Századok – 1962

Történeti irodalom - Lebl; Arpad: Revolucionarni pokret u Vojvodini 1848–1849 (Ism. Arató Endre) 324

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 324 műnek egyharmadát, a középkori német császárokról szóló részt Nagy Károlytól I. Miksáig terjedőleg vette alapos vizsgálat alá, mellőzte ellenben a korábbi császárokon kívül a bizánci és török uralkodók életét tárgyaló fejezeteket, mivel — mint mondja — ezek megírásánál Cuspinianus lényegesen eltérő forrásanyagra támaszkodott. Vizsgálódásainak eredményéül Ankwicz kimutatja, hogy Cuspinianus 69 történeti munkát, S. Brandtól és Pico della Mirandolától egy-egy költeményt, továbbá más szerzőktől III. Frigyes síremlékét megóneklő öt versezetet használt fel. Azt, hogy Einhardtól Aeneas Sylviusig és Iohannes Trithemiusig a 69 auctort hol értékesítette Cuspinianus, Ankwicz a Caesares 1540-i kiadására lap- és sorszám szerint hivatkozva pontosan összeállította. A felsorolás szerint Cuspinianus hat helyen vett át hosszabb-rövidebb részeket Thuróczy krónikájából, „amelyet először Budán Hess András adott ki 1473-ban" (316. 1.). Ez ugyan alapos elírás (ugyanígy 324. 1.; hasonló tévedés [307. 1.], hogy Callimachus Experiens „Attila"-ja költemény), mivel Hess kiadványa, mint közismert, nem azonos Thuróczy krónikájával, szerencsére azonban a tévedésnek nincs súlyosabb következménye, minthogy Ankwicz a Caesares megfelelő helyeit, amelyek egy alkalommal az „Annales Hungarorum"-ra is hivatkoznak, a Schwandtner I. kötetében olvasható szöveggel vetette össze, ez pedig valóban Thuróczy munkája. Az összeállítás nem ad teljes képet Thuróczy hatásáról, mivel a szultánok ólétrajzaiba szinte teljesen átkerült a magyar történetíró előadása, nem vonjuk azonban kétségbe, hogy a Caesares egyharmada alapján is képet lehetne adni Cuspinianus írói egyéniségéről, törtónetfelfogásáról és módszeréről, de egyszersmind a munkáiban tükröződő szemléletről is. Ezzel a móltatással Ankwicz adós maradt, s ily módon éppen a legfontosabb rész hiányzik könyvéből. Mert bármennyire is érdekes Cuspinianus diplomáciai tevékenységének és a politikai bonyodalmaknak részletes elbeszélése, bármennyire alkalmas írói és tanári működésének leírása, hogy belőle a XVI. századi humanisták életének tipikus vonásait megismerjük, mindez csak keret lehetne az írói alkotás elemzéséhez. Ankwicz könyve alapján arra kellene gondolnunk, hogy Cuspinianus a forrásaiból kiemelt szövegrészeket mechanikusan egymás mellé helyezte. Nem tartjuk valószínűnek, hogy Cuspinianus így járt volna el. De ha a történetírói hivatásról valóban ennyire korlátozott fogalma lett volna, akkor is ki lehetne deríteni, hogy mit változtatott az átvett szövegeken, milyen elgondolások vezették, esetleg öntudatlanul is, írás közben, mit tartott felfogásával össze nem egyeztethetőnek, s mi volt elképzelése a történet menetéről. Az a körülmény, hogy Ankwicz a problémának éppen a legérdekesebb elemei felett elsiklott, s fel sem merült előtte, hogy kielemezze, miként befolyásolták Cuspinianust korának törekvései s az, mit is akart elérni műveinek megírásával, egyaránt jellemző az Institut, de egyszersmind általában az osztrák polgári történetírás egyoldalúságára. Az Institutra, hogy az oklevelek utólérhetetlen kritikája mellett elhanyagolta tagjait felkészíteni az elbeszélő kútfők beható elemzésére és értékelésére, az osztrák történetírásra pedig, hogy valamiféle álobjektivizmusba burkolózva tartózkodik a történeti összefüggések ideológiai vonatkozásainak feltárásától. MÁLYTJSZ ELEMÉR ARPAD LEBL: REVOLUCIONARNI POKRET U VOJVODINI 1848—1849 (Novi Sad. 1960. 85 1.) A FORRADALMI MOZGALOM A VAJDASÁGBAN 1848—1849-BEN E tanulmányvázlat, ahogy a szerző rövid összefoglalóját nevezi, Jugoszlávia népeinek története (III. kötet) munkálatai során jött létre, s a kézikönyvben megírt szöveg körülbelül kétszeresét teszi ki. A tanulmány felépítésében a szerző a magyarországi eseményekből indul ki, majd rátér a Vajdaság gazdasági-társadalmi és politikai viszonyainak tárgyalására. Ilyenformán egy rövid bevezetést olvashatunk, amely a 20-as évek eseményeiről tájékoztat. Ezzel és a magyarországi helyzet vázlatos ismertetésével a szerző kb. 40 oldalon foglalkozik, tehát a szorosabban vett témára az összterj edelemnek csak valamivel több mint a fele jut. A Vajdaság 1848 — 49. évi történetét feldolgozó fejezetek felépítése is vitatható. Árpad Lebl ugyanis nem kronológiailag halad, hanem témákra bontja fel a szóbanforgó két esztendőt (a mozgalom fázisai ós az események menete; a vajdasági