Századok – 1962

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A „haza” fogalma az osztálytársadalmakban 393

394 PACII ZSIGMOND PÁL ben, -— Marxnak a Német Ideológiában megfogalmazott tételéből: ,,Az uralkodó osztály gondolatai minden korban az uralkodó gondolatok." Mi következik ebből az ideológiára, ezen belül a „közösségi ideológiára", a haza fogalmára vonatkozólag a feudális, majd a burzsoá rendben? Először is az, hogy a feudális, majd a burzsoá ideológia a feudális, majd a tőkés uralkodó osztály objektív helyzetét, osztályérdekeit fejezi ki, tükrözi és szolgálja. Másodszor is az, hogy az uralkodó osztály éppen uralkodó helyzeténél fogva rendelkezik olyan lehetőségekkel, hogy saját ideológiáját, ezen belül a feudális, ill. a burzsoá haza eszméjét a tömegekbe is több-kevesebb, olykor igen jelentős sikerrel beplántálja, széles körben elterjessz^, — amikoris az uralkodó osztály ideológiája az egész társadalomban uralkodó ideológiává válik. Nem bocsátkozom most olyan — a tárgyalt összefüggés szempontjából — részletkérdés taglalásába, mennyiben alkotja, terjeszti maga az uralkodó osztály ezt az ideológiát, ill. mennyiben alkotják meg mások, s terjesztik mások az ő érdekében, az ő szolgálatában. A lényeges számunkra most nem ez, hanem az a tény — amit a tanulmány igen világosan fejt ki —, hogy ekként az uralkodó osztály eszméi, jelesen az uralkodó osztály haza-fogalma az egész társadalomban uralkodó eszmévé válik. Az egész társadalomban uralkodó eszmévé, ideológiává, — azonban nem kizárólagos ideológiává. A fenti tételből nem következik, hogy az uralkodó osztály uralkodó eszméin kívül más eszmék nem létezhetnek az osztályrendben, így a feudális rendben, — utóbbiak persze nem uralkodó eszmék gyanánt, hanem éppen elnyomott, minden erővel leküzdeni szándékolt eszmék gyanánt. Marx tétele egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, sőt implicite éppen tartalmazza is, hogy — persze az uralkodó osztály által gyakorolt mindenféle nyomás alatt, az uralkodó osztály eszméinek uralma mellett s azzal szemben — az glqvetett osztály is kifejleszt saját társadalmi létéből, objektív helyzetéből olyan eszméket, ideológiai formákat, amelyek valóságos viszonyokból sarjadnak, bizonyos fokig — ez a fok történetileg igen különböző lehet — tükrözik a kizsákmányolt osztály helyzetét, bizonyos mértékig — megint a történeti feltételektől függően igen különböző mértékig — szolgálják érdekeit, osztályharcát az uralkodó osztály ellen, — politikai, gazdasági s egyben ideológiai síkon, ahogy az oszt ályharc három fő síkját Engels felvázolta. S itt nemcsak az alávetett osztály helyzetéből sarjadó eszmék kifejlődésének absztrakt lehetőségéről van szó, hanem konkrét valóságról. Az emberiség, a magyar nép történeti-eszmetörténeti fejlődése minden korszakban felmutat az uralkodó osztálynak a társadalomban uralkodó eszméivel szembenálló eszméket, — antifeudális, majd antikapitalista eszméket, amelyek persze a feudális, majd a tőkés rendben nem tudnak igazán kibontakozni, még kevésbé uralkodó eszmékké válni, de vannak, léteznek, hatnak, szolgálják az osztályharcot. Ebből a szempontból az sem döntő, ha netán — amire Molnár Erik több szemléletes példát hoz — magukat az uralkodó osztály által kifejlesztett és terjesztett eszméket, az uralkodó eszméket, az uralkodó eszmék egyes mozzanatait formálják, alkalmazzák az elnyomottak a maguk képére, használják ki vagy akarják kihasználni a saját érdekükben, — mert ilyen esetben az az eszme, ami eleddig az alávetett osztály objektív érdekeinek hamis tükrözését jelentette, most immár valóságos érdekeinek, viszonyainak, törekvéseinek válik — persze bizonyos fokig — kifejezőjévé, tükrözőjévé. Közbevetőleg, némileg exkurzusként említem meg, milyen gondot, problémát okozott nekünk, marxista történészeknek, éveken keresztül Sztálin