Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
54 KEMÉNY G. GÁBOR s a példán felbuzdulva több budapesti és vidéki magyarnyelvű lapban találkozunk hasonló ízű közleményekkel. De nem lankad a nemzetiségek szolidaritása sem. Egy újabb vezércikkben73 többek között ezeket olvassuk: „A szélsőbaloldali pártban egy külön, kis frakció feladatául tűzte, hogy Mocsáry tekintélyét lerontsa és munkáját lehetetlenné tegye. Most elérkezett számukra a kedvező pillanat: Mocsáry nyíltan és félreérthetetlenül állást foglalt a nemzetiségeket sújtó igazságtalanságokkal szemben. Vajon elhagyta-e Mocsáry a magyar népet, mely mint a kiskunhalasi, többségben paraszti választókerület nyilatkozata igazolja, felsorakozott az ő elvi zászlaja mögé7 4 , erről felesleges szót vesztegetnünk. Mocsáry viszont nem léphetett fel többé Halason, mert a Függetlenségi Párt, melynek kiskunhalasi képviselője volt — mint elmondottuk — kiszorította soraiból, s így természetszerűen nem is jelölte. Mocsáry pedig saját volt pártjával szemben mint pártonkívüli függetlenségi nem hajlandó indulni, annál kevésbé, mert a Függetlenségi Párthoz még ekkor is ragaszkodott. Ami ezután következett, természetes folyománya az elmondottaknak. Mocsáry Lajost Újvidék népe, mint a beszámolókból olvassuk: az „egyesült szerb—német —magyar ellenzék" jelölte, és Mocsáry a jelölést elfogadta. Attól a pillanattól kezdve, hogy Mocsáry újvidéki jelöltsége nyilvánosságra került, megmozdult ellene az egész kormányzati szervezet és a Függetlenségi Párt minden délvidéki megbízottja. Sem az előtt, sem később ilyen mintaszerű „együttműködést" Tisza-párt és szélsőbal között nem tapasztalhattunk, mint ez alkalommal. Tisza Kálmán, „a generális" kiadta a jelszót: minden áron megbuktatni ! S a kormánypárti „mamelukok", az elvakult soviniszta függetlenségiek és aktivista helyi elemek, főként a külpolitikai nézetei miatt Mocsáryban nem bízó újvidéki németek megbuktatták a századvég legnagyobb magyar nemzetiségpolitikusát ! Érdemes egybevetni az egykorú újvidéki radikális és kormánytámogató sajtót, a Zastava és a Nase Doba számait, hogyan kommentálják a legizgalmasabb és, minden kérkedés nélkül, történeti jelentőségű 1887. évi újvidéki képviselőválasztás egyes fázisait. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy 1887. január 20-án már volt egy képviselőválasztás Újvidéken a mandátum megüresedése következtében. Már ezen a választáson rendkívüli önkényt fejtett ki a kormány jelöltje, Móricz Pál érdekében, aki végül is 507 szavazattal győzött az ellenzéki Hadzié Antal 411 szavazatával szemben. Ezt a 96 szavazati többséget a röviddel előbb odatelepült állami tisztviselők révén sikerült biztosítani. Egyébként — mint azt az Égyetértés elismeri — a szerb ellenzéki jelöltet a szerbajkú választókon kívül az ellenzéki érzelmű magyar és német választók is támogatták. Lássuk, miként alakultak az események néhány hónappal később ! A Zastava 1887. május 29-i 74. számában Mocsáry újvidéki fogadtatásáról lelkeshangú beszámolót közöl.7 5 „Ma délután félötkor az egyesült ellenzék jelöltje, Mocsáry Lajos úr Újvidékre érkezett. Az ellenzéki képviselők köréből néhányan Verbászig eléje utaztak, az újvidéki állomáson pedig rendkívül nagyszámú népesség várta, 73 Mocsarija-napadaju. Zastava, 1887. ápr. 27., 56. sz. 74 Ld. a kiskunhalasi Függetlenségi és 48-as Párt elvi nyilatkozatát a Mocsáry -ügyben. Egyetértés 1887. márc. 7., 65. sz., ill. Iratok I. 728. 1. 75 Novi Sad, 16 maja. Zastava, 1887. máj. 29., 74. sz.
