Századok – 1962

Történeti irodalom - Ankwicz-Kleehoven; Hans: Der Wiener Humanist Iohannes Cuspinian (Ism. Mályusz Elemér) 322

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 322 HANS ANKWICZ-KLEEHOVEN: DER WIENER HUMANIST 10HANNE S CUSPINIAN. GELEHRTER UND DIPLOMAT ZUR ZEIT KAISER MAXIMILIANS I. (Graz—Köln. Herrn inn Bählaus Nachf. 1959. XI + 344 1.) JOHANNES CUSPINIANUS BÉCSI HUMANISTA. TUDÓS ÉS DIPLOMATA I. MIKSA CSÁSZÁR IDEJÉBEN Van abban az állhatatosságban valami megható, hogy valaki, miután egyetemi hallgató korában tanára tanácsára doktori értekezése tárgyául egy dél-német humanista működését választotta, mint könyvtáros félévszázadon keresztül egyre újabb és újabb forrásanyagot tárva fel, témájának homályban maradt részleteire ismételten visszatér, végül pedig élete alkonyán kutatásai befejezéséül vonzóan megírt, szép kiállítású kötetben összefoglalja az eredményeket. „Ilyen nagy szerelem" láttára ki ne lenne elfogódott s ki ne csodálkoznék a türelmen, amellyel a szerző könyvének megjelenését kiverekedte. Aligha kell ugyanis magyaráznunk, hogy Schweinfurt, Cuspinianus szülővárosa nem kéretlenül járult hozzá adományával a munka kinyomatásához, az osztrák közoktatás­ügyi minisztérium támogatását pedig éppen úgy ki kellett valakinek eszközölnie, mint Bécs városét, amely az 1957. évi „kultúrgaras" terhére az Ausztria tudományos intéz­ményeit összefűző segélyszervezet javaslatára került folyósításra. A monográfia arra mindenképpen alkalmas, hogy a szerző Cuspinianusszal foglal­kozó korábbi munkáira irányítsa a figyelmet s a belőlük meríthető felvilágosítások értékesítésére biztasson. Remélhetőleg a jövőben senki sem fogja többé Cuspinianus naplójegyzeteit Karajan 1855-i közléséből tanulmányozni, hanem Ankwicznak az eredeti szöveget nyújtó kiadványát (1909) idézi majd, a Jagelló-kor kutatói pedig fel fogják használni a levelezés-köteten kívül az életrajz okleveles bázisául szolgáló forrásgyűjte­ményt (Archiv für österreichische Geschichte 121. к. 3. füzet [1957], Documenta Cuspi­niana), sőt valószínűleg az arany gyapjasrend budai átadásáról (1518) szóló jelentőst is, amely mindeddig valahogyan elkerülte bibliográfusaink figyelmét. Az életrajzból azonban magától értetődően újabb ösztönzések is meríthetők, mégpedig a kutatás elmélyítésére és eddig elmellőzött forrásanyag értékesítésére egyaránt. Az adatok, amelyek Dern­schwam Jánosnak, a Fuggerek magyarországi factorának könyveire és széljegyzeteire vonatkoznak, jól tájékoztatnak a világi értelmiség képzettségéről és irodalmi érdeklő­déséről, a levéltári utalások, kiadatlan oklevelekből vett idézetek pedig arról tájékoz­tatnak, hogy honnan próbáljuk Jagelló-kori forráskészlotünket tovább gyarapítani. A bécsi állami levéltár „Maximiliana" sorozatát Szabó Dezső ugyan már használta, Ankwicz könyve azonban arra figyelmeztet, hogy nemcsak a diplomáciai tárgyalásokra, hanem Buda történetére is találhatók benne értékes oklevelek. II. Ulászló budai orvosá­nak, a „tekintélyes ós vagyonos" Moschl doktornak sajátkezű levele, valamint a reá vonatkozó többi levél is (120. í.) figyelemre móltóknak látszanak. Még meglepőbb az utalás a Walser kereskedőház budai factorára. Nem volt ugyanis tudomásunk arról, hogy a Fuggereken kívül ennek a nagy dél-német kereskedőháznak szintén volt Budán képvise­lete. Ankwicz előadásából kitűnik, hogy 1519-ben Cuspinianus, pénze fogytán, bizalom­mal ós Eredményesen fordult a budai Walser-factorhoz, hogy számára 100 — 200 forint erejéig hitelt nyújtson (183. 1.). Ez a banktevékenység arra utal, hogy a dél-német tőke Budán erősebben volt képviselve, mint, kissé egyoldalúan mindig csak a Fuggerekre gondolva, általában feltételeztük. A lelkiismeretes, egy életen át tartó könyvtári ós levéltári kutatás során összegyűj -tött forrásanyagot a szerző hasonlóan gondos előadásban dolgozta fel. A munka legszebb részei azok, amelyekben széleskörű olvasottsága és a művészettörténeti kutatás mód­szerében való jártassága egyaránt megnyilvánul. Az elmélyedő gondosság, amellyel a szerző az idősebb Cranaehnak a Cuspinianus-házaspárról 1502-ben festett portréit elemzi, a művész, a megrendelő ós a kor gondolkozásmódját egyaránt segít megérteni. Cranach azt a feladatát, hogy két modelljének ne csak külsejét ábrázolja, hanem lelki­világukat is érzékeltesse, az asztrológia kellékeinek alkalmazásával oldotta meg. Cuspinia­nus hitt abban az elgondolásban, hogy a bolygók visszasugározzák az emberekre azok­nak a görög—római isteneknek a jellemvonásait, amelyeknek nevét viselik, a csillagok állásából pedig kiolvasható egy-egy elhatározás szerencsés vagy kedvezőtlen kimenetele. Cuspinianus, Marsilius Ficinus „De triplici vita"-jának hatása alatt, meg volt győződve, hogy az ő sorsát a Saturnus határozza meg, tehát melankólikus természetű, feleségéét

Next

/
Thumbnails
Contents