Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 73 ügyi műveleteiket. A kormányzatnak egyáltalán nem az volt a célja, hogy megszüntesse ezzel a rendelettel a hiteluzsorát, hanem csupán az, hogy elterelje a figyelmet a földkérdés megoldásáról és a tőkés verseny által fokozatosan élesedő kibékíthetetlen osztályellentétekről, amelyek egyre világosabban a munka és a tőke közötti ellentétekben realizálódtak. A statisztikai adatok szerint a megye összes hitelintézeteinek üzleti nyeresége az 1895. évi 3 924 000 Ft-ról 1900-ban már mintegy 4 429 000 Ft-ra emelkedett, s ugyanazon idő alatt a saját tőkéjük 34 420 000 Ft-ról 39 487 000 Ft-ra növekedett. Különös figyelmet érdemel a megyei hitelintézetek jelzálogkölcsönállományának rendkívül nagyarányú, mintegy 73,83 %-os növekedése négy esztendő leforgása alatt: az 1895. évi 3 826 900 Ft-ról 1899-ben már 6 652 400 Ft-ra ! A jelzálogkölcsönállománynak ez a rendkívül gyors ütemű növekedése a tőkés agrárfejlődésnek azokra a mozzanataira utal, amelyek a tőkebehatolás révén a megye dolgozóparasztságának tömegeit választották el a földtulajdontól.6 9 Ezek a megyei és jászkun mezővárosi hitelintézetek a fővárosi nagybankoktól viszonylag magas kamatra óriási kölcsönöket szereztek, s ezeket a vidéken még magasabb kamatra vetették be a forgalomba a dolgozóparasztság részére rendszerint rövidlejáratú jelzáloghitelek és váltókölcsönök formájában. A rövidlejáratú kölcsönöket csak a gazdagparaszt, a falusi agrárburzsoázia és egyéb tőkés elemek tudták visszafizetni, a dolgozóparasztság még a kamatokat is nehezen törlesztette. így az évről-évre halmozódó fizetési kötelezettségek terhe alatt (állami, megyei, községi adók, pótadó, párbér stb.) éppen a jelzálogeladósodás révén került a banktőke s később a finánctőke halálos szorítójába, s itt a föld- vagy házingatlana hamarosan dobra került. Ugyancsak így járt a dolgozó paraszt akkor is, amikor az egyéb uzsorakölcsönök, a kikényszerített bértartozások, a községi és megyei közmunkatartozások végrehajtására, valamint az állami és községi adótartozások erőszakos végrehajtására került sor. Az árverések útján eladásra kerülő dolgozóparaszti ingatlanokat olcsó áron a gazdagparasztság és a falusi vagy mezővárosi agrárburzsoázia vásárolta össze. Ezek a tőkés rétegek legtöbbször szintén bankkölcsön segítségével vásárolták össze a dolgozóparaszti ingatlanokat, s kamat formájában ők is hatalmas összegeket fizettek a hitelintézeteknek, de ezeket az összegeket már közvetlenül a mezőgazdaságban megtermelt értéktöbbletből szerezték a dolgozóparasztság tönkretétele és törvényesített kiral lása útján. A Szolnok megyei hitelintézetek a megye területén levő föld- és házingatlanokra 1900-ban már 50 461 833 Koronát fizettek ki jelzáloghitel formájában. De nem maradtak el a fővárosi nagybankok sem: pl. az Osztrák-Magyar Bank a századforduló évében 7 317 432 Korona jelzálogkölcsönt fizetett ki a megye területén levő földingatlanokra.7 0 Mivel ezeknek a nagybankoknak a kölcsöneit elsősorban a nagybirtokos övezetek birtokosai és tőkés bérlői vették igénybe, a megye nagybirtokos és banktőkés virilistái éppen e hitelügyletek útján is szoros kapcsolatban és érdekszövetségben állottak az osztrák-magyar finánctőkével. Ilyen vonatkozásban nem maradtak el sem a dunántúli, sem a Békés megyei nagybirtokosok és tőkés nagybérlők mögött, viszont a dolgozóparasztság tönkretételében és kirablásában 69 Vö. Szuhay Miklós ': A parasztság felbomlásának egyes kérdései Magyarországon az első világháború alatt. — Tanulmányok a kapitalizmus történetéhez Magyarországon. Szerk.: Pach Zs. Pál. Bpest. 1956. 227.'1. 70 Vö. Magyar Statisztikai Évkönyv. VIII. évfolyam, 1900. 246. 1.
