Századok – 1962

Történeti irodalom - Simon Gyula lásd Ravasz János - Stelling-Michaud; Sven: L’histoire des Universités au Moyen Âge et á la Renaissance au cours des vingt-cinq derniéres années (Ism. Révész Imre) 301

304 TÖRTÉNETI IRODALOM 304 „keresztes vitézek" és prédikátorok. A középkori egyetemi oktató, elsősorban a párizsi, a szerző szerint mindenekelőtt nem professzor, nem is kutató; a tanítást elsősorban ,,szent prédikációnak" fogja fel. — E tendenciózusan egyoldalú felfogás mellett nem ütődhetünk meg túlságosan a szerzőnek ezen a kijelentésón sem: „II n'en fut pas autrement de l'Inquisition, qui elle aussi et pour les mêmes raisons, débute par une prédication et vaut à ses champions le martyre." A szerző elképzelése szerint tehát az inkvizíció és a középkori egyetem munkája között — amennyire a homályos szövegezésből kivehető — bizonyos párhuzamosság van, az inkvizíció bajnokai pedig érdemesekké váltak a mártírkoszorúra. (De hát az inkvizíció áldozatai, akik néhány tízezerrel mégis csak többen voltak a „bajnokoknál"?!) Les Villes et les Universités à la fin du Moyen-Age: le cas de Louvain, par Jacques Paquet, Université Lovanium de Léopoldville. Az 1425-ben alapított louvaini egyetem példáján mutat ja be az egyetemi és a városi érdekek gyakori összeütközését s azt, hogy ezekben milyen állást foglalt el esetenként az egyházi és a világi főhatóság. A szerző szerint a polgárság szerepét a középkorvégi egyetemi életben három motívum irányítja: a lakosság anyagi haszna, a városi község becsülete ós tekintélye, végül ,,gloire de Dieu et de son Eglise". Azt hisszük, a legutóbbi motívum annyira „imponderabile", hogy egy részletekbe menő vizsgálat során nem is bizonyulna megfogható realitásnak. Universitäten als Kulturvermittler zwischen Abendland und Osteuropa in der Zeit des Humanismus, der Reformation und Gegenreformation, von J. Mail, Universität Graz. Ez a korreferátum részben pótolja a főreferátum ama hiányát, amelyre rámutattunk: rövid lexikális felsorolást nyújt a kelet-európai egyetemek művelődésközvetítő szerepéről. Konkretizált példákat azonban nem ad. Magyar vonatkozásban csak a Celtis Konrád-féle Sodalitas Literaria Danubiana és a Mátyás humanista udvara kapcsán hallunk egy szót. A közvetítő folyamat eredményeként említtetik az irodalmi nyelvek kialakulása, nemzeti tudomány, irodalom ós művészet kifejlődése a keleti országokban. Ezeket a hatásokat fejleszti tovább a felvilágosodás azzal, hogy függetleníti a művelődés céljait a vallásfelekezeti szempontoktól s egyben demokratizálja. The Universities of the Polish—Lithuanian Commonwealth from the XIVth to the XVIIth Century. Problems of Cultural Geography, by O. Halecki, Columbia and Fordham Universities. Ez a korreferátum a megelőző Matl-fólének kibővítéséül tekinthető lengyel — litván vonatkozásban. Szól a krakkói egyetem legnagyobb „brillant period"-járól, és arról, hogy ennek példája nyomán keletkeztek a többi egyetemek a lengyel —litván „respublica" akkori területén. A szerző szerint a krakkói mellett a vilnjuszi és a lvovi jezsuita alapítású egyetemek képviselik a lengyel — litván állam „aranykorának" kulturális hagyományát. Tud valamit a szerző — nyilván az I. Lajos közös magyar —lengyel királysága révén — a középkori pécsi egyetemről is. , RÉVÉSZ IMRE