Századok – 1962

Történeti irodalom - Oliva; Pavel–Věra Olivová: Spartakus. Povstání Spartakovo i spartakovská tradice (Ism. Niederhauser Emil) 317

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 317 A könyv nagyon jól eleveníti meg a Northumberland-Durham-i sztrájkbizottság tevékenységét, a munkások jelentős részben spontán és nagyerejű fellépését, amely megbénította a kormányakciókat, sőt а két megyében а helyi szerveknek а sztrájkbizottságokhoz kellett fordulniuk, ha feladataikat részben is el akarták látni. A helyi eredmények alapján P. V. Gurovics általában lehetségesnek tartotta a hasonló eredmények elérését. Az olvasóban azonban kielégítetlen marad az a kíváncsiság, hogy a szerző mivel magyarázza az említett körzet kiugró sikereit, más, esetenként még iparosodottabb területek viszonylagos „csendjéhez" képest. A kérdés teljesebb megoldásához ismét csak a helyi anyagok, az egyszerű munkások hangulatának, szervezettségének jobb megismerése vezethet el. P. V. Gurovics munkáját igen gazdag és jó forrásanyagra alapozta. Külön érdeme az a színvonalas, sikerült historiográfiai bevezető, amelyet az általános sztrájkot feldolgozó irodalom jeletősebb müveiről, irányzatairól nyújt. A szerző igényes, megbízható, marxista összefoglalót adott a válságos időszakról, amelyet minden érdeklődő nagy haszonnal forgathat. JEMNITZ JÁNOS PAVEL OLIVA—VËRA OLIVOVÁ: SPARTAKUS. POVSTÁNÍ SPARTAKOVO I SPARTAKOVSKÁ TRADICE (Praha, Sportovní a Turistické Nakladatelství. 1960. 217, 1 I.) SPARTACUS. SPARTACUS FELKELÉSE ÉS A SPARTACUSI HAGYOMÁNY Igen ötletes és ügyes kezdeményezés a csehszlovákiai Sport és Turisztikai Kiadónak ez a kiadványa, amely a sport, azon belül is a munkás testedzés hagyományainak ápolását összeköti a társadalomtudományi, történeti ismeretterjesztéssel. A két szerző által írt munka az utóbbi évtizedekben közismertté vált spartakiádok történetének felvázolása kapcsán igen érdekes, a szó legjobb értelmében vett népszerűsítő vázlatot ad az ókor egyik jelentős eseményéről és ennek későbbi visszhangjáról. A kötet első fele, az ismert nevű cseh ókortörténész, Pavel Oliva munkája, rövid áttekintést ad a római birodalom létrejöttéről ós fejlődéséről, gyakran korabeli szerzőket megszólaltatva megrázó képet vázol fel a római rabszolgák helyzetéről és szenvedéseiről, ós erre az alapra építi fel tulajdonképpeni mondanivalóját, a két nagy szicíliai rabszolgafelkelés és a Spartacus vezette felkelés részletes leírását. Szinte izgalmas regénynek hat ezeknek a nagy megmozdulásoknak az ábrázolása, a szerző kitűnően eltalálta azt a hangot, amelylyel a távoli ókor látszólag érdektelen eseményeit is közel tudja hozni a ma élő laikushoz. A második részben Vëra Olivová a spartacusi hagyomány fejlődését vázolja fel. A feudális rendszer ellen harcba induló burzsoázia még rokonszenvet érzett a rabszolgatartó rend ellen felkelő gladiátor vezérrel. A francia forradalom után azonban már csak a társadalmi rend ellen lázongó „rablóvezért" látja és ítéli el személyében. A burzsoáziával szemben a munkásmozgalom az, amely Spartacus személyét és harcait valójában megérti. Ezért válik Spartacus az első világháború idején a német baloldali szociáldemokraták jelszavává, róla nevezik el szövetségüket. A szerző részletesen ismerteti mozgalmukat, az 1918— 1919-es forradalmi eseményeket, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht harcait. S azután rátér arra, hogy az első Csehszlovák Köztársaságban a jobboldali szociáldemokrata vezetőségtől elforduló baloldali elemek 1921-ben rendezték meg a baloldal befolyása alatt álló munkás sportegyesületek első országos találkozóját, amelyet spartakiádnak neveztek el. Innen indult el ez a név, hogy általában a munkássportnak szinte szimbóluma legyen Spartacus, a gladiátor és felkelő vezér. A csehszlovákiai példát vették át aztán másutt, többek között a Szovjetunióban is. Befejezésként a szerző még arra utal, hogy a mai polgári történetírás, ill. a marxista történettudomány hogyan értékeli Spartacus felkelését. Ez a befejező rósz talán túlnő a népszerű munka keretein, éppen úgy, mint a könyv végén közölt, viszonylag részletes jegyzetapparátus. Az ilyen jellegű munkánál talán el lehetett volna ettől tekinteni. Ettől függetlenül azonban a szépen illusztrált, gondos kiállítású könyv hasznos hivatást tölthet be és módszertani szempontból igen tanulságos, hiszen azt mutatja meg, hogy a történettudomány iránt egyébként alig érdeklődő közönséget is hogyan lehet megismertetni a történelmi fejlődés egyes alapvető kérdéseivel. A könyv megérdemli, hogy a tudomány népszerűsítésének hazai szakemberei és intézményei megfontolják, hogyan tudnák követni ezt a helyénvaló kezdeményezést. NIEDERHAUSER EMIL