Századok – 1962

Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46

MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 59 mondott a küldött első tanulmányért, melyre Mocsáry ezzel a baráti (magyar nyelvű) levéllel válaszolt: Andornak, 1906. szeptember 16. Tisztelt Barátom ! Nem vagyok jól a lábammal [80 éves volt ekkor — K. G. G.J, sem a fülemmel, sem a szememmel. így arra kell szorítkoznom, hogy éppen csak néhány gondolatot vessek a közélet sebes forgatagába. Talán nem szerénytelenség, hogy a Te szívélyes, baráti nyilatkozatodból merítek egy kis önbizalmat, mellyel ismeretlen művemet fogadtad. Sajnálom, hogy a feltámadt Polittal (Polit redivivus) nem értekezhetem. Költségvetési beszédedet rossz kivonatban közölték a lapok, ám fejjel kimagasodsz a körülötted levő csoportból. Ha van fölösleges példánya ezen beszédednek, kérlek, küldd el nekem. Rábukkantam referátumodban az ominózus »keleti Svájc«-ra. Élénken visszaemlékeztetett a Te régi mondásodra: Adjatok néhány vármegyét ! Konkrét alakját nem ismerem ezen ideának, de nem hiszem, hogy ezzel megteremtődne a jó »modus vivendi«; mégis a lényegben megegyezünk, hogy Magyarország függetlensége kivívásának sine qua nonja a nemzetiségekkel való jóviszony. Ezt i fejtegettem tavalyi brosúrámban is, melyet egyidejűleg bátorkodtam Néked elküldeni, figyelmedbe ajánlva különösen azt, amiről a legvégén szólok. Fogadd köszönetemet szíves soraidért és tartsd meg továbbra is emlékezetedben hűséges öreg barátodat Mocsáry Lajost Erre a baráti levélre Polit dr. a következő magyarnyelvű levélben válaszolt: Újvidéken, 1906. szeptember 20-án. Igen tisztelt jó öreg Barátom ! Voltál olyan kedves, hogy tavalyi röpiratodat »A válság«-ot is megküldted. Ezt még nagyobb érdeklődéssel olvastam, mint a már megküldött idén kiadott )>A függetlenségi párt« című röpiratodat, mert »A válság« című röpiratban részletesen foglalkozol a nemzeti kérdéssel. Mindkét mű klasszikus, de amit a »Válság«-ban mondottál a nemzetiségi kérdésről, azt minden hazáját szerető magyarnak evangéliumként kellene fogadnia. Sajnálatos, hogy Magyarországon a mindenen uralkodó sovinizmus *niatt mindaz, amit a nemzetiségi kérdésről hirdettél, a Te számodra valódi Golgota lett. De vigasztaló, öreg barátom, hogy a késő magyar nemzedék a legnagyobb tisztelettel emlékezik majd Reád, és csak csodálkozik majd azon, hogy volt magyar, aki Téged, igaz magyar hazafit, nem tudott megérteni . . . ." * Mocsáry Lajos szerb kapcsolatainak majd egy emberöltőre kiterjedő vázlatos bemutatása — úgy véljük — szemléltetően bizonyítja, hogy Mocsáry mennyire őszintén hitt a két nép közeledése és barátsága ügyében. Nemzetiségi politikája szerb vonatkozásairól is elmondhatjuk ugyanakkor, hogy ez a politika, mely a nagyszámú korabeli nemzetiségi nyilatkozat szerint a barátság és kölcsönös megértés örök realitására épült, egyben patriotizmusának természetszerű járuléka volt. Mocsáryt népe megmaradásának problematikája, s a népét és a szomszédos népeket egyaránt foglalkoztató létkérdések irányi-