Századok – 1962

Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25

A „METODIZMUS*' ÉS A ZBlNYÍ— MONTECUCCOLI-VITA 27 nak két fajtájából a XVII—XVIII. század folyamán inkább a „kifárasztó stratégia" (Ermattungsstrategie) érvényesülhetett, mint az ellenség teljes megsemmisítésére törekvő „letipró stratégia" (Niederwerfungsstrategie). A stratégiának eme két fajtája azonban egyugyanazon korban, sőt egyugyanazon háborúban is előfordulhatott és váltogathatta egymást. Tehát pusztán tendenciák érvényesüléséről lehet beszélni, de szó sem lehet arról, hogy bármelyik hadvezér a priori lekötötte volna magát egyik vagy másik mellett, mégkevésbé arról, hogy bármelyiknek is abszolút értelemben vett és a másikat kizáró kidolgozott elméleti rendszere, valamilyen fajta iskolája lett volna.48 Delbrück nézetei eleinte heves ellenzést váltottak ki a porosz vezérkarnál. Azonban már az első világháború előtt polgárjogot nyertek a hivatalos felfogásban is, anélkül azonban, hogy a metodizmus kategóriája, annak elítélő értelmében, teljesen eltűnt volna a köztudatból. Sőt a hadtörténészek egy része, különösen a magyar hadtörténetírásban, kimondott hadtudományi rendszert lát benne még ma is.49

A német hadtörténetírás berkeinek csendjét felverő „stratégia vita" zaja nem hatolt Magyarországig, és nem vettek tudomást Delbrück elméletéről. Sőt a századvégi nacionalista, romantikus, bizonyos fokig Habsburg-ellenes történetírásnak éppen kapóra jött a metodizmus elmélete, mivel lehetőséget nyújtott arra, hogy a Zrínyi—Montecuccoli vitának sok tisztázatlan vonatkozását, sok esetben az első pillantásra inkább Zrínyit elmarasztaló adatait elleplezhessék. A magyar történetírás a súlyos vádakat, melyeket éppen Montecuccoli nyomán az osztrák és részben a német történetírás Zrínyi és a magyarság ellen emelt, nem tudományos és forráskutatásokon alapuló módszerekkel utasította vissza, hanem a kényelmesebb és a tetejében még tudományosabbnak is látszó utat választva, az alapjában véve tudománytalan, de jól hangzó metodizmus—antimetodizmus ellentétet tette meg a vita indokául. És abban az időben, amikor a metodizmus kategóriáját másutt már súlyos támadások érték, nálunk zavartalanul alkalmazták, méghozzá olyan formában és olyan éllel, amely már túltett a legszélsőségesebb porosz felfogáson is. 48

A „stratégia-vita" irodalmát Delbrück ismerteti Geschichte der Kriegskunst, Berlin, 1920. с. művének 4. kötetében. Legújabban Liddel Hart vette kritika alá Clausewitz felfogását Strategy с. művében. Erre válaszol, szerintünk nem megnyugtató módon: Nohn : Der unzeitmässige Clausewitz (Beiheft 5 der Wehrwissenschaftlichen Rundschau, Nov. 1956). A vitának a történészeket is érdeklő igen fontos módszertani szempontjaira világít rá Lehmann : Ermattungsstrategie, oder nicht? Hist. Zeitschrift. 151. Bd., 1935. Lehmann arra a közismert, de csak ritkán kimondott körülményre figyelmeztet, hogy más a folyó katonai gyakorlatot lemásoló katonai elmélet és más a hadtörténet. Clausewitz ugyan rendkívül fontos megállapításokat tett a XIX. század katonai gyakorlata szempontjából, de hadtörténeti megállapításait csak fenntartással szabad elfogadni: „A háború nagy teoretikusa csupán a XIX. század hadi akadémiáinak és vezérkarainak céljait szolgálta, nem pedig — vagy legalább is nem közvetlenül — Klió követőinek tudományos érdeklődését." Végeredményben deduktív módszere, mely egyes általános, filozófiai megállapításokból indul ki, alig használható a hadtörténeti kutatásban, ahol a tényanyagból kiindulva, induktive kell elérni a végső következtetésekhez. 49

A Hadtörténeti Levéltár és Múzeum kiadásában megjelent, Az egyetemes és a magyar hadművészet története, Bpest, 1959. c. könyv szerzői minden tekintetben osztják a régi felfogást. I./l. rész 293 — 294., továbbá 387. és 388. oldalak. Örvendetesnek tartjuk, hogy az Egyetemi Tankönyvben Makkai László nem követi az eddigi utat a Zrínyi—Montecuccoli-vita interpretációjában. Bár nem dicséri Montecuccoli hadvezetését, de azt nem valamilyen téves hadtudományból vezeti le — ki sem mondja ezt a szót, hogy „metodizmus" —, hanem kiemeli a bécsi politika felelősségót. Magyarország története. 1./2. 198., 203. ós köv. 1.