Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
70 KISS JÓZSEF kisbérleteken is. Ezt igazolják a legfontosabb gabonafélék termésátlagai is a tárgyalt időszakban. Ezek az átlagok csak kis mértékben haladják meg az országos arányokat. (Ld. a 23. sz. forrás ilyen jellegű adatait!) Noha a megye földbirtokosainak fokozottabb bérleti tevékenysége révén már 78,59 °/0 -ra csökkent az önkezelésben tartott földbirtok területi aránya — s ez a 83,20 °/0-os országos arányhoz képest a tőkés fejlődés fokát illetően lényeges különbség —, mégsem az következik ebből, mintha itt a farmertípusú gazdaságok túlsúlyáról volna szó. Hiszen ehhez sem a kisbérlet, sem az önkezelésű kisbirtok nem rendelkezett megfelelő termelési feltétellel. Összegezésül megállapíthatjuk tehát, hogy a földbérleti rendszer viszonylag nagymérvű előrehaladása mellett a megye földbirtokainak több mint háromnegyed része olyan öngazdálkodó kezében maradt, aki a földtulajdon alapján biztosított földjáradék mellett az értéktöbbletnek egyéb részeit, az átlagprofitot is felhalmozhatta a potom pénzen rendelkezésre álló mezőgazdasági bérmunka révén. Ráadásul a jászkun övezetek középbirtokos és gazdagparaszti gazdaságaiban igen sok tanyás-béres, éves gazdasági cseléd és részes földműves dolgozott éhbérért s javarészt nyilvántartott hásbeli szerződés nélkül. Ezek nagy része a statisztikai felmérésekben sem szerepel, pedig számuk a szőlőkultúra fejlődésével párhuzamosan is évről-évre gyarapodott. 2. A banktőke és a jelzálogrendszer szerepe Lenin a tőkés mezőgazdaság fő jellegzetességeinek vizsgálata során több ízben és óriási bizonyító anyag alapján mutat rá arra, hogy ,,a föld elválasztása a földműves gazdától két formában jelentkezik: a bérleti rendszerben és a jelzálog-eladósodásban".6 3 Amíg a nagybirtokot és a tőkés nagybérletet a jelzálog-eladósodás veszélye kevésbé érintette, mert hosszúlejáratú kölcsön formájában megfelelő hitelhez jutott, a középbirtokok és a gazdagparaszti kisbirtokok „igen csekély mértékben részesülnek a kedvező és hasznot hajtó kamatú jelzálogkölcsönökben, hanem utalva vannak a sok mindenféle levonással járó, terhesebb jelzálogkölcsönökre ... A Magyar Földhitelintézetnek mintegy 142 millió forintnyi kölcsöneiből csak 47 millió, a Jelzáloghitelbanknak 64 millió kölcsöneiből csak 12 millió, végül az Osztrák—Magyar Bank 132 millió jelzálogkölcsöneiből csak 20 millió esik az 50 000 Ft-on aluli kölcsönökre."64 A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete legkevesebb 600 korona (300 Ft) kölcsönt adott a földbirtok becsértékének feléig. A birtok értékét a hitelintézet becsültette meg, s általában a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosa szolgált becsértékül. Ha a kölcsön legalább 2 000 korona (1 000 Ft) volt, akkor 50 évi 5,70%-os amortizációra adták, így évenként 11 korona 40 fillért (5 Ft 70 krajcárt) kellett visszatérítenie. Ezer Ft-nál kisebb jelzálogkölcsönök esetében 33,5 évre 6,6%-os, 22 évre 8,0%-os és 15 évre már 10,0%-os kamat- és tőketörlesztést követéltek a hitelintézetek. Mivel a dolgozóparasztság igen csekély mértékben juthatott hozzá hoszszúlejáratú jelzálogkölcsönökhöz, kénytelen volt igénybe venni magas kamatra 63 V. I. Lenin : Az agrárkérdésről. I. köt. 16. 1. 64 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1897. I. 30 859/1897. okt. 12.
