Századok – 1962

Vita - Sárközi Zoltán: Megjegyzések Stephan Ludwig Roth perének történetéhez 603

STEPHAN LUDWIG BOTH PEE ÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 609 az Észak-Amerikai Egyesült Államokban divatos szokásokkal való összehasonlítása (20. 1.). Végül szólnunk kell arról, hogy Stephan Ludwig Rothot nemcsak az erdélyi szászok tartották, vagy tartják nemzeti ügyük mártírjának, hanem ilyen értelemben emlékezett meg róla a román polgári történetírás több képviselője, köztük az európai viszonylatban is nagynak számító Nicolae Jorga professzor is. A román polgárság az Erdélyért folyó harcban főellenségének a magyar nacionalizmust tartotta, ezért ünnepelte az e nacionalizmusnak áldozatul esett, s a román nemzeti mozgalom konzervatív ágával fegyverszövetségre lépett Rothot, elfeledkezvén arról, hogy a magyar nacionalizmus minden hibája ellenére is más volt 1848/49-ben, mint 1867 után, midőn a magyar uralkodó osztály, s azon belül a gentry a Habsburg-házzal való kiegyezés révén megalkudott a nemzeti függetlenség kérdésében, szögre akasztotta forradalmi elveit, s szilárdan hatalomra jutva, a nemzetiségek elnyomására rendezkedett be. (Az erdélyi szászok is jóval kevesebb jogot kaptak 1867 után, mint 1848-ban.) Éppen ezért szükségesnek látjuk, hogy Roth politikai ténykedését román vonatkozásai tekintetében két kérdés kapcsán is megbíráljuk. Az első az 1845/48-as sváb betelepítés, melynek a szászföldi román lakosságra nézve voltak antihumánus elemei is. Az erdélyi úgynevezett „ultramagyar" sajtóból, éppen az „Erdélyi Híradó"-ból tudjuk, hogy Szászvároson ős Romoszon a szászok külső telkeikről kihányták a románokat s ezek helyére fogadták be a svábokat. Otto Folberth ezzel szemben idéz egy gr. Sedlnitzky rendörminiszter aktái közt található, 1846. június 10-éről, Nagyszebenből keltezett jelentést, mely szerint a Szászvárosszókben letelepedett 60 wiirttembergi család jelenléte nem okozott a románok közt különösebb bajt. Sőt Vajdy (Vajdei) lakói kértek is egy-két telepest. E szerint csak a Szeben-székben levő Frek helységben támadt a románokkal baj. A jelentés különben elismeri a telepítés elsietett voltát (62. 1.). A sváb betelepítés régebbi, XVIII. századi gyakorlata és a későbbi szászvárosszéki események révén biztosra vehetjük, hogy az igazsághoz a magyar sajtó tudósítása állott közelebb. A másik dolog — amire már utaltunk is — a Kükiillő-megyei 13 szász falu mellett a másik 13, hajdan szintén szász lakosságú, de 1848/49-re már csaknem teljesen elrománosodott helységnek az amúgyis vegyes lakosságú Szászföldhöz való átcsatolására irányuló törekvés. Biztos, hogy Stephan Ludwig Roth mint német nacionalista természetesnek tartotta ezt az eljárást, nem valószínű azonban, hogy a román nemzeti mozgalom korabeli vagy későbbi vezetői is hasonló álláspontot foglaltak volna el ebben a kérdésben. (Bezzeg a brassói tanács katonaságot küldött 1848-ban a hétfalusi csáftgók ellen, mikor azok a Székelyföldhöz akartak csatlakozni !) Utoljára hagytuk a román nemzeti mozgalommal kapcsolatosan azt az állításunkat, hogy Roth a román nép iránti rokonszenve tekintetében nem állt egyedül. A magyar forradalmárok közül is tudunk mutatni olyan férfit, aki, ha politikai munkássága tekintetében nem is érte utói, emberi nagyságában méltán hasonlítható hozzá. A szászvárosi fiatal ügyvédre, Bruz Lajosra gondolunk (1817—1856), akit 1848/49-es politikai szereplése alapján méltán állíthatunk Varga Katalin és Mocsáry Lajos mellé. A forradalmat megelőző években több magyar újság mellett munkatársa volt a Balázsfalván megjelenő „Organulu Luminárii" című román lapnak is. 1848 tavaszán nagy része volt abban, hogy Szászvárosszókben példa nélkül álló magyar—román együttműködés jött létre, melynek kezdeményezője a magyar polgárság részéről elsősorban ő volt, a románok részéről pedig Szentiványi Miklós tordosí falujegyző. Többek közt nekik volt köszönhető, hogy a székgyűlés május 21-én a balázsfalvi első román népgyűlésen megfogalmazott nemzeti követelésekkel egyenrangú, 24 pontból álló román nemzeti programot fogadott el. (Kiadva Silviu Dragomir : Revolutia Románilor din Transilvania in 1848 — 49. II. k. 480. 1.) Június 1-én pedig a székgyűlés, melynek tagjai zömmel a román falvak követei voltak, elfogadta a román nyelvnek közügyekben való használatát is. így Szászvárosszókben a német, magyar és román nyelv egyaránt hivatalos nyelv lett. Az így kialakult és Magyarországnak Erdéllyel való uniójára támaszkodó magyar-román, és részben szász együttműködést csak az őszi események vihara tudta szétbomlasztani. Szeptember 10-én Bruz Lajos még megrázó, drámai erejű, román nyelvű beszédben fordult a szászvárosi piactéren egybegyűlt román parasztokhoz, melyben a közös haza védelmére szólította fel őket, utalva a magyar és a román paraszt közös történelmi sorsára (Activitatea 1901. július 18.). Mindez azonban már hiábavaló volt. Később a szászvárosi magyar nemzetőrséggel együtt ő is letette a fegyvert mint „őrnagyi segéd" Riebel osztrák őrnagy előtt. Ezután az osztrák—szász reakció Nagyszebenben bebörtönözte. Bem József honvéd csapatai 1849 tavaszán szabadították ki börtönéből, s innen kezdve működését mint Nagyszeben város helytartója folytatta. A kiontott magyar vérért nem kívánt bosszút állni, sőt védelmébe vette az általa nagyrabecsült, szorgalmas szász népet. Az volt a