarchiát szükségessé, részben pedig azt, hogy mi tette lehetővé. Szer inte a kettőt szerves egységbe foglaló tényezők a döntőek, s úgy látja, hogy az abszolutizmusnak, mint, felépítménynek, a gazdasági alapjait kell mélyrehatóbban megvizsgálni. A vitázok — fejtegette Hanák Péter — megállapodhatnának abban, hogy a feudális centralizáció és később az abszolutizmus gazdasági alapja az akkori árutermelés, amely a XVII —XVIII. századtól feltótlenül magában foglalja a tőkés árutermelés elemeit. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra a jelentős fejlődésre, amely a XII—XIII. századtól kezdve, elsősorban Nyugat-Európa mezőgazdasági és ipari technikájában lezajlott. Kifejtette, hogy a technikai fejlődés és a mezőgazdasági művelés eszközei tették lehetővé a terméktöbblet növekedését, az árutermelés és árucsere kiszélesedését és ezzel a feudális járadékforma változását, a tőke-felhalmozást. A termelés technikai fejlődése ós bizonyos koncentrációja nélkül — hangsúlyozta Hanák Péter — elképzelhetetlen az államigazgatás koncentrációja. A technikai fejlődés tette objektive lehetővé a feudális állam centralizáló politikájának a realizálását, azt, hogy az abszolút állam az ország gazdasági forrásainak szuverén urává vált. A feudalizmus egyes osztályai és az uralkodó osztály egyes csoportjai között kiélesedő hatalmi harc, ami az árutermelés és felhalmozás talaján folyt le, determinálja azt a tényt, hogy a gazdasági alap miként teszi szükségessé az abszolút államhatalom kiépítését, a feudális rend védelmét. in»