Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
42 PEIÍJÉS GÉZA Miután azonban a hatvanas években a jelek azt mutatták, hogy végetért a török politikának aránylag békésebb korszaka, és a porta újabb nyugati hódítások tervével foglalkozik, a másik oldalról pedig bebizonyosodott, hogy Ausztria erejéből legfeljebb csak arra telik, hogy Bécset megvédje, de arra már nem, hogy megállítsa a törököt a királyi Magyarország határain, ez a koncepció örökös csatatérré változtatta volna az országot. Egészen természetes, hogy Zrínyi ezt nem fogadhatta el. Úgy tűnik fel, hogy Montecuccoli politikai felfogását is a katonai szempontok határozták meg. Mint katona, aki hajlamos az egyszerű, közvetlen megoldásokra, és akiről Hantsch osztrák történész is megállapította, hogy nem volt érzéke a bonyolult magyarországi viszonyok megértéséhez,8 7 azért ítéli el a magyarok ragaszkodását szabadságukhoz, a magyar rendi viszonyokat, az „egymásnak ellentmondó törvényeket" és általában mindent, amit itt lát, mivel veszélyezteti a katonai előtér nyugalmát, az itt állomásozó katonaság biztonságát és az Ausztria védelmére folytatott hadműveleteket. És ha enyhítést javasol a Magyarországon alkalmazott rendszabályok tekintetében — mert ez is előfordul írásaiban, még hozzá nem is ritkán —, ezt is csak az előtér nyugalma miatt teszi, mivel attól tart, hogy a lehetetlen zaklatásokkal és a mértéktelen adóztatással a forradalomba és a török karjai közé kergetik az országot.8 8 írásait olvasva feltűnik, hogy igen alapos műveltsége mellett is mennyire egysíkú politikai felfogása. Ebben talán annak is része van, hogy alapjában véve gyökértelen, hazátlan; számára Ausztria a kenyéradó ország, melyhez az anyagi érdekeken kívül egyedül a dinasztia iránti kétségtelen lojalitása fűzi. írásaiban nyomát sem találjuk annak, hogy bármilyen érzelmi szál is fűzné az osztrák néphez, az uralkodó osztályt pedig kimondottan lenézi és megveti tudatlanságáért, hanyagságáért és kapzsiságáért. A nemzetközi zsoldos típusa, aki súlytalanul lebeg a szolgálatait igénybevevő társadalom felett. Politikai világnézetét nem a néppel való bensőséges kapcsolat, nem a vérségi, érzelmi és kulturális hovatartozás szabja meg, hanem egyedül és kizárólag a katonai, a szakmai, a technikai szempontok. Politikai érdeklődése ebben a kérdésben foglalható össze: mit tud nyújtani a politika a hadvezetés számára? Tulajdonképpen így vált az abszolutizmus hívévé is, mivel megkezdődik. Végül, mikor a törökkel megvívandó nyílt csata kérdését vizsgálja, a csata ellen szóló érvek egyikét így fogalmazza meg: „Balszerencse esetén (tehát ha a császáriak vereséget szenvednek) egész Magyarország fellázadhat és a háború szintere és terhe azonnal áthelyeződik az örökös tartományokba." Uo. Lib. III., cap. LXXIII. — Hogy Magyarország Bécs katonai terveiben csak mint előtér szerepelt, már a régebbi magyar történetírás is felismerte: Angyal : I. Lipót kormánya. Bp. Szemle, 1886. 98. 1.; Acsády : 1. m. 157-158. és 411. 1.; Széchy: Gróf Zrinyi Miklós. Bpest. 1902, 5. köt. 27. 1. Ezt a tényt már a legújabb osztrák történetírás is elismeri: Hantsch : Die Geschichte Österreichs 2. köt. 30. 1. 87 Uo. 88 Ezt írja Magyarországról: „Ez az ország nem tarthat fenn több segélycsapatot anélkül, hogy ne roppanna össze, valamint zavar és rendetlenség ne kerítené hatalmába." Delia Guerra col Turco. Lib. III., cap. LV. Más helyen azt írja, hogy nyílt csatával kell megrövidíteni a háborút, hogy szükségtelenné váljék a hadsereg huzamos fenntartása, melynek terhei „a mi országunkat kimerítik, a magyarokat pedig nyomorba döntik". Uo. Lib. III., cap. LXXIV.; az udvari kamaránál uralkodó viszonyokat ostorozó emlékiratában ezt olvashatjuk: „A katonák [ti. a császári zsoldosok] ahelyett, hogy az országot [ti. Magyarországot] védelmeznék, kiszipolyozzák, és az, két tűz között, a török és a mi katonáink között, a török karjaiba veti magát." Mai Governo della Camera Aulica. 1673 július. Német fordítását közli: Veltzé : Ausgewählte Schriften. 3. köt. 391. 1.
